Földvári Füge, 1999 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1999-02-10 / 3. szám
Tiszaföldvár történetéből Autóbusszal a tisza földvári tanösvényen X. Igen nagy eredménynek - országosnak! - tartom a gimnázium diákszínpadi életét. E diákszínpad-mozgalom előzményeiben nem szabad elfeledkezni a kezdeményezőkről, György József igazgatóról és a tragikusan elhunyt Mélykúti Péter magyar szakos tanárról. A nagy folytató Bucz Hunor volt, aki dr. Király Ferenccel közösen írta remek, észmozdító színdarabjait: az Óriástök-öt, a Görgős eké-t. És a, klasszikus ó-görög tragédiák, amelyek szellemükben jelentettek lázítást mindennel szemben, ami elnyomás, zsarnokság. Mi lett a vége? A Megyei Művelődési Osztály vezetője hatalmi mámorában kiirtotta Bucz Hunort a testületből és szépséges-csodálatos feleségét, Czigány Editet is. Jó darabig döbbenet kísérte ezt a rémtettet, majd jött egy fiatal, tetterős tanár, Szabó András, elméletileg kellően felvértezve a diákszínpadi vezetés titkaival. Volt benne bátorság feleleveníteni a letarolt diákszínpadot Petőfivel, Antigonéval, Elektrával és dr. Bányai Kornéllal, segyebekkel. Egyetlen segítsége volt későbbi hűséges társa, két szép gyermekének édesanyja: Torday Erzsébet gimnáziumi tanárnő. Életünk egyik legszebb szakasza volt, amikor felejthetetlen feleségemmel részt vehettünk velük együtt Visegrádon felkészüléseikben és láthattuk néhány produkciójukat. Országos csúcsokat ostromoltak és értek el: országos hírük volt. Aztán a könyörtelen halál véget vetett az országos diadalmenetnek! Szabó András elment - örökre. S maradt az emlékezet, a fájdalom, a hiányérzet. Olvasó! Neked fogalmad sincs arról, hogy micsoda szellemi-lelki erőket tudott Szabó András belévetni a diáktehetségek szívébe-lelkébe. Úgy, hogy érettségi után ki hova került, ott folytatta a nagyszerű munkát. Apró kis filiálék keletkeztek Szabó András emlékezetére tehetségük szerint, s amit fel tudtak használni a mesterüktől kapottakból. Nos ez a diákszínpad-mozgalom országos jelentőségű a gimnázium történetében. Vajon lesz-e folytatója valaha!? S végezetül hagy legyek már én is dicsekvő! 35 éves tanári pályafutásom alatt négy iskolából 73 diákomból lett földrajztanár és állta meg a helyét a tanári vártán, s több mint tíz diákom került be az egyetemekre felvételi vizsgák nélkül, mivel részt vettek az Országos Tanulmányi Versenyen dolgozatírással és így kerültek be az első tíz közé földrajz szakra. Jónéhányan bámulatos tudományos pályát futottak be: dr. Rakonczai János, dr. Borza Mária Márta - polgármesterünk húga - dr. Hír János. Volt olyan is, aki három éven át írt dolgozatot és mind a háromszor bekerült az első tíz közé, de hatalmas tehetségének megfelelő helyről nem tudtak gondoskodni, ezért pálya- és szakmódosításra kényszerült, s ma is értékes helyen dolgozik: dr. H. Nagy Eszter! Nos, volt egy "különleges" esetem is. Egy diákom eljött hozzám, nem földrazjszakkal. Panaszkodott, hogy szaktanára csak hümmög, nem tudja milyen tanácsot, segítséget adjon. A dolgozat címére sokminden felvillant bennem pillanatok alatt. Ezeket leírtam, lediktáltam, s a dolgozat országos első helyezést ért el! Na, erre nagyon büszke vagyok! Bent a gimnázium udvarában, a "kis" arborétum szélén áll néhai Papi Lajos szobrászművész piszkei vörösmészkőből faragott Kopernikuszbüsztje, mellszobra. 