Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-05-01 / 4. szám
6 KITÜNTETETTEK 1999. MÁJUS KJi О - ОЛ Ь £ JjlJA JÜÄ ELKÉSETT ELISMERÉS Pető Mihály egyszerű szőlősgazdák gyereke volt. Harminckilencben avatták orvossá, s immár tizenöt éve halott. Emléke viszont eleven és szeretett. Az emberek, az egykori betegek tisztelete és hálája özvegyére háramlik, aki nem tud kimenni az utcára, hogy ne szóljanak hozzá valami kedveset, gyakran említve a doktort. Pető Mihály a kötelező, Szolnokon letöltött kórházi gyakorlat után szülőhelyén lett községi orvos. Akkor még csak ketten gyógyították az itteniek nyavalyáit. A háború fogságot hozott számára, a fogság betegséget. Sokszor kínlódott az egészségével, de nem mutatta. Házába bármikor be lehetett kopogni: jöjjön hamar doktor úr, baj van. Felesége egyetlen alkalomra emlékszik, amikor nem tudta ellátni a beteget, annyira rosszul lett maga is. Nyugdíjazása után tovább rendelt, halála napjának délelőttjén még receptet írt egy beteg gyereknek. Generációk gyógyítója volt, s távol állt tőle ez a mostani, pénzhajhász világ. Amikor más már ötven forintot kért egy vizsgálatért, ő csak tizet. Talán ezért nem kényeztették el soha kitüntetéssel. Az effajta posztumusz elismerésbe pedig kissé kesernyés szájíz vegyül. Özvegye, aki megilletődötten vette át a város kitüntetését, csöndesen megjegyzi: rég meg kellett volna kapnia. Nem én mondom, hanem az idegenek. Úgy idegenek, hogy akiket gyógyított. J. Gy. Pető Mihály özvegye átveszi a kitüntetést A PÁRTATLAN EMBER Ha pártos lenne, olyan értelemben, hogy valamelyik párt tagja, akkor nem tölthetné be immár majdnem tíz éve a földvári választási bizottság elnöki tisztét. Márpedig ezért a munkáért kapta május elsején a város elismerését Csendes Imre, aki pár nap múlva cseréli a hatos mögé írt hetest nyolcasra. Cegléden született, s amikor szerszámkészítőként dolgozni kezdett, Marfűn telepedett meg. Később művezető lett, az NB. II-ben játszó focicsapat edzője. Földvárra több mint harminc esztendeje költözött. Mondhatni ide nősült, bár választottja cibaki, de a homoki iskolában tanított pár hónappal ezelőtti nyugdíjba vonulásáig. Két gyereket neveltek fel, a fiú tanár Martfűn, a lány jogot végzett. Csendes Imre nyugdíj után még rádolgozott négy évet a gimnáziumban, azóta meg a választási bizottsági munkán túl akár hobbijainak, a horgászatnak és a focinak is élhetne, ha időközben nem ment volna el “gyesre”. Dorottya unokáját ugyanis, mivel csak április végén töltötte be a hármat, félnapos óvodába vették fel, s mert a szülők dolgoznak, felesége pedig nyárig még napközizik, neki kell pesztrálnia az aprócska leányt, aki vidáman-cserfesen megjelent a nagyapját is köszöntő ünnepségen, bár ha jól láttam, ő volt az, akit a Szózat alatt édesanyjának el kellett távolítania a teremből, egy kis hangoskodás miatt.- jenei -Csendes Imre megköszöni az elismerést MA JÄ£ '1£ МФЖА ЛЖ Soványka majális volt idén Földváron. Szinte észrevétlen múlt el május első napja, legalábbis közösségi alkalmak tekintetében. Mert amúgy bizonyára összejött a család a húsleveses asztal körül, s a kertekben is sokat lehetett végezni. De aki igazi majálisos hangulatra vágyott, annak át kellett utaznia valamelyik szomszéd faluba, esetleg Szolnokra. A hírelés sem volt szerencsés, sokan azt sem tudták, hol lesz a majális. Az a soványka. A sportpályán egy árus (játék és butikáru) üti el az időt pultja mögött, inkább beszélgetéssel, mert forgalom alig. Néhányan a presszó kertjében söröznek, virsli, pacal kerülhet annak, aki enni akar. Arrébb pár gyerek kergeti a labdát. Az árus azt mondja, tavaly Rákócziban pakolt ki, ott volt nyüzsgés, de reménykedik, jövőre állítólag itt is nagyobb banzájt akarnak. De hogy kik, azt nem tudják a beszélgetőtársai sem. A Gulyás lovardából hoztak három lovat, a gyerekek ingyen lovagolhatnának rajtuk, de kevesen jöttek ki a sportpályára (ottj árúinkkor csak a fotós kedvéért ültek nyeregbe hárman - képünkön), pedig a szervezők, akik márciusban sportklubbot alakítottak a lószerető, lótartó embereknek, éppen a gyerekeket akarják megnyerni az ügynek. Fényképezgetés közben jön egy fiatalember, hogy vigyék arrébb a lovakat, mert rögtön meggyújtják a gallyat, s egy akkorka kupacra mutat, amivel egy szegény család egész nyáron főzhetné az ebédjét. Tűzoltó bemutató lesz ugyanis. Kollegámnál nincs cigaretta, vermi akar egy dobozzal a leginkább keresett magyar fajtából, de nem kap az egyik presszóban. Bosszankodik, s bosszúságát épp a tulajjal osztja meg (nem sejtvén, hogy ő a gazda), mire az szerez neki egy paklival. Gyújtana rá, de a gyufáját a kocsiban hagyta. Venne egy dobozzal. Az sincs. Már nem bosszankodik. Nevet egyet, s a történetet fölveszi az anekdotái közé. A hűvösben heverő, “bevetésre váró” lánglovagokat kérdeném, de aztán a fő BIT-essel, Varga Józseffel elegyedek szóba. A fiatalember azt mondja, j tavaly, a választási kampány részeként sokkal nagyobb volt a felhajtás, most viszont még a diszkós is lemondta a bulit. Tombola azért lesz, (főnyeremény pezsgő), meg program is lenne, ha ember lenne, a rönkhajító versenynek már el is kellett volna kezdődnie, de nincs hangosítás se. Majd rögtön kiabálok egyet, hogy jöjjön, aki versenyezni akar, mondja a szervező, mielőtt elköszönünk. Kicsit még nézelődünk, de mert a rönkösöket csak nem akarják egybekiáltani, elindulunk. Kunhegyessel játszik az ificsapat Homokon. Néhány törzsszurkoló. Néhány lány, ajátékosok kedvesei talán. Tűz a nap. A pálya legváratlanabb helyein aprócska tavak. Itt-ott vízilabda ez a játék. A focisták egymás után lesznek csuromvizesek az alattomos kis libaúsztatókban.
