Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-05-01 / 4. szám
14 IRODALOM- MŰVÉSZET 1999. MÁJUS Széles Ferenc fiatal ember, és mosolygós, mint képei. A festő - szakértők szerint - mindig saját magát festi meg, akármely téma kerül is a vászonra. Ez valóban így lehet, és így is van rendjén. Széles Ferenc nem ismeretlen a földvári közönség számára, hiszen Tiszaföldváron született 36 évvel ezelőtt, ma is itt él, és többször szerepelt már képeivel szülőváegy parányi vonása. A művész egyénisége az elődök által kivájt lépcsőfokokon haladva teljesedhet ki. Széles képein különösen megkapó az impresszionisták szellemét idéző színkezelés, a laza, mégis jól kontúrozott formák, a fényhatások. Számomra, aki tájképeit régebben ismerem, különösen friss élményt jelentettek csendéleteinek új színhatásai, a Az alkotó és alkotás közötti szülő-gyermek kapcsolatot tagadni nem lehet rosa rendezvényein. Festeni a 90-es évek elején, alig tíz éve kezdett, eddigi pályafutása a jellegzetesen amatőr művészé. Bár több alkalmi képzőművészeti kurzuson vett részt, a festés technikájára, fogásaira saját magának kellett rájönnie, ami sok fáradtsággal, kínlódással is jár, de az amatőrizmus bájának, a későbbi festő-egyéniség kialakulásának is hasznot adó forrása. Széles Ferenc rövid idő alatt kedveltté és ismertté vált nemcsak Földváron, hanem a megye távolabbi helységeiben, sőt, megyehatáron túl is. Igen termékeny, szorgalmas festő, bár - ahogy elmondja - a “művészember” nemcsak hangulataiban rapszodikus, “hullámzó”, hanem az alkotó lendület is hol meglódul, hol lelassul. Széles, kedvelt, - sokáig egyetlen - témája a természet, az alföldi táj, a vizek, rétek, tanyák, szőlőkunyhók számunkra oly ismerős, mégis mindig új oldalát mutató világa. Képeiben e nagyon valóságos csodavilág minden színe-éke megjelenik, a műélvező nagy örömére. A korábban csak olajképek után, egyre többször fest akvarellt. A művészeti kritikusok közül sokan tartják úgy, hogy akvarellt jól készíteni az igazán festőt próbáló feladat. Ez az igazság nem csorbítja Széles Ferenc sikerült olajképeinek értékeit, de akvarelljeinek meleg, sejtelmes színei, hangulata különösen megragadóak, bensőséges, jó érzést keltenek a műélvezőben. Széles munkáin is - mint minden “jegyzett” festőén - látszik, azaz inkább fölsejlik a “nagy elődök kezenyoma”, hiszen a művészettörténet géniuszainak hatása alól erőszakkal sem vonhatja ki magát az alkotó utód, sőt, szerencsésnek mondhatja magát az, akinek képeiben felvillan valamelyik nagy ős ecsetjének egyszokatlan technika, a merész konstrukció. A festők zöme nehezen válik meg alkotásaitól, különösen érvényes ez az elsősorban saját örömére alkotó amatőrre. Bár Esterházy Péter szerint “Amikor a kép kész, megszűnik a festő”, mégis az alkotás és alkotó közötti gyermek-szülő kapcsolatot tagadni nem lehet. Az összetartozás csak az új képpel lazul, amikor a festő újra építi magát, amolyan “léleképítést” művelve, megtartva-javítva és csak alig ismételve önmagát. Széles Ferenc nem zárkózik el a hivatásos művésszé válás gondolatától sem, de ma, a mai árak és “keresleti viszonyok” mellett zavartalanul alkotni és ebből tisztességgel megélni nehezen elképzelhető dolog. Alkotókedvét nem szegi az, hogy közben a martfűi Cereol dolgozója, helyesebben: fordítva, - az, hogy dolgozik, nem veti vissza alkotókedvét és buzgalmát. Az elismerésnek nagyon örül, idei földvári kiállítását előrelépésnek, sikerélménynek éli meg. Mi, földvári polgárok pedig különösen örülünk annak, hogy a város szülöttelakosa alkotásainak sikerét nemcsak a gazdag vendégkönyv, hanem “látható és hivatalos” (önkormányzati) elismerés is jelzi. A kiállító festő különösen hálás szüleinek a folyamatos támogatásért, a műpártolók, barátok, szponzorok segítségéért. Széles Ferenc, mint