Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Nagy Zsolt Dezső: A kora újkori főúri pénzhamisítás forrásaihoz
TISICUM XXVIII. példának okáért nem tartom valószínűnek, hogy a törvénycikkeket csak és kizárólag az államhatalom regionális erőtlensége miatt nem tartanák, tartatnák be. A helyi főurak túlhatalma, az idegen és hamis veretek forgalma, illetve a régiónak mint belpolitikai ütközőzónának az együttes hatása hozta létre az eddig felvázolt helyzetet. Komplexen vizsgálva juthatunk el ugyanis a legpontosabb képhez; az egyes elemek arányának meghatározása viszont nem e munka tárgya. Ezekhez ugyanis igen speciális kutatásokra lenne szükség, itt csupán a hatások és irányuk meghatározására törekedtem. Az 1553-as országgyűlés azonban nem csupán az előbb tárgyalt pénzelfogadási kifogással foglalkozott. A rendek elfogadták, hogy a körmöd kamara a bevételezett ezüst feléből új pénznemet, tallérokat és féltallérokat verethessen. A másik félből régi magyar dénárok készültek az esztergomi érsek pisetariusának ellenőrzése alatt.90 Ez az újkori magyar pénzverés kezdetének pillanata, amely a hamisítás szempontjából is fontos. A megjelenő nagyértékű ezüstök, illetve az ekkorra már megszerzett legfontosabb bányavárosok és a körmöd kamara segítségével Ferdinánd érdemi monetáris reformokat is be tudott vezetni. Ezek stabilizálták a pénzforgalmat, ám hosszú időre állandó probléma maradt az aprópénzek hiánya. Ez az idegen veretek forgalma mellett a század közepére nagyjából visszaszorított hamisítást a századfordulóra újra „felvirágoztatta”. Az 1553-as esztendő a főúri hamisítás korszakának is az egyik fontos végpontja. Bár a hamispénzverés nem szűnt meg teljesen, a főurak helyi hatalma is erős maradt még ekkor, a központi pénzügyigazgatás egyre nagyobb erővel rendelkezett, illetve a korábbi megosztottság is enyhülni kezdett, miután 1551-ben Ferdinánd visszaszerezte a Szapolyai párttól Kassát. Ezek a fontos mérföldkövek olyannyira figyelemre méltóak, hogy a további országgyűléseken magyar fizetőeszköz ügyében felterjesztett javaslatok, illetve az elfogadott törvénycikkek is más fókuszpontokat jelölnek ki. A hamisítás ügyének helyébe a tallérverés és az ország nemesfém-ellátottságának problémája került. Mindezek ellenére azért találunk olyan elemeket, amelyek az előbbi ügyhöz tartoznak. Ilyen például az az 1555 decemberében a jászói konvent közvetítésével kiadott idézőlevél, amelyben Bebek Ferenc és György került felszólításra, hogy tisztázza magát a hűtlenség vádja alól. Bár a pénzhamisítás is ide tartozott, az említett főurak a János Zsigmondhoz való átállásuk miatt kapták az idézést.91 Az 1556 elején megtartott pozsonyi országgyűlés törvénykönyvébe az eljárásnak azon szakaszát örökítették már meg, amely szerint Bebekék minden olyan szolgáját el kell fogni, akik negyven nap alatt nem térnek vissza a király hűségére.92 1557-et írunk, amikor is egy királyi válaszban újfent előkerül a hamis magyar dénárok kérdése. A rendek ugyanis újfent tiltakoztak a magyar fizetőeszköz tilalma ellen. Ferdinánd egyik érve pedig az volt, hogy az ausztriai tartományokat oly mennyiségű - részben hamis - dénár árasztotta el, amely megkárosította az ott élőket.93 Ezt a rendek nem fogadták el, szerintük a hamisítás nem lehet ok a kitiltásra.94 Ferdinánd ezzel nem értett egyet; egyrészt azzal érvelt, hogy más tartományokban is korláto-90 XXIII. artikulus. MOE III. 1876.456. 91 MOE III. 1876.481.; Bebek Ferenc válasza ugyanott. 