Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter: Észrevételek a Naszvad-jánoskaparti temető 142. kora újkori sírjához
TISICUM XXVIII. mellékletei ezt követően a pozsonyi Nemzeti Múzeum gyűjteményét gazdagították, azonban Szőke ásatási dokumentációja a hozzá tartozó temetőtérképpel együtt Győrben maradt, amely miatt a temető feldolgozása és közreadása nem történt meg. A dokumentáció a győri múzeumi kutatások során került elő, amivel lehetővé vált Szőke Béla jánoskaparti ásatásának feldolgozása. kéztartásoknál bizonyos eltérések jelentkeznek, mégis a temetőben előkerült sírok többé-kevésbé egységes világképet tükröznek. Ez alól csupán egyetlen sír jelent kivételt, amely a temető délnyugati részén, annak szinte szélén került elő. A tanulmányban bemutatásra kerülő 142. sír szintén ezek sorába tartozik, melyről a jelentősége miatt Szőke Béla külön sírrajzot is készített. A temetkezést a sírban nyugvó csontváz hely-Szőke kutatásai során mintegy 350 m2 nagyságú területet tárhatott fel, azonban a temető egy részén nem folytatott kutatásokat, s ezt a részt a későbbiekben elhordták. Az 1943. évi ásatás során 275 sírt dokumentált, amelyekhez még az 1938. évi ásatáskor kibontott ismeretlen számú sír tartozik. Összesen talán úgy 300 sírt tárhatott fel. Az 1943-ban feltárt 275 sír Szőke szerint kb. a feltételezett temető negyedének felel meg. Sem a templom helyét, sem pedig az alaprajzát nem sikerült azonosítania. Az összes sír kb. egyharmada volt mellékletes - ez alig 91 sír, azaz 33,1%, melyből 46 Árpád-kori. Tehát közel a fele - azaz 47,25 % - tehető a X—XIII. századra. A maradék 48 sír (52,75%) újkori, a XVI. és XVIII. századi időszakból származik. A melléklet nélküli sírok -184 sír - aránya (66,9%) igen nagy. Ennek okát egyrészt abban kereshetjük, hogy az Árpád-kori sírok egy részét a későbbi temetkezések során bolygatták, sőt gyakran meg is semmisültek, amelyről a szórványleletek nagy száma tanúskodik. Szőke Béla nem dolgozta fel ásatását, és nem is foglalkozott egyes leletekkel, temetkezésekkel. Mindössze egy kisebb újságcikkben számolt be 1938. évi kutatásairól.3 A jánoskaparti temetőben megfigyelt temetkezések legnagyobbrészt a közép- és koraújkorban bevett mintát követik, amely szerint az elhunytakat háton fekve, kinyújtott helyzetben, arccal kelet felé helyezték a sírba. Bár néhány esetben eltérő tájolás is megfigyelhető, és ugyan a láb- és 3 SZŐKE Béla 1938. zete mellett az ott előkerült 28 délnémet, cseh és osztrák érem teszi különlegessé. A jánoskaparti 142. sírés mellékletei Szőke Béla ásatási dokumentációja alapján4 a 142. sír a temető északkeleti részén 1943. július 28-án került elő. A temetkezés a temetőtérkép alapján a temető széle felé esett, és alig 40 cm mélyen volt. A sírban talált csontváz egy maturus korú személyé volt, akit kelet felé tájolva temettek el. Szőke a sír méretére vonatkozó további adatokat a sírlapra nem jegyzett fel, azonban külön lerajzolta a csontváz sírbeli helyzetét (3. kép). Eszerint a sír bolygatott volt, mivel a koponyából csupán egy állcsontdarab került elő. A test hason feküdt, a karok behajlítva és könyökkel kifelé voltak. A lábak behajlítva, térdekkel kifelé álltak. A mellkason gyöngyöket, valamint ugyanott, illetve a vállnál kapcsokat figyelt meg Szőke, melyek azonban nem jutottak a múzeumba. A sír mellett pártasodrony töredéke került elő, melynek hossza 4 cm, kérdéses azonban a sodrony sírhoz tartozása. A szegycsonton 28 különféle ezüstpénz feküdt, melyek mind összegyűjtésre kerültek, és ma is a pozsonyi Nemzeti Múzeumban találhatók. Ezek az érmek a következők (3-4. kép): 4 Römer Flóris Múzeum (Győr), Régészeti Adattár iktatószám nélkül. 82 2. kép: A jánoskaparti temető térképe, kiemelve a 142. sír
