Földvári Füge, 1997 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1997-12-02 / 2. szám

Földváriaknak forgott a kerék November 24-én este meg­lepetten ültem le a fotelba, hiszen földvári fiatalembert üdvözölt a Szerencsekerék műsorvezetője. Bakos András három-négy évvel ezelőtt jelentkezett a sokak által kedvelt műsorba, ám teltek az évek, s a végén már le is mondott a játék-ról. De a levél mégiscsak megérke-zett, nagy meglepetést keltve.- Az értesítésben az állt, hogy vihetek magammal nézőt, szurkolót is. Az öcsémet Ferit vittem el, utóbb kiderült, hogy neki is kedvez Fortuna - mondta András. - Száznyolcvanán vettünk részt a válogatásban, a sorsoláson mindketten bekerül­tünk a szerencsés kilencvenbe. Ezután villámkérdésekre kellett válaszolni. A tizenkét leggyor­sabb jutott tovább. Olyan kérdé­seket kaptunk, mint pl. "Mi Új- Zéland fővárosa?", "Mikor halt ki az Árpádház?". Innen az öt leggyorsabb versenyzőnek e­­gyenként be kellett mennie egy terembe, és olyan feladványokat kellett megfejteni, amelyekben kevés mássalhangzó volt meg­adva. Nekünk ez is sikerült. En végül is a november 24-i adásba, Feri pedig a november 30-i adásba jutott be.- Milyen volt a forgatás?- Egy héten harminc adást vesznek fel, naponta hatot. Mindenki nagyon kedves volt, a felvétel előtt tanácsokat adtak, oldották a feszültséget. Nagyon figyelnek a látszatra, ha valami apró rendellenesség történik, pél­dául a műsorvezető keze belelóg a képbe, akkor leállnak a ka­merák.­­Eredményesnek mondhatjátok a játékotokat?- Én egy morzsaporszívóval, egy Nikon fényképezőgéppel, egy Csúcsjáróval (kondigép), és egy negyvenötezer forintos betét­számlakönyvvel jöhettem el - mondta örömmel András. - Ki­csit bánt, hogy a keresztrejtvényt nem sikerült időben megfejteni, tényleg csak egy másodpercen múlott.- Én már azt szerencsének tartom, hogy ilyen kalandos úton bejutottam a játékba - mondta Feri - Kicsit szerencsétlen meg­oldás volt, hogy a harmadik hely­re kerültem, így aztán az első két körben nem is jutottam szóhoz. Amikor pedig rajtam volt a sor, akkor szerencsétlenség a szeren­csében passzt forgattam. Minden jó, ha vége jó: a keresztrejtvé­nynél sikerült negyvenhétezer forintot gyűjtenem a takarékbe­tétkönyvbe.- Ha valaki, ilyen tortúra után bekerül egy adásba, annak oka van...- Mindketten nagy rejtvény­­fejtők vagyunk. A megfejtéseket nem szoktuk beküldeni, mert úgy gondoljuk, hogy nem érdemes - mondta Feri. - András rejt­vényeket készít, és martfűn sikeres Rejtvényfejtő Klubot ve­zet. Neki már nem ez az első te­levíziós játéka. A Betűpárbajban is sikeresen játszott. Mindketten rengeteget olvastunk, olvasunk, ez is sokat segített.- András, te sok időt for­­dítassz nem csak a rejtvény­fejtésre, hanem a készítésre is. Vannak komolyabb terveid, ezzel kapcsolatban?- Egy programozómatemati­kus barátommal most dolgozunk egy olyan programon, amely hasznos lehet a rejtvényfejtőknek és készítőknek egyaránt. A lé­nyege az, hogy a Magyaror­szágon található lexikonok cím­szavait rögzítjük, s később a gép ki tud adni variációkat akkor is, ha csak egy-két betű van meg­adva egy szóban. B.Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom