Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-10-01 / 7. szám
1999. október Földvár 13 Tarts meg Urunk» szent Reformációra készülvén és emlékezvén a következő gondolatok átgondolására, továbbgondolására egyik kedves énekünk első sorát választottam címnek. Luther Márton írta 1541-ben. Témánk számára fontosnak látom, hogy megfigyeljük, a reformátorok Isten teljességét, üzenete egyetemességét hirdették meg a "solus Christus, sola Scriptura, sola gratia, sola fides", azaz " egyedül Krisztus, egyedül a Szentírás, egyedül a kegyelem, egyedül a hit" hangsúlyával. Nem új egyházat akartak létrehozni, hanem az egyetemes, apostoli egyházat megújítani. Ezzel kapcsolatban kell megjegyeznünk: a reformáció egyházai Magyarországon történelmüket nem 1517-től számolják, hanem egyetemes összefüggésben Jézus Krisztustól és az apostoloktól, tehát kétezer évvel ezelőttről, hazánkban pedig kerek ezer évet vallunk magunkénak. Együtt - énekelve Templomunkban vendégszerepeit a Mountain Silec 9 tagú női ének-zenekar. Meditativ hangulatú dalaikkal egy órán át simogatták lelkünket, dobogtatták meg szívünket. Békésen, békéről, békéért imádkoztak. Bárcsak meghallgatást nyerne imájuk! Tehát a reformáció egyházai a Kárpátmedencében felvállalják a pannonhalmi iskolát, szentéletű királyainkat, középkori kódexeinket, a lovagrendek építette erdélyi erődtemplomokat és a Corvinákat. Van tehát hagyományunk, tradíciónk, amelynek megtartó ereje van. A tradíció tulajdonképpen nem más, mint az élők halott hite. Van még valami múzeumi emlék, van még Biblia valamelyik polcon, valahol porosodik az énekeskönyv, de már nem élnek belőle. A tradíció, az erős vár akkor lesz erős közöttünk, ha Isten-közelségre és emberközelségre segít bennünket. És ebből természetesen új élet kell, hogy fakadjon. Ez nem mindegy a társadalomank sem. Nem mindegy hogyan éljük meg Tiszaföldváron, Martfűn vagy bárhol hazánkban. Egy olyan társadalomban, ahol senki sem tartja be a szavát, ott még kölcsönt is nehezen lehet kapni, mert Igyekszik mindnyájunk szívét megdobogtatni október 31-én Európa, sőt talán világszerte! Délelőtt fél 11-től 11- ig zúgnak majd harangjaink folyamatosan evangélikus és katolikus templomainkban. De előre érzem, legszívesebben le sem állítanánk harangjainkat, amíg csak nem győződünk meg arról, hogy mindenkihez eljutott az ÖRÖMHÍR! Mert örömhírt adnak tudtára mindenkinek ebben a félórában a templomaink tornyából elinduló haranghullámok. Több évre nyúlik vissza ennek a néhány percnek fontossága. II. János Pál pápa évekkel ezelőtt kérte fel testvéri szeretettel a reformáció óta egymástól elszakadt felekezetek vezetőit az egységes munkálására. Vezető teológusok a Szentszék és az evangélikus Világszövetség részéről számtalan alkalommal ültek ezután tárgyaló asztal mellé imádságos légkörben. Mi, egyszerű lelkipásztorok és hívek alig tudtuk talán elképzelni, hogy egyszer valóban eredményesek lesznek ezek a tárgyalások, s lám, mégis. Szentatyánk vágya megvalósult, e két felekezet egymással kibékülve lépi át az ezredforduló küszöbét. Ahogy mintegy 38 évvel ezelőtt Athanagoras pátriárka és VI. Pál egy olyan társadalomban nincs társadalmi morál, nincs társadalmi erkölcs. A törvények betartása lehetetlen. Hazánknak nagyon szüksége van arra, hogy azon az alapkon álljunk, amely alapot Isten igéje, az Ó- és Újszövetség ad elénk. Mit is mondott Pál apostol? "-Álljatok szilárdan és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár leveleinkből tanultatok." Alap kell az életünkhöz és ez az alap az a Krisztus, akire épülhetz az élet. Az örök életre teremtettünk, de az alapot ebben az életben kell megtalálnunk. Őrizni azt, amit Tőle kaptunk, átadni tovább és újra fogalmazni: Ő a kezdet és a vég! És mindezt mások javára, a közösség javára, mindannyiunk javára... Pathó Gyula evangélikus lelkész pápa kölcsönösen visszavonta a XI. század óta fennálló kiközösítést a keleti és nyugati egyház között. Most a németországi Ausburg városában magasrangú vatikáni küldöttség élén a pápa nuncius bíborosa és az Evangélikus Világszövetség vezetősége MEGEGYEZÉST ír alá. Erre az aláírásra kerül sor október 31-én fél 11- kor. Többszáz éves, egymásról kialakult véleményük fordulópontja ez a pillanat. Ha nem is teljes egység /ezért sokat kell imádkozni és tenni!/, de az egymással karöltve való továbbhaladás útján járunk immár a hónap utolsó napjától. A két tiszaföldvári felekezet /katolikus és evangélikus/ négy templom ugyan nem kerül közelebb egymáshoz, de templomaink lelkipásztorai, Pathó Gyula és jómagam mindenképpen, közösségeinkkel együtt. Hamarosan közös, ünnepélyes istentisztelettel köszönjük meg az Úrnak ezt a nagy napot, melyen remélhetőleg városunk minden jószándékú polgára örömmel vesz majd részt Tamási József katolikus plébános Szokatlan harangzúgás
