Földvár, 2000 (2. évfolyam, 3-8. szám)
2000-03-01 / 3. szám
2000. március Földvár 3 4. oldal Belvízről - a polgármestertől... 5. oldal Március 15 - ahogyan ünnepeltük Nőnap a Nyugdíjas Klubban 6-7 . oldal Belvízkárosultak - gazdálkodók - indítványok Beszélgetés Farkas Imre ogy. képviselővel 8. oldal Kossuth-hét I. Közös úton Ráczkevi Lajosné Cibakháza polgármesterének levele 9. oldal Kiváló rendőreink Szerkesztőségi hírek 10-11. oldal Művelődési Hírek 12-13. oldal Az élet védelmében Falugyűlés !!! 14. oldal Somogyi és a 48-as forradalom 15. oldal Katolikus hírek Garancia Földváron 16. oldal Sóderparti 17. oldal Tavaszi teendők... Mezőgazdasági adatgyűjtés 18. oldal Könyvtári hírek 19. oldal Sporthírek Moziműsor 20. oldal Rejtvény Igazodunk Mindenhol azt halljuk, olvassuk, hogy meg kell felelnünk az uniós elvárásoknak, előírásoknak. Tehát alkalmazkodnunk kell, igazodnunk szükséges ahhoz, hogy "Európa részévé válhassunk", tagja lehessünk az Európai Uniónak. Azt most megítélni, hogy mindez mennyire lesz nekünk jó, vagy rossz, azt hiszem lehetetlen, hiszen még annyi minden változik itt is, ott is és az egész világban. Annyit tudhatunk, hogy áraink hasonlítanak az övékéhez, béreink csúnyán és szégyenletesen elmaradnak az övékétől. Ott is találkozunk munkanélküliekkel, náluk is vannak milliomosok és vannak a szabad ég alatt alvók. A kapitalizmus, imperializmus lényegéből fakadóan az erősebbek, befolyásosabbak és gazdagabbak tönkreteszik a gyengébbeket, a hatalomtól távolabb állókat. Az Unión belül is megfigyelhető, hogy a gazdaságilag és politikailag erősebbek befolyásolják a többieket, az Unió sem mentes a korrupciótól, a kábítószertől, a maffiáktól... A statisztika szerint magasabb az életszínvonal, jobban élnek az emberek. De kihez, mihez képest? Nézőpont kérdése. Ha az ottani munkást hasonlítjuk az ittenihez, vagy az ottani milliomost az ittenihez, akkor van különbség. De, ha az itteni dolgozót hasonlítjuk az itteni milliomoshoz, az ottani dolgozót az ottani milliomoshoz, akkor már nincs is olyan nagy különbség. A szakadék itt is, ott is óriási. Talán ezt szeretnénk megerősíteni!(?) Ismert dolog, tény, hogy a nyugati országokban tiltakoznak, (sokszor fizikai nyomatékot is adnak) a dolgozók a vendégmunkások, az "olcsó vendégmunkások" alkalmazása ellen. Ebben már mi is közeledünk az Unióhoz, a nyugathoz.. Az ottani munkaadók, tőkések többsége "belátta", nem érdemes ezen vitázni. Bezárták hát ottani gyáraikat, tőkéjüket behozták (megfelelő, biztonságos garancia mellett) hozzánk. Az ittenihez viszonyított magasabb bérért dolgoztatnak, foglalkoztatnak, de az ottaninál még mindig jóval alacsonyabb munkabérért. Ott elvágták a háborgás szálát, itt viszont megköthették a miénket. Mindezekhez az "apró" és számunkra "kedvező" változásokhoz kellett és kell a legfelsőbb politikai- gazdasági vezetés asszisztálása, akik megfelelő "barátságért" lehetővé tették ezt az új helyzetet. Jól jártunk! Jól jártunk? - Összeszámolhatnánk, összevethetnénk! Igazodunk, mert igazodnunk kell. Beletörődünk és egyre inkább törődünk. És egyre inkább nem törődünk mással, lassan már magunkkal sem. Az egyik oldalon mézesmadzag, a másikon húsbavágó, lelket tipró szorítás. Egyszóval igazodunk, de miért mindig másokhoz? Miért akarunk máshoz hasonlítani? Miért nem merünk mások lenni? Mikor akarunk és merünk végre önmagunkhoz hasonlítani?! Szoktuk használni, hogy ott fönn, akik fölöttünk döntenek... - nekik tényszerűen kedvezőbb a máshoz hasonlítás, még ha alkalmazkodással is jár. De mi van itt lenn? Vagy ez is viszonyítás kérdése? Igen! Mert biztos vagyok abban, hogy sokkal magasabban, fentebb van az, (lelkileg, tisztességes-emberileg) akit el-, vagy lenyomnak, összeroppanásáig, fizikai megsemmisüléséig sudárabb a tartása annál, aki oly mélyre tud alacsonyulni és süllyedni, hogy "fentről" sárba tiporjon, le-, vagy alányomjon másokat. S talán erre szoktuk azt mondani, hogy embertelenség? Ott, a túloldalon - amerre tartunk - vezető "hatalmak" vezető politikusai, első számú vezetői sárosodnak. De nem buknak alá(bb)! Elvonulnak a "hadszíntérről", előre jól megépített, bebiztosított váraikba. De mit veszítenek? Elveszítik a reflektorfényben lévő első vonalat, amely vakító, elvakító, s bizonyos idő után talán már terhes is talán. De megmaradnak a kiváltsággal (amely nem mindig párosul tisztességgel) megszerzett javak, a régi kapcsolatok... Igazodunk. Itt nálunk is sárosodnak, de a javakkal együtt megmaradnak az első vonalakban, pozícióban maradnak. Nálunk azok mennek, azok hagyják ott a rivaldafényt, akik nem szédültek bele a kölcsön kapott, rájuk vetített reflektorfénybe. Akik tudják hogy kik által és miért kerültek oda, amit általában "fent"-nek nevezünk. S hogy ezt, most miért írtam le? Mert leírhatom, elmondhatom, mert ugye demokrácia van és szabad a sajtó(?l), megbeszélhetjük - de azért minden marad a régiben. - Csupán igazodunk! Székács József
