Földvár, 2002 (4. évfolyam, 4-11. szám)
2002-09-12 / 9. szám
Katolikus hitoktatás városunkban Városunk lakóinak mintegy 30 %-a római katolikus. Közülük több száz általános iskolás. Hitoktatásuk részben az iskolákban, részben a plébánián /Kossuth L.u. 121./lehetséges. Jó lenne, ha legalább a három fő épületben - a Kossuth L. utcai, a Mártírok úti és az Ószőlői, valamint a homoki általános iskolában - kialakulna egy-egy csoport, ahol hetente egy alkalommal egy óra időtartamra összejönnének a tanulók. Hitoktatásra 2. osztályos kortól kérjük jelentkezzenek a gyermekek vagy szüleik az osztályfőnöknél, vagy Nádudvari Sándorné hitoktató pedagógusnál az iskolában, illetve nálam a templomban vagy a plébánián. Az oktatásra a még meg nem kereszteltek is jelentkezhetnek. A hitoktatás célja a keresztény és azon belül katolikus erkölcs és világnézet megismertetése, valamint felkészülés a szentségekhez j áruláshoz, hogy a kereszténységet követően szentgyónáshoz, szentáldozáshoz, majd a bérmálás és a házasság szentségéhez is eljussanak. A részletek megbeszélésére minden vasárnap 10 órakor várom szeretettel a szülőket és gyermekeket a tiszaföldvári Szent István templomba. /A hitoktatás s minden vele kapcsolatos dolog természetesen ingyenes! / A 14 év felettiek bérmálása szeptember 29-én lesz!!! Tamási József plébános atya tel.: 56/470-073 Virágok, csokrok, koszorúk több mint harminc éven át... Virágok, csokrok, koszorúk utolsó üdvözlettel, végső tisztelettel... . Akinekjúlius 3-án a tiszaföldvári temetőben szóltak, az több mint 30 éven át rendezte csokorba a virágokat: névnapi ,nőnapi, menyasszonyi és koszorús-lányi csokorba. Készített sok-sok koszorút nemzeti ünnepre, s halottak napjára. Hosszúra nyúlt, de - saját bevallása szerint - gyorsan eltelt életében a viharos idők miatt jó párszor váltani, új munkát végezni kényszerült. Autodida-kta módon tanulta ki a virágos szakmát, amelynek a - a hozzáértők szerint - professzora lett: nemcsak Földvár, hanem szinte egész Tiszazug lakóinak örömére, elismerésére. Munkájára mindig mindenki biztosan számíthatott. Segítőtársa volt ebben férje, aki három évvel ezelőtti elhunytáig, félévszázadon át fáradhatatlan szerető-tisztelő társa volt. Saját munkája mellett segítette a széles vevői kör lehetetlent nemismerő szolgálatában. Földvár idős tudóstanára kondoleáló levelében ezt írta róluk "Mindkettőjük élete a munka volt, a munkásnapok. Mindketten példát mutattak a tökéletes ,szép munka végzéséről egész életükben." A férj keze nyomán itt maradt az ószőlő-főúti református és a homoki katolikus templom bútorzata. Nagyapja emlékét a Bajkai Gábor utca névtáblái őrzik. Vannak, akik sokáig fognak emlékezni rájuk. Rájuk, akik környezetükben szinte mindenkivel megpróbáltak jót tenni. S talán vannak, akik nem felejtik, hogy Sándor bácsit a köszönésben nem lehetett megelőzni. Mindkettőjükről elmondhatjuk , hogy bár nem ismerték a Gandhitól származó gondolatot, az mégis mindennapjaik vezérfonala volt: "A jó munka legfőbb jutalma abban áll, hogy elvégezhettük." Virágok, csokrok, koszorúk... 2002. júnus 29-e óta Bajkai Sándorné virágkereskedő (kinek Juliska néni, kinek Juliska) már nem köti, kötözi őket. Azóta már csak mások kötik - szintén a tökéletes, szép munka igényével, amint az utolsó útjára kísérő csokrok, koszorúk tanúsítják. 2002. szeptember 12. 6. oldal
