Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Nagy Zsolt Dezső: A kora újkori főúri pénzhamisítás forrásaihoz
TISICUM XXVIII. Sáros, Szepes, Torna és Zemplén megye követei vettek részt. Itt már adót is szavaznak meg a Balassa Menyhért és Zsigmond által vezetett Bebek elleni hadsereg ellátására.56 Bár a hatalmaskodás és a hűtlenség - amelynek körébe a pénzhamisítás is tartozott - különböző jogi kategóriát jelentett, a borsodi régió legnagyobb urai esetében a kettő sokszor együtt járt. Összeköti ugyanis a kettőt az a tény, hogy alapvetően mindkettő a korszakban a hatalmi pozícióhoz szorosan hozzá tartozott; egyrészt annak látványos és a pénz ügyében gazdaságos demonstrációja volt, másrészt a gyenge állami intézményrendszer miatt az erő volt az alapja a helyi politikai előremenetelnek. Ezt kiegészítendő szükséges megemlíteni azt a faktort, hogy a régió a Szapolyai párt és a Habsburg támogatók összeütközésének egyik zónája volt, míg az oszmán előrenyomulás csak súlyosbította a helyzetet. A zavaros körülmények közt a környék feletti fennhatóság annak a kezébe került, akit a helyi potentátok éppen akkor támogattak. Ezt a helyzetet ismerték fel a Bebek, Homonnai Drugeth és Perényi családok, csoltói Basó Mátyás, de ide sorolható Podmaniczky Rafael és János is. A különböző szinten és mértékben elkövetett hatalmaskodások az előbb említett tényezők miatt jól jelzik a hamisító főurak nézeteit; a tetteik következményeként értelmezhető jogi és más jellegű írásos források pedig pont a fentiek miatt fontos bizonyítékok a pénzhamisítás kutatása során is. Bár felmerül ellenérvként, hogy a teljesen más jogi kategória miatt nem vehetők ezek az említések jelen fejezetben számba, az eltérés, a különbözőség csupán látszólagos. A régészeti bizonyítékokkal alátámasztott pénzhamisítási ügyekben érintett főurakról ugyanis jóval több hatalmaskodással kapcsolatos forrás maradt ránk, Miklós ötvös vallomását57 - részletessége és relevanciája okán - mégis alapul veszi mindenki, aki ezt a témát kutatja. A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye és környéke esetében tehát fontos forráscsoport a hatalmaskodási perek és az ezzel foglalkozó más források csoportja is, ugyanis az ezekben meghozott ítéletek vagy kezdeményezett szankciók sokszor olyan súlyosak voltak, amelyek egyben a hamisítási tevékenységet is megakadályozhatták (volna).58 Fontos azonban azt is hozzátenni, hogy a nagyobb hatalmúak tovább tudtak ellenállni a szankcióknak. Bebek Ferenc erőszakos tetteiről többek közt már 1531-ben59 is megemlékeznek, míg hatalmaskodási ügyeit 1534-ben már biztosan tárgyalják.60 Ekkor a megtérő Bebek kegyelmet kap a birtokaira.61 Bár 1540-ben hűségesküt tesz,62 mint azt már fentebb említettem, 1545-ben hadsereget kívánnak indítani ellene; a Basó Mátyás legyőzése utáni időkben viszont a 56 MOE II. 601. 57 KOMÁROMY1893. 58 Eklatáns példa erre a Murány vára és Basé Mátyás ellen vezetett 1549. évi ostrom, amely után Basót ki is végzik. 59 ÖStA HHStA Ungarische Akten Allgemeine Akten Fase. 19. fol. 48-52 60 ÖStA HHStA Ungarische Akten Allgemeine Akten Fase. 24. fol. 6-7. 