Földvár, 2000 (2. évfolyam, 3-8. szám)

2000-05-01 / 4. szám

12 Földvár 2000. május Egy pusztuló érték 7 V{/ és háx Akik olvasták e lap első számában (1999. február) a földvári Tabánról szóló cikket, láthattak egy képet „az u­­tolsó szabadkéményes tabáni ház” aláírással. A Gulyás-ház (Kossuth u. 2.) amely lakatlanul áll, a századforduló táján épült, kelet-nyugati irányú, háromosz­­tatú, déli oldalon faragott díszes tornác­cal, a tornác végében kamrával. A bejá­rattal szemben az előtér mögött nyílik a boltozott szabadkéményes konyha, ahol jobboldalt főzésre szolgáló, vályogból épített katlan, és mellette a szobai ke­mence tüzelő nyílása van. Figyelemre méltó, hogy a ház mindenes részlete eredeti: megőrizte azt a formát, ahogyan annak idején a mesterek el­képzelték és megépítették. Igaz, igen viharvert állapotban van, nádteteje elöregedet, hiányos, hullámpalával van kiegészítve, az eredeti ajtókat- egy ki­vételével- elvitték az oroszok bunkert építeni. De sajátos módon elkerülte a felette elmúlt évtizedek hatalmas tech­nikai fejlődésével, életmód-változá­sával járó minden átépítés. Nemcsak, hogy nem bővítették elő- vagy fürdő­szobával, és nem cserélték a nádat cse­rép- vagy palafedésre (utoljára 1975- ben nádazták teljesen újonnan), hanem a katlan és a kemence is megmarad, nyílászáróit nem cserélték ki és falát sem vakolták be. Az előtérből kétoldalt az első nagyobb és a hátsó kisebb szobába léphetünk be. A nagyszobában négyszögletes, magas kemence áll. A bejárat mellett a tor­nácról nyílik a padlásfeljáró, a lépcső benyúlik az előtérbe. A tornác felett az ereszt két faoszlop támasztja meg, kö­nyökfaként sajátos fűrészelt díszes tá­maszokat illesztettek be. A ház fedél­széke szelemenes: a gerinc formában egy erős gerenda húzódik végig, ezt négy helyen, a vég és az osztófalak síkjában facsappal illesztett ollós szék­állások tartják. Erre támaszkodnak a szintén facsapos illesztésű szarufák. A két oromfal 20-25 cm széles desz­kákból van összeállítva, az illesztések fedőléccel vannak letakarva. A desz­kákat szépen kovácsolt, jellegzetes for­májú szegekkel kovácsolták össze. Az oromfalakat elöl egy négyszögletes, há­tul három hosszúkás, félköríves lezá­­rású szellőnyílás töri át. A tetőt nád fedi, a tető végein a széles szegélydeszkákat kovácsoltvas elemek rögzítik. Az utcai szoba két ablaka az utcára illetve a tornácra nyílik. A kamra ablaka délre, az udvarra, a hátsó szobáé nyugatra néz, az ártér felé, ahol a part néhány métere meredeken leszakadt. Ez az egykori, az ártérből kiemelkedő szi­get csúcsa, a dombháté, amin az ember évezredek óta megtelepedett, s legutób­bi lakói, a magyarok Földvárnak nevez­ték el. Ez a ház és környezete a régi Földvár, a régi alföldi élet maradványa. Ilyen há­zakat utoljára e század elején építettek, de azelőtt évszázadokig ilyenekben él­tek őseink. A háromosztatú, szabadké­ményes ház (úgynevezett közép magyar vagy alföldi ház típus) a tizenötödik században alakult ki, és, mint a népélet annyi más hagyománya e századdal ve­szett ki. Jó lenne, ha ez a ház megmaradna. Az ország számos településén, ahol erre gondot fordítanak, tájházak jönnek lét­re, amelyek őrzik a hagyományok em­lékét, maguk is kiállítási tárgyak és he­lyet adnak a régi paraszti otthonok be­rendezésének, tárgyainak. Amellett, hogy kétségtelen turisztikai vonzerőt jelentenek, és nem csak egy települést, hanem egy egész tájat értékelnek fel az ilyen szépségeket kedvelők szemében, javára válnak a település lakóinak is. Nem egy helyen népművészeti műhe­lyek működnek a tájházakban, vagy mellettük, ahol a fiatalok megismerhe­tik lakóhelyük hagyományait, s maguk is tanulhatnak kézművességet. Elismerést szerezhetnek a tájházak a hagyományos építészeti formáknak, anyagoknak, arányoknak, követőket az építkezők között, hogy ez által a ha­gyományokat tisztelő épületek, harmo­nikusabb településkép jöhessen létre. Az országnak éppen ezen a részén alig van példa régi házak kulturális célú megőrzésére, és sajnos egyre kevesebb van, ami a hagyományokra emlékez­tetne. Holott az alföld, a Tisza- vidék természeti és kulturális értéke, szépsége semmiben nem marad el más magyar tájakétól. A táj és az ember alkotta te­lepülés, természet és hagyományos épí­tészeti forma viszonya vidékenként más-más, de mindenütt egyformán érté­kes. Aki látott halványkékre festett, ta­pasztott boronafalú, magas zsindelyte­tejű székely házakat a fenyvesekkel borított nagy hegyek között, csodálta a stukódíszes-, monogramos oromzatú, kőoszlop tornácú házakat a dunántúli szőlőhegyek lankáin, hogy ne örven­dezve az alföldön a fehérre meszelt vá­lyogfalú, barna deszkaoromzatú, nádte­tejű ház látványának? Nem is csoda, hogy megőrzik és megbe­csülik a régi házakat, ott azok hírnévre tesznek szert: országszerte elismert, pél­dául az ócsai tájház (és műemlék falu­rész) a karcagi fazekas tájház, a csong­rádi műemlék halászfalu. Tisztelt olvasó! Ha nem sajnálja rá az időt, menjen be a Tabánba, nézze meg és csodálja meg az utolsó szabadkéményes tabáni házat. Most közvetlenül fenyegeti a pusztulás, mert rossz teteje sok helyütt beázik. Egy részen hullámpalával van lefedve, az biztonságban van. Kérjük olvasóinkat, hogy akinek nél­külözhető hullámpalája (akár néhány da­rab), vagy más, tetőfedésre alkalmas le­meze van, amit fel tud ajánlani erre a célra, vagy bármilyen ötlete, javaslata van, hogyan segíthető elő e ház fenntar­tása, értesítse a szerkesztőséget. Ha egy kiinduló összeget össze lehetne gyűjteni erre a célra, már pályázni tud­nánk a helyreállítás támogatására. U- gyanakkor, ha a ház állapota rende­ződne, műemléki védelem alá lehetne helyeztetni, ami a későbbi védelme, fenntartása szempontjából is sokat jelen­tene. Rácz Miklós Természetesen nagy örömmel vettük kedves olvasónk levelét és felhívását "az utolsó szabadkéményes tabáni ház" megmentésére. Szerkesztőségünk szíve­sen áll a kezdeményezés élére, s ha i­­gény van rá, lesz az összefogója az el­képzelésnek. A földvári emberek már bi­zonyították, hogy a jó cél érdekében haj­landók áldozatot hozni (Kossuth kard­ja). Reméljük, most sem lesz más­képp! Várjuk leveleiket, felajánlása­ikat.-csj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom