Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Bojtos Gábor: Kilakoltatási eljárás "Lenk Gyula budapesti lakos" ellen
TISICUM XXVIII. a közgyűlésen megjelennek és megpróbálják az új főispán esküjét megakadályozni. Lenk valóban megérkezett, s a vármegyéből összevont csendőrség fedezete alatt bevonult a vármegyeházára. A december 29-én megtartott közgyűlés által aztán törvénytelennek, szabálytalannak és semmisnek nyilvánított gyűlésen csendőrszuronyok sorfala mögött tette le az esküt: december 23-án „már a kora reggeli órákban Szolnok város szivében, a vármegyeház előtti téren valóságos tábori élet uralkodott. Temérdek csendőr, gyalogos- és lovaskatona állta el a járó-kelő polgárok útját”. A 10 órára meghirdetett közgyűlés előtt „két csendőrszakasz bevonult a megyeház épületébe, megszállta a lépcsőket, folyosókat, elállta a főispáni helyiséghez és főispáni lakásba vezető folyosót és csak a főispán legbizalmasabb híveit bocsátotta be. Az utczán két század kecskeméti huszár Máriássy százados vezetése alatt és a szolnoki 68-ik gyalogezred helyezkedett el”.39 A kordonon a korábban kapott igazolvánnyal rendelkező megyebizottsági tagokat és a sajtó képviselőit bocsátották keresztül. A közgyűlést meglehetősen feszült hangulatban várták a képviselők, akik válogatott szidalmakkal illették az új főispánt. A tíz órakor kezdődő közgyűlésre azonban csak a megyebizottsági tagok egy kis része jutott be, mivel nagyon hamar elzárták a bejárati utat. Lenk Gyula díszmagyarban, nyolc megyebizottsági tag kíséretében40 érkezett meg úgy, hogy a főispán szobájába nyíló ajtó szárnyait kiemelték, gondolván az esetleges gyors visszavonulásra. A belépő főispánt és az „áruló” tagokat hangzavar és tiltakozás (gróf Almásy Imre: „Gaz törvénytelenséget követ el!”) fogadta, majd valaki két záptojást dobott a főispán felé, ami azonban elkerülte őt. Ekkor Lenk utasítására szuronyos csendőrök érkeztek és körülállták az elnöki pulpitust. Szinte ugyanebben a pillanatban sikerült a kint rekedt bizottsági tagoknak „szorongva, lármázva, szidalmak közepette” benyomulnia a közgyűlési terembe, és „úgy festett az egész jelenet, mintha a szenvedélytől elragadott bizottság neki akarna törni a kitűzött szuronyoknak". Almásy azonban felmérte az erőviszonyokat és a törvényhatósági bizottsági tagok nevében kijelentette, hogy „ezt a közgyűlésnek nevezett egész aktust törvénytelennek tartom s tekintettel a [...] behurczolt erőszakra, kinyilatkoztatom, hogy itt tárgyalni nem lehet. Ilyen gazemberekkel egy teremben nem maradok!” A kivonulás alatt Lenk hangosan kiabálva olvasta fel esküjét, majd „megnyitotta” a közgyűlést. A jegyzőkönyv megfogalmazásával megbízta Vezéry Ödön várnagyot, tiszteletbeli jegyzőt, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Kőrösy Lajost, Somogyi Józsefet, Markbreit Sándort, Karczag Sándort és Fekete Benőt kérte fel, majd berekesztette az ülést. A kivonult megyebizottsági tagok közben a szolnoki kaszinó vendéglőjébe mentek, s ott elhatározták, hogy a december 29-én tartandó rendes közgyűlésen valamennyien meg fognak jelenni.41 A 29-i közgyűlésen azonban nem jelent meg az új főispán, mivel előző nap Budapestre utazott „nagy elfoglaltsága miatt”. A közgyűlésen aztán számos fontos döntés meghozatalára került sor. A Lenk 39 HORVÁTH 1907. 229. 40 Szabó Barna kilencet sorolt fel: Fekete Benő, Kőrösy Lajos, Karczag Sándor, Somogyi József, Markbreith Sándor, Várady Miklós, Ösztreicher Lipót, Tiringer Ödön és Ádám Imre. SZABÓ 1941.37. 