Földvár, 2000 (2. évfolyam, 3-8. szám)
2000-03-01 / 3. szám
12 Földvár 2000. március Apámat megölték a kórházban. Apró műhiba volt ugyan, de az apám már fizikailag nincs közöttünk. Itt van a szelleme, itt van az emléke, itt él bennünk minden rezdülése - van apám, de mégsem úgy... Még ma is itt lehetne közöttünk, úgy igazán testileg-lelkileg is... Már akkor, - tíz évvel ezelőtt - is túlterheltek (meg nem fizetettek) voltak az ápolónők (is). Azóta többször is létszámleépítés volt, fizetésük követi talán az inflációt, túlórapótlékaikat, túlórázásaikat sem biztos, hogy mindenhol kifizetik. Akkoriban haragudtam az ápolónőre. Ma már csak a tévedésére. Ami nem az ő bűne. Talán azoké, akik soha nem éjszakáztak magatehetetlen véres, nyűgös, nyöszörgő emberek mellett, de eldöntötték, hogy takarékoskodni kell pénzzel, emberrel, illetve ápolónővel, orvossal... Ma már, ha valaki beteg, s kórházba kerül, kezeléséhez meg kell tudnia fizetni a kezeléséhez szükséges gyógyszereket - mert a kórházban nincs - az evőeszköz mellé, lassan már az étkezésről is gondoskodnia kell. Pedig egyik másik betegtől évtizedeken át (harminc- negyven) vonták (ha jól emlékszem) az OTI-t, SZTK-t, majd tbt. Bár sokunknak tíz-húsz- harminc éven keresztül, csupán annyi dolgunk volt az orvossal, hogy köszöntünk neki az utcán, vagy találkoztunk valamilyen kötelező orvosi szűrésen, munkaalkalmassági vizsgálaton... A befizetett pénzt valahogy, valakik elfelejtették, hogy létezett, használták. "Kárpótolták" a földjüktől, szabadságuktól megfosztottakat, ha ezt egyáltalán tisztességesen lehetett, de nem kárpótolják azokat, akik évtizedeken át fizették az egészségbiztosítást, a nyugdíjalapot - nem voltak betegek, s nem lehettek nyugdíjasok. Azt a pénzt, amit oly sokan befizettek, illetve levontak tőlük, most ha még kamatmentesen is visszafizetnék, talán könnyebben fizetnék meg a megfizetendő orvosi vizsgálatot, a fogpótlást, a kórházi kezelést, gyógyszert... Nem kívánom fejtegetni, hogy ki, kik, mikor és hogyan csoportosítgatták azt a pénz, ami most azoknak, akiktől levonták, most nincs. Semmi értelme nem lenne, mert mindig akad egy ügyeletes nyilatkozó, aki mindent szakszerűen és gazdaságilag megmagyaráz - "abból" a szemszögből, s amit onnan mondanak, - tetszik, nem tetszik az van... Az apám negyven hónapig volt hadifogoly - ahogy ő mondta: fácán - felépítettek néhány falut - Keleten - éltek káposztán, marha- és céklarépán...--------------------------------------------\ Az élet védelmében ________________J Tönkrement az egészsége, de itt is építkezett a romokon, a romokból, lehúzott négy évtizedet munkaviszonyban. Bár volt néhány sérvműtétje, mert egykor agyonemelte magát, volt egy tömött foga, de nem nagyon ismerte az orvosi rendelőket, azon kívül, hogy építették, átalakították, mert ilyen jellegű volt a szakmája. Nyugdíjazása után nem sokkal jött a kárpótlás lehetősége, de ő már - egy apró műhiba következtében - nem "élvezhette" ennek előnyét. Azok annál inkább, akik a különböző címen felvásárolták "piaci értéken" a kárpótlási jegyeket, majd befektették, megtőzsdézték... Most itt, egy pillanatra megállva, a sóhajtás közepette rájöttem, hogy nem az apámról akartam írni, - bár élete története megérne egy "misét". (folytatás a oldalon) HIRDETMÉNY TISZAFÖLDVÁR VÁROS ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYZATÁRÓL SZÓLÓ 5/1999. (V. 10.) SZÁMÚ RENDELETÉNEK 25.§-A ALAPJÁN LAKOSSÁGI FÓRUMOT TARTOK 2000. április 11-én du. 17 órai kezdettel a Városi Művelődési Házban (Malom u. 1/a.) és 2000. április 13-án du. 17 órai kezdettel a Homoki Nyugdíjas Klubban (Óvirághegy I. u.) AMELYRE EZÚTON TISZTELETTEL MEGHÍVOM TISZAFÖLDVÁR VÁROS LAKOSSÁGÁT TÉMA: TÁJÉKOZTATÓ A KÉPVISELŐ-TESTÜLET 1999. ÉVI MUNKÁJÁRÓL ÉS A 2000. ÉVI FELADATOKRÓL TISZAFÖLDVÁR, 2000. MÁRCIUS 27. BORZA ATTILA polgármester
