Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-14 / 8. szám

4 Végig gondoltam... Eleget téve a Füge Il.évf. 6. számá­ban megfogalmazott felhívásnak. A véleményem ugyan az, hogy a kér­dések olyan magánügyet firtatnak, ame­lyekhez csak egy embernek van köze - nekem -, de ha már "közügy" lettem, vagy lassacskán "közellenség", mégis válaszolok, hátha lesz türelme a fel­kérőnek végigolvasni. Kezdem a végén, sok-e ez a "pálfor­­dulás" 4 év alatt? És ha ez egy? Csak a kérdés sok /pedig az igazság nem a bő­beszédűségben, - a sok kérdésben van/. "Honnan veszed, hogy minden ala­gútnak van vége?! Hátha nem is alagút az, amelyben befelé tartasz, hanem egy barlang, amelynek nincs kijárata! Bí­ráld felül eredendő derűlátásodat!" /Moldova György/ Sok a kérdés, de a "történet" ugyanaz. S egyszer rá kellett jönnöm, hogy nem alagút ez, hanem barlang, s ha az ebből való kihátrálás, "pálfordulás", ám le­gyen, én nem vitatkozom. Ha mégis szét akarnám szedni a kér­dések szerint, akkor legegyszerűbben a helyi SZDSZ vezetése, és a helyi mun­kahely "feladása" számonkérésre tudok válaszolni. Ezek azok a magánügyek, amelyekhez senkinek sincs köze, a kérdezőnek sem. Egyébként mindkét helyen eredményes munkát kívánok a továbbiakban az ott tevékenykedőknek, de nélkülem. Elég egyszerű a válasz, a polgármes­terrel való együttműködés feladására is, nem akarom elismételni, amit néhány számmal korábban már leírtam, hogy "speciális együttműködés" az, amely a másik féltől a feltétel nélküli, /lehetőleg gondolkodás nélküli/ együttműködést követeli meg és fogadja el. "Az ember a győztes oldalon állva is lehet vesztes. Minden politikai küzdel­met vívó fél külön-külön egymástól is eltérő érdekű csoportok alkalmi szö­vetsége, mely csak a győzelem pillana­táig tart, utána új frontok nyílnak meg és új belső háborúk indulnak, sokszor kegyetlenebben, mint amilyen az ere­deti volt." /Moldova György/ Én nem akarok már háborút, mert az csak akkor érné meg, ha általa el le­hetne érni valamilyen fontos célt, de nem lehet. A felhívásra is csak amolyan utórezgésként reagálok. Annyit nem ér az egész, hogy folytassam, nincs akkora jelentősége, így ezt búcsúlevélnek is veheti a kérdező. Az biztos, hogy az "alkalmi érdekű" csoportok "véresebb" harcokat tudnak vívni egymással, mint az eredeti állapot volt. Ugye nem kell magyaráznom, hogy soha nem dolgoz­tam a testületben politikai alapokon, de ezekre a kérdezőnek is csak akkor tá­madt kedve hivatkozni, ha valamilyen érdeket erről az oldalról is meg kellett volna erősíteni. Egyébként mi most is együttműkö­dünk, hiszen hetek óta együttműködve adunk beszédtémát az olvasóknak. Az ún. "feltámadásaimat" nem tekin­tem vesztésnek, legyen szó bárminek a vezetéséről. Még egyszer Moldova Györgytől: "Mire meghódítjuk a csúcsot, sok ha­lottunk fekszik már lent a hegy lábánál. Csak az illúziónkat, kapcsolatainkat, tö­rekvéseinket feladva juthatunk maga­sabbra. Az más kérdés, hogy ilyen áron érdemes-e felfelé törnünk?" Nem érdemes, Kedves Polgármester úr, jobb ha az illúziók és azok a kap­csolatok maradnak meg, amelyek nem az Ön által "feladottnak" nevezett stá­tuszokhoz kötődtek. Voltak ilyenek bő­ven, ugyanúgy fognak kötődni az utó­dokhoz, mert nem az emberhez kö­tődnek, hanem a "címhez". Erre már nincs szükségem, "Saját magamat kel­lett volna feladnom", ha igyekszem eze­ket megőrizni, de ezt már nem tehettem. Maradjanak meg az illúziók inkább, mint felfelé