Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)

1999-04-01 / 3. szám

1999. ÁPRILIS VÁLLALKOZÁSOK 7 Földvári határjárás A földvári Mezőgazda Szövet­kezet 1992-ben alakult a Lenin Termelőszövetkezetből kivált két­száz nyugdíjassal és huszonöt dol­gozó taggal. Az utóbbiak jórésze Szőlősi Jánosné ügyvezető még most is ott dolgozik. Koráb­ban néhány embernek venni kel­lett a kalapját. A termelőszövetke­zetben ugyanis megszokták azt, hogy akárhogy dolgoztak, meg­kapták a fizetésüket. Azóta azon­ban változott a világ... A Mezőgazda Szövetkezet a 900 hektár tagi részarányhoz ha­szonbérbe vett 700 hektár terüle­tet. Ez a földterület kisebb fogyat­kozásokkal és gyarapodásokkal váltakozva a mai napig is bérleté­ben van. Kezdetben 200 szarvasmarha (közöttük 80 tehén) volt birtokuk­ban. A szarvasmarha állományt azóta 400-ra fejlesztették fel, s most már 150 tehenük van. Termesztett növényeik tekinte­tében nem nagy a választék. A “legegyszerűbb” növényekkel foglalkoznak. Általában 900 hek­táron búzát, száz hektáron pedig árpát vetnek minden évben. Szőlősi Jánosné ügyvezető sze­rint végül is ez segítette ki őket a bajból. Harminckét millió forint adósságot “hoztak” magukkal, s azt a búza árából tudták le. Most háromszáz hektáron akarnak napraforgót termeszteni. Ez az arány kényszerből alakul, mivel búzát még januárban is ve­tettek. Több búzát szerettek volna vetni, nem sikerült ezért növelik a napraforgó területét. Száz hektá­ron az idén próbálkoznak először repcével. Cukorrépából korábban 50-100 hektár területük volt. Elég nehézkesen ment a termés átadása. Úgy gondolták, elég lesz cukorré­pa termesztésére 25 hektár is. örültek annak idején a termelőszö­vetkezetben. Azt mondták, hogy széthordjuk a szövetkezet vagyo­nát, hozzájárulunk tönkretételé­hez. Szakember ezért nem jött át hozzánk. Azt gondolom, hogy ha azok nélkül is vissza tudtuk fizetni a harminckét milliós adósságun­kat, s elbírunk ezekkel a növé­nyekkel, ha ez így ment éveken át, Annyit viszont a tehenek miatt kell vetniük, mert a cukorgyártól csak így kapnak répa szeletet. A többi területükön lucernával, silókukoricával foglalkoznak. Ezekkel a terményekkel a tehené­szeti telepet látják el. A Mező­gazda Szövet­kezet admi­nisztrációja minimális. Iro­dában az ügy­vezető mellett mindössze ket­ten dolgoznak. Brigádvezető­ik sincsenek. Szőlősiné u­­gyanis koráb­ban azt tapasz­talta a tsz-ben, hogy hiába áll bri­gádvezető a traktoros háta mögött, ha az nem végez lelkiismeretes munkát. Egy szerződéses növényvédő szakemberük van. Ezt azért kell kiemelni, mert rajta kívül nem dolgozik szakember a gazdaság­ban. Ennek okát így indokolja Szőlősiné:- Kiválásunknak nem nagyon akkor így csináljuk tovább. Most már van olyan évünk, amikor nye­reségesek vagyunk. Sajnos az idén valószínűleg nem leszünk azok. Rengeteg a belvíz és annak jó ré­sze a búzavetésben. Arra a hetven hektáros táblára, ahol tavaly nap­raforgó volt, eddig rá sem tudtunk menni. Most már talán... Oda zabot szándékozunk vetni. S.B. A csalamádéföld és a sajtüzem között Napi munkarend kevéske panasszal A tejcsarnok előtt autó áll, de amúgy semmi mozgás nem lát­szik bent. Hangosan beköszö­nök, mire valahonnan hátulról előkerül az átvevő, Tögyi Ferencné, aki két éve vásárolta meg a csarnokot. Amikor a kis laborban (hangula­tát néhány kémcső, lombikszerű­ség adja meg) azt kérdezem tőle, honnan jött az ötlet, így válaszol:- Húsz éve foglalkozom tehené­szettel, s amikor meghirdették a csarnokot, megvettem. Volt már harminc tehenem is, most igaz, csak húsz van, de ha egy kis hitelt kaphatnék, beállítanék még ugyanennyit.- Akkor szarvasmarhát tartani nem lehet rossz üzlet...- Van száz hektár földünk, azzal is küszködünk. Az egész család er­re állt rá. Amikor az állam hitelt kínált gépvásárlásra, beruháztunk. Már csak a kombájn hiányzik. Ka­ti lányomnak tavaly vettem egy traktort, mert neki meg az a min­dene. Állandóan az apjával jár dolgozni, tegnap például zabot ve­tett. A páromnak is rengeteg mun­kát ad a föld, bár most vagy har­minc hektár víz alatt áll. Ha majd felszárad, feltárcsázzuk és bevet­jük csalamádéval. A teheneknek, amelyek az én gondjaim, úgyis rengeteg takarmány kell.- Mekkora a csarnok napi for­galma?- Úgy öt-hatszáz liter. Szomba­ton, vasárnap több, mert vannak, akik boltokkal kötöttek szerző­dést, oda hordják a tejet, de azok hét végén zárva tartanak. Nyilván az üzletek többet fizetnek, mint én.- Maga mennyiért veszi át liter­jét?-Negyvenkét forintért, de csak negyvenet fizetek a termelőnek, mert egy forint nyolcvanöt fillér a tej terméktanácsi tagság díja.- Ahhoz képest, hogy a boltban kilencven, sőt néhol százvalahány forintot kérnek érte, nem sok.- Én negyvennyolcát kapok érte a sajtüzemtől, nem csinálok belőle titkot senki előtt. Öt forint marad nekem, ha leszámítom a vizet, vil­lanyt, egyéb költségeket. De ha az áraknál tartunk, azt is említsük meg, hogy a hozzám hozott tej szinte kivétel nélkül extra minősé­gű, négy százalék körüli zsírtartal­mú, a zacskós másfelesről meg ugye már leszedték a tejszínt. A sajtüzemnek kellene többet fizet­nie.- A laborban milyen vizsgálato­kat végez?- Zsírszázalékot, faj súlyt, tiszta­ságot nézek. Itt van ez a tabletta, ha rózsaszínné színeződik a tej­­minta, akkor annak nagy a csíra­tartalma. Szúrópróbaszerűen el­lenőrzők, de nem szokott gond lenni. Tavaly csak kétszer volt ta­karmány minőségű tejem.- Hány kuncsaftja van?- Húszán hordják rendszeresen ide a tejet, de ha azt veszem, a legna­gyobb kuncsaft magam vagyok magam­nak napi két és fél, három hektóval. Ide már úgy jövök reggel, hogy megfejem a húsz te­henet.- Elmondaná, hogyan telik egy átlagos napja?- Négykor kelek, megfejek. Hétre ide jövök, átveszem a tejet, kilencre, fél tízre megjön a kocsi, akkor hazamegyek, befejezem a jószág körüli teendőket és reggelit készítek. Illetve van amikor ve­szek kiflit, és már itt harapok vala­mennyit. Aztán ebédfözés, három­kor abrakolás, négykor megint fe­jek, fél hétkor pedig ismét itt va­gyok. Eltelik a nap. De változni fog a napirendem. Most kísérle­tezgetem vele, hogy veszek fel a tehenekhez alkalmazottat. Ötven­nyolc éves vagyok már, a vérnyo­másom is vacakol, néha kétszáz­harmincra, kétszáznegyvenre is felszökik, s már nem tudok úgy fejni, nem tudok úgy hajolni, mint régen. Csak hát nehéz embert ta­lálni. Vannak ezek a jövedelem pótlósok, annyira rászámol­nak a pénzre, aztán meg berúgnak, elfelejte­nek dol­gozni jön­ni. Pedig a tehén nem vár. Múltkor is felvet­tem valakit a munkaügyin keresz­tül, bejelentettem esztékára, aztán amikor az első fizetését megkapta, úgy berondította magát, hogy az­óta se jött tájamra. Szinte egyfoly­tában iszik. De van most egy má­sik, éppen ma megyek a papírjait intézni. Ez olyan rendes gyerek­nek látszik. Hiába, most már elkél a segítség. Jenei Gy. Tögyi Ferencné: A teheneknek sok takarmány kell LÓGÁSÉRT NINCS FIZETÉS A szövetkezetnek birkái is vannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom