Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-09-01 / 6. szám
1999. szeptember Földvár 11 élettapasztalatom. Persze egy pici iskoláról van szó. 1995. szeptemberében indult még csak a negyedik osztály. Általában véve is még rendkívül fiatalok voltak akkor az országban ezek a katolikus iskolák. Kevés volt a tapasztalat, különösen az általános képzés terén.- Mennyiben más egy katolikus általános iskola?- A hét első napján mindig összegyűltünk, megbeszéltük, mi történt az elmúlt időszakban, felkészültünk az előttünk álló feladatokra, majd imádkoztunk. Persze ugyanígy indult minden nap, csak azok már nem iskolai szinten, hanem az osztályokban. Ha volt valamilyen ünnep, együtt mentünk templomba. Karácsonykor például pásztorjátékot adtunk elő. A tanévet tanévnyitó szent misével kezdtük és ugyanúgy tanévzáró szentmisével zártuk. Része voltunk tehát az érsekvadkerti egyházközség életének formailag is. Egyébként azok a gyerekek, akik hozzánk beiratkoztak, zömükben otthonról hozták a vallásosságukat. Nem mindenki persze, de azért ha a gyerekek 70 %a vallásos nevelést hoz hazulról, az azért meghatározza az iskola légkörét. Nem kellett például annyira figyelnünk a káromkodásra, trágár beszédre, mert nem volt jellemző. Nevelési szempontból pedig az órák mindegyikét áthatotta a vallásos szemlélet. Ám nem úgy kell elképzelni, mint az előző rendszer direkt politikai módszereit, hanem csak egyszerűen az adott szituációban lehetett hivatkozni például a Tízparancsolatra. így azok is, akik nem vallásos családból jöttek, szép lassan átitatódtak. Nevelés tekintetében lényegesen könnyebb helyzetben voltunk tehát az állami iskolákhoz képest. Más szempontból ugyanakkor nehezebb dolgunk volt, hiszen sok olyan egyházi programon is részt kellett vennünk, amin egy normál iskolának nem. Néhány éve Dorogházán az ottani plébánián volt az iskolai táborunk. Vasárnap mentünk, vasárnap jöttünk. Szentmisével kezdtük a tábort és azzal is fejeztük be. Egyébként ugyanolyan programok voltak, mint más táborokban. Reggelenként azonban magától értetődő volt, hogy összejöttünk a legnagyobb szobában és imával kezdtük a napot. Érdekes, a gyerekek nem jó napottal köszöntek, hanem úgy, hogy dícsértessék a Jézus Krisztus, és nekik teljesen természetes volt. Rengeteg formai különbség volt tehát egy normál iskolához képest. Én azonban nem azt tartottam fontosnak. Planck, a fizikus mondta:"Légy több a látszatnál". Ez az a gondolat ami végigkíséri az életemet. Érdekes, hogy ez az idézet volt írva annak bizonyos első osztályomnak a tablójára is. Ezt az életfelfogást igyekeztem megvalósítani Érsekvadkerten, mert hiszen tapasztaltunk Iátszatvallásosságot is. Arra próbáltuk rávenni a gyerekeket, mit sem ér a vallásosság, ha nincs mögötte becsületes ember.- A kérdést nem lehet megkerülni. Olyan szeretettel beszéltél erről a munkáról, hogy-hogy mégis itt, Tiszafolváron kezded az évet?- Igen, ezt sokan megkérdezték már. Ahogy mondtam, beleugrottunk a dologba. Biztos, hogy naivabbak voltunk az átlagnál. Az embernek lehetnek elképzelései, de mégis a földön kell járni. A- mikor elmentünk, fői se merült bennünk, hogy nem tudjuk eladni a házunkat annyiért, amennyiért szeretnénk. Közben a püspök úrtól kaptunk egy mezőtúri állásajánlatot, gondoltuk közelebb leszünk a házhoz, majdcsak könnyebben tudjuk értékesíteni. Mezőtúron azonban mégsem úgy jöttek össze a dolgok, ahogyan azt szerettük volna. így tehát visszaköltöztünk Tiszaföldvárra, és újból az Ószőlői Általános Iskolában tanítok. Azt sajnálom, hogy nem tudtuk effektiven munkálkodni katolikus iskolában, de azt gondolom, hogy gondolataimmal, életszemléletemmel itt is tudok hatni a gyerekekre. Ugyanakkor jó érzés úgy visszajönni, hogy megismernek az emberek, köszönnek, kiintegetnek az autóból, szeretettel fogadtak. Szívem szerinti munkahelyet hagytam ott, de örömmel és optimistán kezdem folytatni azt, amit itt abbahagytam. Köszönöm a beszélgetést. Nádudvari Sándor