61 ÖStA HHStA Reichsarchive Reichsregisterbücher Ferdinand I. Bd. 33 fol. 182rv. 62 ÖStA HHStA Ungarische Akten Miscellanea Fase. 425. "Akten (bzw. Pläne) die zumeist aus dem Hungaricis für die Milleneumsausteilung ausgehoben wurden und im Verzeichniss B. (vide 480/1894) verzeichnet wird“ Konv. A. Nr. 1 -50.1490-1542 (verfertigt von Dr. Gecsényi 1993) fol. 108-109. murányi várral kapcsolatban felmerül a neve a király kedvezményezettjei közt.63 1545 februárjában a nagyszombati országgyűlésen újra előkerül a hamisítók ügye, az ellenük hozott törvények értelmében szorgalmazzák az elkövetők ellen a büntetések foganatosítását. Fontos kiemelni, hogy az újabb esetekben a tettenérést követően ítélkezési időszakon kívül is végrehajthatók a büntetések.64 Ferdinánd a válaszában erre külön nem tért ki, de az országgyűlés által elfogadott végzések közt ez is megtalálható (44-45. tc.-ek).65 Az 1547 júniusában Nyitrán tartott részleges gyűlés, amelyet Várday Pál hívott össze, kivételes részletességgel tárgyalja a magyar pénz ügyét. A megjelentek panaszkodnak Ferdinánd pénzeinek minőségére, és kérik, hogy újra jó érméket veressen a körmöci mérték szerint. Amennyiben ez nem lehetséges, kérik, hogy a német és magyar forintok egyenlő értékben fogadtassanak el. Felhozzák, hogy Bécsben egy magyar dukátért régebb még 110, most viszont már csak 90 dénárt adnak.66 Ez annak a tükrében érdekes, hogy a bodrogolaszi aranykincslelet röntgenfluoreszcenciás spektrometriai vizsgálata,67 illetve egy XVI. századi lengyel oklevél alapján is elmondható, hogy Ferdinánd aranyai a korábbi Jagelló királyok, leginkább II. Lajos dukátjaihoz képest kimutathatóan jobb minőségűek.68 Ettől függetlenül az 1547 decemberében Nagyszombat városában tartott gyűlésen újra törvénycikket alkotnak, hogy a pénzhamisítókat a király büntesse meg, illetve a régi körmöci pénzláb szerint veressen pénzt (24. te.).69 Ferdinánd a válaszában a fémpénz ezüsttartalmával kapcsolatban azt üzeni, hogy következő személyes magyarországi látogatásakor ezt kielégítően el fogja rendezni.70 Ezt a következő évben meg is tette, és 1548. október 26-án megérkezett Pozsonyba, hogy személyesen nyissa meg az országgyűlést, amely egyik legfontosabb feladatának a pénzügyek rendezését tartotta.71 A hamisítók esetében az országgyűlés kimondja, hogy a király ne kegyelmezzen meg a bűnösöknek a rendek beleegyezése nélkül.72 Az uralkodói válasz ennél részletesebb volt, egészen a bányaművelés és nemesfém-beváltás szintjétől kívánta megreformálni a pénzverést. Felemlíti a királynak azon jogát, hogy a magánosok területén fekvő bányák művelési jogát is megszerezheti, amelyért cserébe a bányadíj kifizetését vagy egyéb kártalanítást kap a terület tulajdonosa. Emellett fontosnak tartja, hogy csak a kamara válthasson be nemesfémet. Ferdinánd hangsúlyozza, hogy a bányaművelés reformja szükséges ahhoz, hogy a kellő mennyiségű pénz legyen forgalomban; megemlíti, hogy ebből országszerte nagy problémát jelent. A válaszban a hamisításra is külön kitér, amellyel kapcsolatban szigorú vizsgálatot indít. Fel is sorolja a főbb pontokat, amelyek tiltottak: 63 ÖStA HKA Ungarische Gedenkbücher Bd. 386. fol. 307rv.; ÖStA HKA Ungarische Gedenkbücher Bd. 387. fol. 108v; 64 MOE II. 1875.627. 65 MOE II. 1875.670-671. 66 MOE III. 1876.81. 67 NAGY ET AL 2016.89-98. 68 VERESS 1896.368-369.; BÚZA 2001. 69 MOEIII. 1876.109.; 143. 70 MOEIII. 1876.112. 71 MOE III. 1876.172. 72 MOE III. 1876.180. 74