41 HORVÁTH 1907.235. elleni fellépések mellett - ezekről később lesz szó - ekkor tárgyalták a belügyminiszter karácsonyi rendeletét, amellyel 1906. január 1-től beszüntették az állami javadalmazást.42 Ezzel a döntéssel a vármegye összes alkalmazottja fizetés nélkül maradt.43 Erre reagálva a törvényhatósági bizottság elfogadta Kuszka István indítványát a tisztviselők erkölcsi és anyagi kárpótlásáról, amelyet önkéntes adományokkal kívánták megoldani.44 A január 20-án elkészült országos kimutatás szerint a vármegye anyagi ereje különösen rossznak volt tekinthető, hiszen a szükséges összeg alig 60%-a állt rendelkezésre, és a felajánlott összegek is igen lassan folytak be. Mindenesetre az alkotmányvédő bizottság a hónap elején valamennyi vármegyei alkalmazott részére kiutalta illetményét és lakbérét.45 Ragaszkodtak továbbá a feloszlatott alkotmányvédő bizottság munkájához.46 Vezéry Ödön ellen - mivel a vármegye tisztviselői közül egyedüliként megjelent a közgyűlésen s ott a jegyzőkönyv felvételében segédkezett - vizsgálatot indítottak, felfüggesztették, az általa szerkesztett Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok nyomdáját a megyeházáról kitelepíttették.47 Szentgyörgyi Gerő felvetette, hogy azokat a bizottsági tagokat, akik a főispán kíséretében és környezetében a közgyűlésen jelen voltak, „megbélyegzés okáért teremben elhelyezendő táblán megörökíttessenek”. Bagossi Károly alispán és gróf Almásy Imre józan javaslatára azonban - ez nem illő a törvényhatósághoz, illetve „az illetők nem is méltók arra, hogy a nevök bármiként is” említésre kerüljön - Szentgyörgyi végül visszavonta indítványát.48 A fővárosi lapok már arról cikkeztek, hogy Lenk az itt tapasztalt „élmények” hatására lemond tisztéről, ám Vezéry lapja január 4-én arról értekezett, hogy az állítás teljesen hamis, sőt a főispán elszánt, és „mindent el fog követni, hogy a jelenleg uralkodó áldatlan és rendkívüli állapotok [...] megszűnjenek”.49 1906. január 24-én a küzdelem folytatásáról, sőt az ellenállás kiterjesztéséről döntött az alkotmányvédő bizottság. Egyrészt felkérték a tagokat, hogy lakóhelyükön (és a környéken) szervezzenek községi vagy városi alkotmányvédő bizottságokat, másrészt hirdetményt bocsátottak ki, mely szerint, aki az „alkotmányos kormányzás beálltáig 42 MNL JNSzML IV.407. 768/1906. 43 A magyar közigazgatási bíróság a felterjesztett panaszokat 1906. május 29- én tárgyalta, és határozatában az addig beállt változásokra hivatkozva az eljárást megszüntette. MNL JNSzML IV.407.768/1906. 44 MNL JNSzML IV.405.803/1905. és MNL JNSzML IV.407.57/1906.1. A gyűjtés eredménye - 1906. január 15-én - 70.000 koronára rúgott. HORVÁTH 1907. 53. és 232. 45 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1906. január 4.2. 46 MNL JNSzML IV.405.808/1905. 47 MNL JNSzML IV.405.800/1905. 48 Korábban Bozóky Árpád javaslatára „hatalmas fekete-sárga plakátokat nyomattak, rajtuk gyászkeretben a tiz név, elől a Vezéry Ödöné. „Gyászmagyarok!” kiáltotta messzi a plakát lábnyi nagyságú cime. Napokon át tömegek állottak a város minden részén kiragasztott feltűnő plakátok előtt: helybéliek és vidékiek. Megbotránkozva olvasták a jólismert neveket, amelyeknek viselői megfeledkeztek a nehéz időkben magyar kötelességükről”. SZABÓ 1941.39. 49 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1906. január 4.2. 156