minden alkotó ember, nem elégedett magával, és, ha örömmel tölti is el egy-egy tetszetős alkotás sikere, nem akar megállni, leragadni. Izgatják az új témák, módszerek, terveire a bőség zavara a jellemző. Alkotókészsége, szenvedélye biztató és tiszteletre méltó. Sikerei a város és mindannyiunk sikere is, hiszen bízhatunk benne, hogy Tiszaföldvár jó hírét erősíti. -végit-A könyvtárból nézvést A Gutenberg-galaxis és az internet, a verbális és vizuális kultúra viszonya. Fellengzősen elegáns szavak, eldöntendő kérdések. Inkább érezzük, mint tudjuk, hogy a szellemi létezés technikái szuperszonikus sebességgel változnak, s ha valaki nem figyel az átalakulásokra, könnyen lemarad, s a mindennapi dolgok is kihívássá válhatnak számára. De azért még sem eszik olyan forrón a kását, s aki nérek kevesebbet tudnak költeni olvasnivalóra. Sokan újságokat sem tudnak járatni.- Melyik korosztályból kerül ki a legtöbb olvasó, és miket keresnek?- A gyerekek főleg a természettudományos, képes ismeretterjesztőket keresik és a Walt Disney-s kiadványokat. Utóbbiakra haragszom kicsit, mert alig kerül bennük olvasnivaló, inkább csak lapozgatásra jók. A szahány éve elsiratta a könyves kultúrát, mára az is óvatosabban fogalmaz. Némethné Fodor Ilona megbízott könyvtárvezetővel is a változásokról beszélgettünk. Arról, hogy miként látszott szűkebb és tágabb világunk a földvári könyvtárból, mondjuk húsz éve, s hogyan látszik ma.- Amikor ide kerültem, még kicsit merev intézmény volt a könyvtár. Mezőgazdasági község lévén, az ilyen irányú munkák gyűjtése élvezett elsőséget, s az akkori vezetés kevesebb gondot fordított például a kézikönyvek beszerzésére. Most évi hétszázezer forintos keretből igyekszünk utánamenni az igényeknek, amelybe a legmodernebb filozófiai, kommunikációs, marketing vagy számítástechnikai művek is beletartoznak.- Sok ez a pénz, vagy kevés?- Természetesen sokkal többet is el tudnánk költeni, méghozzá hasznosan, de azt gondolom, hogy egy hatvankétezer kötetes kisvárosi könyvtár elégedett lehet ennyivel. Összehasonlításul, Martfűn is körülbelül enynyiből gazdálkodnak.- A társadalmi és kulturális változások hogyan érintették az olvasói létszámot?- Nyílt titok, hogy az elmúlt rendszerben az olvasóvá nevelésről szóló statisztikák igényének megfelelően kozmetikázni kellett az adatokat. Ahhoz képest a könyvtári tagok száma csökkent, a forgalmunk mégis nagyobb. Szerepe lehet ebben, hogy az embebadidő jelentős részét átvállalja a video és tévé. Hogy azokban mit néz a gyerek, a szülő felelőssége. A másik fontos korosztály a középiskolásoké, illetve a főiskolásoké, egyetemistáké. Ők néha regényt is keresnek, többnyire azonban szakirodalmat. Aktív korúak kevesen jönnek könyvtárba, a nyugdíjasok viszont gyakori látogatók. Kertészeti kiadványokat, újságokat böngésznek. És szépirodalmat is olvasnak. Klasszikusokat. Jókait, Mikszáthot.- Kik a legdivatosabb szerzők?- A detektív és szerelmes történetek írói. Evelin Marsh, Vivien Fable, Stephen King. A mai magyar írókat nemigen olvassa senki, legfeljebb ha a tévéből, rádióból ismerősek, mint például Vámos Miklós, Gyurkovics Tibor, Szepes Mária.- A könyvtárból milyennek látszanak a földvári viszonyok, emberek?- A kisdobos, úttörő, illetve a szocialista brigád mozgalmak, sőt a munkahelyek széthullása után nagyon lecsökkent a közösségi lehetőségek száma. Kevés a működő hely, ahol az emberek megbeszélnék ügyes-bajos dolgaikat, így egyre többen magányosak. Vannak, akik idejárnak beszélgetni hozzánk, elmondani bújukat, bajukat. Olyanokról is tudok, akik télen, mert nem tudják fűteni a lakásukat, a könyvtárba jönnek melegedni. De hát a kölcsönzésen, információ-szolgáltatáson túl szociális funkciója is van a könyvtárnak. J. Gy. Évente hétszázezer forintból gazdálkodik a könyvtár