92 MOE III. 1876.574-575. 93 MOE IV. 1876.23. 94 MOE IV. 1876.26. zott az aprópénzek kibocsátása; másrészt pedig azt hozta fel, hogy még mindig vannak lázadó főúri pénzverők. Izabella királyné is űzi ezt a tevékenységet, illetve a hamisítók is működnek. Bár közvetlen kapcsolatot nem von az illegális pénzverés és a dénárok mennyiségének tervezett leszállítása közt (az eddigi fél helyett csupán a rendelkezésre álló menynyiség negyedéből veretne dénárt),95 mégis észrevehető a szándék. A pénz exportja mellett elsikkad az a tény is, hogy a hamisítás is leginkább a dénárokat érintette. A kibocsátás csökkentésével az illegális darabok forgalomba hozása sem járna olyan haszonnal, amely mellett fenntartható lenne ennek a tevékenységnek az űzése. Bár ezen javaslat nem került elfogadásra, a szentesített törvénycikkben maga a falsifícatio már nem szerepel96. 1559-ben újabb országgyűlést tartottak Pozsonyban, ahol a rendek első feliratukban újfent kérték a királyt jó minőségű pénz verésére.97 A király nevében annak fia, Miksa válaszolt a feliratra. A pénz tárgyában alaptalannak tartja a rendek kifogásait, szerinte apjának veretéivel nincs minőségbeli probléma.98 Véleményével a király is egyetértett.99 A törvénykönyv XLVI. cikkelye rendelkezik a pénzverésről, ám ez csupán a korábbi szöveg tartalmi megerősítése.100 A jogszabály megszületése így is érdekes, hiszen a diétán a pénz dolgát láthatólag gyorsan elrendezték. Ez érthető is valahol, hiszen ennél sokkal fontosabb volt az adó, a hadsereg és a végvárak karbantartása; a belviszályok és hűtlenségek kérdése. Miksa válasza után a rendek fel is hagytak ennek a konkrét felirati említésével. A törvény szövegét vizsgálva erősen feltételezhető, hogy csupán a pisetumjog megerősítését és a nemesfémek kivitelének tilalmát kívánták újra írásban rögzíteni. Látható, hogy itt már a hamisítás nem jelenik meg figyelembe veendő kitételként, esetleges visszaélésre okot adó fenyegetésként. Ekkor már új típus van forgalomban, hiszen Ferdinánd a császári cím felvétele miatt apróbb módosítást vezetett be a dénárok éremképén. Emiatt látszólag érdekében állt a rendeknek az újabb veretek minőségét is ellenőriznie, ám ezeket nem a hamisítástól kellett félteni, sokkal inkább a tallérok miatt a kisebb értékű pénzek verésére elkülönített ezüst mennyisége miatt lett volna szükséges aggódni. Erre utaló rendi kérést viszont nem tartalmaznak a feliratok. Észrevehető tehát, hogy kopott ki a pénzhamisítás az országgyűlések napirendi pontjaiból Ferdinánd uralkodásának utolsó éveire. Természetesen nem jelenthetjük ki azt, hogy teljesen megszűnt volna ez a tevékenység a Magyar Királyság területén, ám a főúri hamisítás periódusát célszerű legkésőbb 1564-ben lezárni. Adódna ennél nagyobb mérföldkő is erre (1550-es évek eleje, leginkább 1553.), ám ahogy az korábban említésre is került, a hamisítók közül néhányan még éltek (példának okáért Bebek Ferenc 1558-ban halt meg), illetve tevékenykedtek ezekben az években; az országgyűléseken többször is előkerült ez a téma. A kincstári iratok közül nem egy foglalkozik a pénzhamisítással. Már 1528-ban születik erről dokumentum.101 Természetesen nem ez az 95 MOE IV. 1876.29. 96 XIV-XV. törvénycikk, különösen az előbbi foglalkozik ezzel. Forrás: MOE IV. 1876.135-136. 97 MOE IV. 1876.161. 98 MOE IV. 1876.170. 99 MOE IV. 1876.188-189. 100 MOE IV. 1876.296-297. 101 ÖStA HFIStA Ungarische Akten Allgemeine Akten Fase. 9. fol. 23-24. 76
