Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1998-11-11 / 23. szám
3 íj Negyvenből tizenhatot- "vagy amit akartok" polgárok I. Huszáros rohamokkal kezdte meg tevékenységét a fiatal-keresztény-nemzeti-liberális-kisgazda-polgáridemokrata koalíciós kormány. A Fidesz-Magyar Polgári Párt választások előtt beígért negyvenpontos kormányzati intézkedései közül - miként büszkélkednek vele • ötven nap alatt tizenhatot már teljesítettek is. S valóban likvidálták a ТВ-önkormányzatokat, államosították és "princ-telenítették" a Postabankot, "rendőrbe öltöztették" a Belügyminisztériumot, "lefejezték" majd"Orbánra igazították" a rendőrséget; "hatástalanították a gabona-bombát", és megtették a többit is, amit a "polgárok akartak". Valóban ezek voltak a választási sikert hozó pontokban? Tudatos, a "közjót" megtestesítő reális program volt a negyven pont, avagy - miként az ellenzék értékeli - a képviselőválasztást manipuláló blöff, teljhatalomra törekvéssel megspékelve? Tételesen összevetve a leírtakat és a tetteket, elfogultság nélkül, mit mondhatunk a negyven pontról? Megéri pontról pontra szembesíteni a tényeket. О Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumot valóban gazdaságira keresztelték, de nem kapott "csúcs" jelzőt. Ez a kisebb baj. A nagyobb és alapvető probléma, hogy a "Fidesz-kancellári" típusú kormányszerkezetben nem a Gazdasági Minisztérium tölti be azt a funkciót, hogy "önállóan hangolja össsze a gazdaságpolitikai stratégiát". így a névváltozás csupán a névtábla átfestését jelenti, s nem hozott létre olyan stratégiai központot, amely pl. időben és megfelelő súllyal tudná áthangolni a magyar gazdaságot a világgazdaságban kibontakozó válság esetén. CD Valóban megszületett a javaslat az adók és a tb-járulékok csökkentéséről. Csakhogy közben kiderült, hogy nem tartható az a 7 %-os növekedési elképzelés, ami a Fidesz választási propagandájának "hívó szlogenje" volt. A gazdasági miniszter az ötvenötödik napon reálisan már csak 3-4 %ot remél. S így az adó- és járulékcsökkentés nem valószínű, hogy tartható, s főként nem ez eredményezi - mint ígérték - a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést. О Arról nem is beszélve, hogy az "adóreform" kidolgozásakor semmiféle "adó-adományozási" tárgyalásokat nem kezdeményeztek, - mint ígérték -, a vállalkozói mint ígérték -, a vállalkozói érdekképviseletekkel, s főként nem a munkavállalói érdekképviseletekkel, (bár ezt nem is ígérték). Mindenesetre a javasolt adótábláról már kiderült, hogy különösebben nem rajonganak érte a vállalkozók, miközben jelentősen sújtani fogja a bérből-fizetésből élő kiskeresetűeket. A tb-járulék csökkentés pedig azt jelenti, hogy amit benne hagynának az egyik zsebben, azt elveszik - az egészségügyi hozzájárulás jelentős megemelésével - a másik zsebből. A tb-járulék csökkenés olyan összefüggései - és azoknak a dolgozókra vonatkozó negatív következményei -, mint az adóvá minősítés és adóhatóság általi beszedés, a társadalombiztosítás kétszintűvé tétele és magánosítása, stb., továbbra is rejtve maradnak a "polgárok" előtt. О Egyenlőre egymás után mennek csődbe (lásd Reálbank), vagy bizonytalanodnak el (lásd Polgári Bank) azok a bankok, amelyek kis- és középvállalkozások hitelnyújtására szakosodtak, s még nem tapasztalható a megvalósítás szándéka a kormányzati garanciával működő újabb ilyen bankok létrehozása. Persze a szakma ezt helyesli is, mert nem látja igazoltnak a csak a kis- és középvállalkozások hitelezésére szakosodott bankok létjogosultságát. CD A családi vállalkozásra vonatkozó egyszerűbb, ösztönző szabályozás kialakítása érdekében ugyan még nem nyújtottak be törvényjavaslatot, de az agrárágazat családi vállalkozásainak "ösztönzésére" tett gyakorlati lépések - pl. a búzafelvásárlás esetében -, máris országos felzúdulást, botrányt és az ágazat (a szövetkezetek) újabb tönkretételének félelmét keltették. CD Az energiaszektor privatizációját természetesen és helyeselhetően nem állították le. A nemzetközi befektetőkkel történt tárgyalás után a gazdasági miniszter kénytelen volt nyilvánosan beismerni, hogy elhamarkodott nyilatkozatok éáttak napvilágot, s tiszteletben tartják a megkötött szerződéseket. Botrányt persze még lehetett kezdeményezni - mint pl. a Mátrai Hőerőmű esetében a korábbi privatizációs miniszter megvádolásával tették -, de az energiaszektor fejlődésének tényein végül is nem lehet keresztül lépni. Ugyanakkor, még az Antall-Boros kormány által vállalt energia áremelési kötelezettséget teljesíteni kell, még ha nem is esik jól. CD Arról ugyan még nem esett szó a nyilvánosság előtt, hogy miként jártak el az APV RT irataival, de azt már tudjuk, kinek a kezébe került a további privatizáció és az állami vagyonkezelés. Gansperger Gyula nevétől - Simicska Lajos APEH elnökkel együtt - volt hangos a magyar sajtó, s a közvélemény nagyon negatívan ítéli meg, hogy a Fidesz korábbi kétes ügyeiről elhíresült szakértője lett ezen a területen a mindenható. Egyenlőre nem attól rettegnek az érintettek, hogy államtitkokat feloldhat az új kormány, inkább az foglalkoztatja az az embereket, hogy ne tűnhessenek el a most hatalomra kerülteket kompromittáló iratok.
