Földvár, 2002 (4. évfolyam, 4-11. szám)
2002-11-11 / 11. szám
Nagyjából egy időben végzett az aratással mindenki. A három bandában mindenütt huszonnégyhuszonnégy kaszás volt, azok azonos munkaerőt képviseltek. Ugyanúgy értettek az aratási munkákhoz összességében - ha voltak is köztük kezdő aratók vagy új kaszások, a többiek bepótolták a lemaradás. Ilyen nagy bandába, amit egyébként gépes bandának is neveztek (mert az aratás után a marokszedők hazajöttek, a kaszások ott maradtak és elcsépelték azt, amit a banda learatott), az aratás úgy volt megszervezve, hogy hat ember munkája után három kaszás és három marokszedő munkája után maradt, egy bekötözött kéve sor. A kéve sor úgy jött létre, hogy egy ember kaszált, utána ment egy kötél csináló (a kötél nem más ezen a vidéken mint két fél marék tövével összetolt, búzakötélnek való, amit kétszerháromszor a hónunk alá csapva meg kellett csavarni és leteríteni), és az elkészült kötélbe rakta a fél kévét az első kaszás marokszedője. A kötélcsináló már a következő kévére csinálta a kötelet, azután jött a második kaszás annak a marokszedője ráhordta erre a fél kévére a kéve másik felét és a kötélcsinálónak a kaszása pedig azonnal bekötötte a kévét. Tehát komplett bekötött kéve maradt az ember munkája nyomán. A huszonnégy tagú kaszás közül nem mind a huszonnégy kaszált egyszerre, hanem tizenhat. Nyolc pedig kötözött. A váltás negyednaponként történt. Negyed nap múlva reggeli után délig váltás volt, ebéd után megint. A harmadik étkezést uzsonnának neveztük, akkor is kellett enni. A harmat leszálltáig már a negyedik váltás volt. így jött létre az, hogy mindenki kaszált is, kötözött is. Minden marokszedö kötelet is csinált belerakta és a következő második kaszás marokszedője pedig ráhordta a búzát, és a harmadik kaszás pedig bekötötte. Kévét így ennek a hat embernek a munkája nyomán maradt a bekötözött gabona kéve sor lefektetve. Nagyon fontos volt, hogy jó köteleket csináljon a kötélcsináló, aki az első kaszás után ment, mert ha nem, akkor általában az ő kaszásánál szétment a kötél és ott újra kellett csinálni a kötözőnek és közben már le is maradt. Nagyon gyors, nagyon erős munka volt ez. Jó kellett csinálni, mert a bekötözött kévét össze is kellett hordani. Ezt a marokszedők csinálták, a kaszások pedig keresztbe rakták. A kereszt alatt azt kell érteni, hogy a bekötözött kévéket négy irányba rakták. Alulra került egy kéve búza azt vánkosnak neveztük, erre hosszába jobbról, balról egy-egy kéve, majd keresztbe elől és hátul egy másik kéve. így egy-egy bálába, egy-egy kereszt bálába négy-négy kéve került a vánkossal együtt pedig tizenhét. A tizennyolcadik kéve felkerült a kereszt tetejére ezt pap kévésének neveztük, mert valamikor a papoké vagy az egyházé volt. A kaszások akik, összerakták ezt a kereszteket, lekötötték önmagából az alatta lévő kévékből kivett két fél marék szalmával. Lekötötték, összecsavarták, hogy a vihar ne vigye le a papkévét. Volt amit favillával gyűjtöttek össze és a kaszások bekötötték ezeket a kévéket is, odatették a normál keresztek mellé. Ez volt a kaparék gyűjtés, kaparék összeszedés. A kaparék kévéket is éppen úgy elcsépelték, mint a többit. Minden banda kapott aratás után egy cséplőgépet. Ha rosszul volt csinálva a kereszt, akkor széthordta a vihar, vagy ha szétbomlott a kévék kötése, akkor az a banda fizetett rá, mert neki kellett újra kötni másként az ökrösszekérre vagy a lovas szekérre a bekötött kévét nem tudták felhányni. A kocsis, vagy béres vitte be a majorokba vagy a kijelölt helyekre a cséplőgépekhez a kévét, gabonát. Ezen a vidéken egy kereszt tizennyolc bekötött kévéből állt. Vannak vidékek, ahol a vállak nem négy, hanem öt kévéből állanak, ott tizennyolc helyett huszonkét kéve kerül egy keresztbe. Nevezzük ezt a keresztet egyes vidéken kefének is. A bekötözött kévék összehordása a marokszedők dolga volt, a keresztelés a kaszásoké. Úgy volt kiszámítva, hogy jobbról is négy kévesor, balról is négy kévesor jött össze az ötödikre, vagy is kilenc kévesorból lett egy keresztsor csinálva. Jobbról is balról is négy-négy marokszedő hordta a kévéket. Az ilyen kereszt készítése is igen nehéz munka volt. Az erősebb marokszedők három kévét is elbírtak hordani ha szorított az idő, hogy még a világosba, vagy is a harmat leszállta előtt végezzenek egy-egy kijelölt területen. Ha viharfelhők voltak, akkor nagyon gyorsan kellett dolgozni, és nem csak kettő, hanem három kévét is kellett egyszerre a keresztelők sorába hordani. En csak kettőt bírtam. A másod unokatestvér lányok is ott voltak velem akkor, akik még most, amikor ezt az elbeszélést készítem, már jóval túl vannak a nyolcvanadik életévükön. Mindig abba a csapatba voltam, ahol ők voltak, mert egy kicsit helyettem is dolgoztak. Nagyon hálás voltam nekik. Az egyikkel már egész kiskoromtól kezdve szoros kapcsolatban voltunk, mert a szomszédomban laktak. Ö volt az unokák közül a legidősebb. Négyen voltak testvérek, mi hárman. Ő volt a dajkánk, támogatott bennünket, már egészen kis korunkban is. Itt jegyzem meg, hogy ebben az arató bandában is emlékezetem szerint négy olyan kaszás volt, aki az ottani bandában dolgozó marokszedő lányt vett feleségül. Az én másod unokatestvéreim is együtt dolgoztak már a későbbi férjükkel. Ott lehetett meglátni, hogy milyen a kaszás legény, milyen dolgos ember a jövendő férj, milyen dolgos, talpraesett a jövendő feleség. Azt kell még ehhez tudni, hogy a bandába mindenki tudta, hogy ki kinek udvarol. De bármennyire is ráértünk, nem lehetett, hogy külön beszélgessenek ott munkában a fiatal párok. A munka volt csak, semmi közös jövő tervezgetés, semmi különcködés. A bandatagok kibeszélték volna egymás között meg otthon szombat esténként, hogy ki mikor, ki kivel beszélt, meg hát nem is volt arra idő, nem is volt szokás. Úgy tudom, hét közben nem voltak a munkahelyen közös beszélgetések a leendő férj és feleség között. Úgy tudom szombaton este, amikor hazaértünk, a fiúk mosakodás és borotválkozás után /hiszen hetenként csak egyszer borotválkozik mindenki, mikor hazajön/ elmentek a lányos házhoz /ahol is rend volt már akkorára/ és beszélgettek valamennyit. Nyár volt, moziba nem lehetett menni /mert nem volt mozi előadás nyáron/, hát csak beszélgettek, tervezgettek. 5. oldal 2002. november 11. /folytatjuk1
