Gulyás Éva szerk.: Mesterségek művészete. Népélet a Közép-Tisza vidékén (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői, 1999)

Gulyás Éva: Mesterségek művészete - Népművészet Jász-Nagykun-Szolnok megyében

korszakait, sajátos stílusjegyeit Füvessy Anikó kutatásaiból ismerjük. Legkorábbi adataink a 19. század elejéről, az 1830-as évekből származnak, ebből az időből datálhatok az első díszített mázas kerámiák. A mázas festés meghonosításában fontos szerepük volt azoknak a fazekasoknak, akik a nagyobb, fejlettebb céhes fazekasközpontokból, Miskolcról és Debrecenből települtek át ide. A Damjanich Múzeum legkorábbi tiszafüredi kerámiája az a félig fedett szájú, 1835-ös kancsó, melyet okkersárga alapon a zöld foltok díszítenek. A korai anyagba sorolhatók a nagyméretű butykoskorsók, melyek gömbölyű vagy lapított oldalúak, szájuk alatt karima. A kiállításon szerep- Okkersárga alapon zöldmázas kancsó ,„ ~ , . . , ,, 1^11 , 1835-bol, Tiszafüred lo reformkon viragdiszes butykoskorso már a későbbi díszítmények kompozíciós rendjét (álló, páratlan számú virágcsokor) mutatja. Az 1830-40-es évekre kialakulnak a később is népszerű edényformák, a miskakancsó, a kulacs, a kisebb-nagyobb tálak. A korai időszak jelentős fazekasmestere volt a rendkívül tehetséges ifjú Nagy Mihály, akinek művészetére erős hatást gyakorolt a mezőcsáti kerámia. Valószínűleg az ő közvetítésével honosodott meg a később oly népszerű madárábrázolás, mely már nála is több volt puszta utánzásnál. 0 alkalmazta először a körzővel szerkesztett díszítményeket. Művészete azonban Füvessy Anikó kutatásai szerint a füredi kerámia történetében elszigetelt jelenség maradt, mert nem talált követőkre, halála után a régi füredi stílus éledt újjá és erősödött meg. Ifj. Nagy Mihály művészete alapján feltételezte Viski Károly azt az azóta már túlhaladott álláspontot, hogy a tiszafüredi fazekasság Mezőcsát hatására alakult volna ki. A füredi kerámia klasszikus korszaka a 19. század utolsó harmadára esik. Az edények jellegzetes színe a fehér és vörösesbarna máz, melyre színes írókázás került. Leggyakrabban előforduló ornamensek: rozetta, madár, pontvonalas ábrázolások, páratlan számú virágkompozíció. A tiszafüredi fazekasok kedvelték a figurális edényeket, aminek az előzményeit megtaláljuk a középtiszai stíluscsoport más központjaiban is. Készítettek miskakancsót, asszony alakú butellát, emberfej alakú dohánytartót és más figurális jellegű egyedi tárgyat. A miskakancsó Mária Terézia korabeli huszárt ábrázol csákóban, vitézkötéses dolmányban, hasán többnyire plasztikus kígyóábrázolás és virágozás. A kígyó a fazekashagyomány szerint a gyógyítás jelképe, mivel a bor orvosság. A túrkevei Finta Múzeumból való az 1854-es miskakancsó, melynek plasztikus mentezsinórzata, kúpos gombolása van. Ezen a darabon nincs kígyóábrázolás, ehelyett azonban mesterien formált szimmetrikusan elhelyezett háromágú írókás virágkompozíció. Felirata: Szűts Mihály Számára készült 1854dik évben november 29én. Ugyancsak a 27