törekedjek egyedül. S in­nen, ilyen körülmények között már nem kell semmiféle vezetés /sem bizottság, sem szervezet, semmilyen/, mert fonto­sabbnak tartom az embereket, a válasz­tókat annál, hogy az ő hátukon kerüljek magasabbra. Ugyanis a választókörzet lakóinak képviseletét NEM ADTAM FEL. Még akkor sem, ha ez is a "ro­vásomon szerepel". Erre is rövid válasz, ez NEM ÍGY VAN! S ezt ők dönthetik el, nem egy "kívülálló". A képviselő-testületnek most is tagja vagyok, sőt bizottságnak is. Igyekszem tenni a dolgom, bár mások erősen fára­doznak a "közellenség" jelmezének rám húzásán. A lelkűk rajta. A lelkűk azon, hogy nekik lenne elszámolni valójuk. Nem velem, én senkitől sem kérek számon semmit. Saját magukkal, mert Murphy szerint: " A választási ígéretek MINIMUMA, megválasztás után rög­tön MAXIMUMMÁ változik át." Ezen gondolkodhat mindenki, választó és vá­lasztott is. S a fáradozásuk ellenére kitartottam eddig, nem fogom elmondani, hogy mi mindent tettem, mert aki akarja tudni, az tudja, s akinek tetszik a lejáratásom, az úgyis annak hisz. Ha igaza lenne és a választókörzetem lakóinak képviseletét is feladtam volna, akkor is nyugodt lehetnék amiatt, hogy amit lehetett megtettem, s talán van is valamilyen eredménye. Nem úgy. mint azoknál, akik az Oszőlői Iskola tor­naterem építésért folytatott munkát, hogy enyhén fogalmazzak, ellenszenv­vel figyelték, pecsétes papírokat köve­teltek, mert addig itt nem történik sem­mi. Azután amikor meg lett a pecsét, rögtön a magukévá tették az elképze­lést. Sőt, utólag felírták a saját listá­jukra, mint eredményt, saját ered­ményt??? /Erre is csak azt tudom mon­dani, hogy a lelkűk rajta./ S az, hogy maradtam, csak annak a néhány - nagyon néhány -.embernek köszönhető, akik miatt úgy döntöttem, hogy fontos az illúzió, az emberi kapcsolat, fontos, hogy az emberekért tehessünk, nem öncélból saját emlékműveket emelve. /Ezért lehetnek feladások a státuszokról történő lemondások, de nem vesz­teségek./ A végére maradt a területfejlesztési bi­zottság, bár az önkormányzat ezt már jó ideje városfejlesztési bizottságnak hív­ja. /Megint hosszú lesz az írás, de talán a szerkesztő tud annyi helyet biztosíta­ni, hogy ne "bolhabetűvel" legyen szed­ve. Ha így lesz megköszönöm neki./ Ez összefügg a választók képviseleté­vel. Végig hittem, hogy abban a bizott­ságban tudom őket leginkább képvisel­ni. Próbáltuk tenni, amit lehetett. Úgy látszott, hogy ebben a választási cik­lusban elkészülhet a városközpont ren­dezési terve, s az elkövetkezendő évti­zedekben megvalósulhat. Nem azonnal, de középtávon igen. Azután a rövidtá­vú érdekek ezt elsöpörték. /Valószínű, hogy benne van a reagálásomban a Pen­­ny-ről írt sorozat is mint ahogyan a fel­hívás kérdései is emiatt születtek. Nem lenne itt semmi baj, ha benn állnék a sorban. Akkor teljesen mindegy lenne, hogy milyen szervezetnek vagyok a tag­ja, mi a munkahelyem, mit adtam fel./ A véleményem az, hogy nem idézve ismét szó szerint, hogy ha áruház épül a központnak azon a helyén, akkor min­den lesz belőle, csak városközpont nem, / a városfejlesztési munka semmibe vé­tele - több évesé -, ami most történik ezzel a területtel. "A fejlesztés testesüljön meg, a Ba­­logh-sarok beépítési koncepciójának el­készítésében, elindításában, hosszútávú városrendezési terünk elkészítésében." /Tiszaföldvár Tájékoztatója, II. évf. 6. sz. 1996. évi újévi köszöntő a földvári­aknak -M. E.-/

Next

/
Oldalképek
Tartalom