1977-ben avatta fel dr. Somogyi Sándor, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára a Társaság vándorgyűlésén. A Hajnóczy- és Kopernikusz szobor a volt igazgató, Tálas László művészi megértését dicséri, neki köszönhető, hogy a gimnázium birtokában vannak! Kár, hogy nem alakultak ki a gimnáziumban országos és megyei szinten Hajnóczy- és Kopernikusz versenyek. Sok bajjalgonddal járnának, de nevet hoznának az iskolának. Gimnáziumunkban két neves festőművész tanított, illetve egy még tanít. Jeszenyi Mihályné a szép, meggondolt, értelmes konzervatizmust tekintette eszményképnek, s a kicsit morc Demján Csaba, a gondolkodtató szürrealizmus művésze, s nem is eredménytelen. Időnként kiállítanak a művelődési házban. Kár, hogy soha nem írják ki műveik árát, hadd lássa a néző, mit érnek ezek a szép és értékes művek! A gimnázium előtti kerékpárúton a "Fehér Ház" felé haladva kerékpárunk felgyorsul. "Leszaladunk" egy ősi folyószakasz feltöltődött medrébe, ősi magyar nevén "halvány"ába. 10-12 ezer évvel ezelőtt, amikor még nem volt meg a Csesz-árok, a Nagynáti- és a Papháti morotva, a felszín azonos volt a mai Tiszaföldvár felszínével, partján valami mezolit, vagy neolit népcsoport telepedett meg. Amikor a gimnázium vízvezetéki árkát ásták, a kezdetleges leleteket összegyűjtöttük, majd egy-szer csak a szolnoki múzeum ezeket a cserép- és csonttöredékeket bevitte, azt sem mondták, hogy "bakk"! Hiába, az "erősebb kutya"! A Balogh-sarkon az emeletes OTP- ház térségében volt egykoron a disznópiac. Itt lakik Szlankó István, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum igazgatója, volt kedves kitűnőrendű tanítványom. Dicsérendő az a hatalmas memória, amellyel számon tartja a múzeum archívumát, könyv- és folyóirattárát, film- és fotótárát. Nevéhez fűződik Tiszaföldvár és a Tiszazug ezer és ezer nagyszerűségének fényképeken való megörökítése. Közeledünk a tiszaföldvári infúziós löszfélsziget déli végéhez. Nyugati részén van a Laposi szőlők elnevezésű térség: itt lakott és alkotott néhai Gombár Mihály gyümölcs- és szőlőnemesítő. Remek almáit, körtéit, csemegeszőlő-fürtjeit megcsodáltam az 1950-es évek mezőgazdasági kiállításain. Az ő tragédiája is az volt, mint néhai Fazekas Dezső gyógyszerésznek: nem volt, nem akadt egy értelmes menedzsere, hírverője! Sajnos nagyon sok elsikkadt magyar tehetségünk volt, van és lesz még a Tiszazugban, akik után még emlékezet sem marad. Az irigység, a nemtörődömség, a közömbösség megteszi a magáét. Hány tiszaföldvári paraszt tűnhetne ki, ha egyszer leülne és megírná katona és háborús élményeit. Amiket hallott a nagyszülőktől, rokonoktól, ismerősöktől. Lassan kiérünk Ószőlőbe, régi nevén az "Öreg-szőlő"-be. Ez a tiszaföldvári lepelhomokfolt legrégebbi szőlőtelepítése. 1771 körül báró Podmaniczky János I. bírta rá a földvári jobbágyokat a szőlőtelepítésre azza, hogy tízévi adómentességet ígért. Nosza megindult a telepítés és vele együtt a gyümölcsfák telepítése is. Kialakultak a pászták. Lassan bekerítették ezt a hatalmas szőlőtérséget, kapukat vágtak a kerítéseken, ezeket esténként az őrök /csőszök/ bezárták. A csőszöket ellenőrizték. Mert a szőlőpászták kunyhóiban értékek voltak. Érték volt minden kötélvég, rongydarab, kóc.
