Földvár, 2000 (2. évfolyam, 3-8. szám)

2000-08-01 / 6. szám

8 Földvár 2000. augusztus Rajtunk múlik... Kellemesebb környezetet - akár Földváron is "Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent...." Tiszaföldvár utcáin járva egyre gyakrabban idéződnek fel bennem Radnóti sorai, mely arra késztet, megosszam gondolataimat a Tisz­telt Olvasóval. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ro­hanó életmódunknak köszönhetően, csak az új, hivalkodó és éppen ezért szembetűnő dolgokat vegyük észre, de az apróbb, elérhetőbb dolgok fokozatosan háttérbe szorulnak. Ha csak azt tartjuk szemelőtt, mennyit költöttünk az utóbbi években a város fejlesztésére, talán nyugodt lelki ismerettel mondhatjuk sokat fejlődött településünk. Többszáz millió forintot fordítottunk útépí­tésre, intézményfejlesztésre és köz­műfejlesztésre. Jelentősen javult a városunk arculata a modern és esztétikus üzletek megjelenésével és a városközpont közterületeinek fejlesztésével. Mindezek ellenére felvetődik ben­nem a kérdés: Megteszünk-e min­dent annak érdekében, hogy mara­dandót alkossunk? Több olyan kezdeményezés indult településünkön, mely önmagában nem jelentett több milliós befekte­tést, vagy országos szenzációt, de mégis olyan jelentőségű, mely - úgy gondolom - nagy horderővel bír és gyökeresen megváltoztathatja az itt lakók értékítéletét. Számos egyesü­let, klub és csoport dolgozik azon, hogy öregbítse városunk hírnevét, vonzóbbá, látványosabbá és nem utolsó sorban esztétikusabbá tegye Tiszaföldvárt. Nagy múltra tekint vissza és éppen ezért országos hírű településünk kulturális- és sportélete, mely büsz­keséggel tölti el a város vezetőit, közéleti személyiségeit és természe­tesen minket egyszerű polgárokat is. Mindezek ellenére elszomorító az az állapot, mely lakókörnyezetünkre jellemző; utcáink, közterületeink szemetesek, sivárak és gondozatla­nok, az egykor virágzó, sok ember pihenését és kikapcsolódását bizto­sító épületek és ingatlanok elhagyat­va, gazdátlanul várják sorsukat. Minden erőnket leköti az, hogy egy­re nagyobb vagyont szerezzünk, fej­lesszünk, újítsunk, bővítsünk és nem marad energiánk meglévő ér­tékeinket fenntartani. Sajnálatos tény, hogy a száguldó autócsodák ablakából nem látszanak az út széli szeméthegyek, a máló vakolatok és a töredezett kátyús burkolat. Bízom abban, hogy mindenki átérzi e gondolatok jelentőségét, továbbá azon túlmenően, hogy saját ingat­lanát és annak közvetlen környeze­tét rendben tartja, hozzájárul tele­pülési környezetünk értékeinek megőrzéséhez. Nagy előny számunkra, hogy sokan vagyunk akik akarunk és tudunk is tenni közös ügyünk érdekében. Szép példa volt összefogásunk felméré­sére a június 10-én tartott város­szépítő akció, melyen iskolák, intéz­mények és civil szervezetek támo­gatásával közel hétszázan ragadtunk szerszámot. Közös célunk azonban az, hogy e nemes kezdeményezés ne csak kam­pánymunkában és a közvélemény előtti "pózolásban" nyilvánuljon meg, hanem minél nagyobb részvé­tellel, hosszútávon maradandó érté­keket teremtsünk. Kérem engedjék meg, hogy a címhez méltóan egy idézettel fejezzem be írásomat, melynek szelleme min­denki számára megfontolandó böl­csesség : "E föld nem örökség, csu­pán bérlemény, mellyel unokáinknak kell elszámolnunk"-Be.Zso.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom