Földvár, 2000 (2. évfolyam, 3-8. szám)
2000-11-01 / 8. szám
14 Földvár 2000. november Rómában jártam... Október utolsó hetében az Örök Városba látogathattam, igazi zarándokként. Nem bírtam ki, hogy ha már ezt ingyenesen megtehetem, ne tegyem meg. Szálláshelyet a Szent István királyunk által alapított Zarándokházban kaptam. Ezen a héten én lehettem az ott megszállók lelkipásztora. Minden reggel 7-kor miséztem és szentbeszédet mondtam a Ház kápolnájában, elbeszélgettem a Magyarországról néhány napot ott töltő családokkal, diákokkal. Többen szentgyónásra is ráhangolódtak, hogy igazán tiszta lélekkel járhassák Róma utait. Gyönyörű is nagyon-nagyon lelkes programokban lehetett magamnak is része reggeltől estig minden kint töltött napom. Először is átléphettem mind a négy főbazilika /Szt.Péter, Szt.Pál, Lateráni és Maria Maggiore/ szentévi kapujának küszöbét, Miatyánkot, Üdvözlégyet mondva közben a tiszaföldvári, martfűi keresztényekért és nem hívőkért egyaránt. Három pápás "rendezvényen" vehettem részt. Először egy minden szerdán megrendezésre kerülő általános audencián a Szent Péter téren. A mintegy 50- 60 ezer ember között több mint 2 órát tartózkodott a Szentatya. A világnyelveken hosszabb, s még néhány, köztük magyar nyelven is rövidebb tanítást, köszöntést mondva. Végül közös elimádkozása a Miatyánknak és pápai áldás. Hihetetlen ennek a 80 éves embernek a munkabírása, lelkesedése, kisugárzása. Csak ámulni lehet, hogyan képes most a Szentévben különösen szinte minden nap egy-egy ilyen alkalommal szinte személyes kapcsolatba kerülni tízezrekkel. Egy másik napon ugyanezen a helyszínen 2 olaszországi egyházmegye közös zarándoknapjára jött a hívek közé Péter utóda. Végül vasárnap a sportolók szentévi zarándoknapja volt. Az egykori római olimpiai stadion telt meg erre az alkalomra. Közel százezren voltunk. Fantasztikus látvány és könnyezésre indító hangulat volt, amikor miután hatalmas monitorok segítségével régi felvételeken láthattuk a fiatal Karol Wojtylát, majd már II. János Pált sportolni, hajlott hátával, remegő kezével eljött a sportolók, a fiatalok közé. A rendkívüli helyszínen be-mutatott szentmisén a testi-lelki küzdelemről, s a célba érkezés szent szándékáról szólt. Utána lelkesen drukkolt a tiszteletére megrendezett focimeccsen. A még rendelkezésemre álló időben ellátogattam a Kazamatákhoz, ezer és ezer keresztény meggyilkolásának helyszínére, elmentem az egykori tengeri kikötőkhöz, ahol annak idején Péter és Pál apostolok megérkeztek Palesztinából Rómába, a pogány birodalom székhelyére, hogy aztán ott leljék vértanúhalálukat néhány évtizeddel később. Láthattam Róma örök értékeit, művészi alkotásait, hogy hazaérve még lelkesebben tudjam énekelni a pápai himnuszban: Hol Szent Péter sírba téve és Rómának dobog szíve, ezrek ajkán, ezer nyelven hő ima zeng édesdeden: Tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusunk helytartóját!
