Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Torbágyi Melinda - F. Kovács Péter: Kelta érmek és egyéb Le Téne-kori leletek Jászjákóhalma környékéről
TISICUM XXVIII. a régióban zajlott, ami számos temetőn keresztül jól érzékelhető. E keleti mozgásnak feltétezhetően van déli irányú kiterjedése is, amely a mai Jászberény vonalában érhető tetten. E déli kiterjedésnek lehetnek lenyomatai a Jászberény-cserőhalmi,4 Jászberény-hajtai-halmi temetők5 és a Jászberény-Öregerdő határában előkerült sír,6 valamint ezzel lehetne magyarázni a Jászjákóhalma környékén előkerült leleteket is.7 8 Jászjákóhalma nem lehet teljesen ismeretlen az Alföld késő vaskorával foglalkozók számára. Az első lelőhelyet a megye régészetének atyja, Hild Viktor jegyezte le naplójában a Csárdapart/Csárdadomb lelőhelyről: „...homokbányának használnak, - minduntalan kerül ki valami régi edény, melyet azonban a paraszt találók semmibe sem vesznek, eldobnak, összetörnek. Egy városi cselédet aztán elküldöttek özv. Varga Jánosnéhoz, kitől hozott egy igen szép őskori, korongon készült, fületlen, kissé megcsorbult edényt [...] melyet 1899-ben több aprósággal az emlitett „Csárdapartban” találtak. Fájdalom, az apróságot elszórták.”6 A fentebb lejegyzett edény jelenleg is megtalálható a múzeum gyűjteményében (I. tábla 4.).9 A fekete színű, sima felületű, omphaloszos csupor típusa a középső La Téne időszakban széles körben elterjedt. Az Északi-középhegység előterében feltárt számos temetőből ismertek ezek az edényformák.10 Ezenkívül a lelőhelyről előkerült egy kovácsoltvas, levél alakú, lapos lándzsahegy, valószínűleg La Téne korú (II. tábla 2.).11 A lelőhely neve a későbbiek folyamán Csárdadombra változott, legalábbis Szabó János Győző már ezt az elnevezést használta. Az általa végzett leletmentés során egy csontvázas sír került feltárásra, melynek tájolása DNy-ÉK volt. Jobb oldalán egy urna és egy csupor, bal oldalán vasfegyverek: kard, lándzsa, pajzsdudor és kés, valamint nagyméretű vasfibula és láncdarabok voltak.12 A sír korát LT C1 és LT C2 időszakra tette, mivel a leletek jelenleg nincsenek meg, ezért a datálás helyessége nem eldönthető. Ezt követően Kaposvári Gyula említett egy hamvasztásos sírt, amelyből „kelta összehajtogatott kard, kés és zabla került napvilágra."''3 Ezek korát LT C1-C2 időszakra tette,14 mivel a leletek ebben az esetben sincsenek meg, ezért pontos koruk nem határozható meg. Jászjákóhalma-Hunyadi utca 4. szám alatt Csalog József kiszállása során régebbi leleteket gyűjtött össze, melyek a község belterületén, útépítés során kerültek elő. Az elmondás szerint a csontvázas sírok DNy-ÉK tájolásúak, mellékletei pedig vaslándzsa, hólyagos bronz lábperec, korongolt szürke edények voltak.15 Az említett leletek szintén nem 4 KAPOSVÁRI 1958a., KAPOSVÁRI 1958b., KAPOSVÁRI 1959a., KAPOSVÁRI 1959c., KAPOSVÁR11960., KAPOSVÁR11969. 5 KOVÁCS 1982.51.; SZABÓ 2005.195. 6 HILD 1898. 7 Összefoglalóan a Jászság késő vaskori lelőhelyeiről: F. KOVÁCS-PAÁR 2015. 8 STANCZIK 1975. 83. 9 F. KOVÁCS 2017.66.152. 10 HELLEBRANDT 1999.278. Pl. LXXXVIII. 6.261.; Pl. LM 11.128.; Pl. XXVI. 5. 11 STANCZIK 1975.209. 12 SZABÓ 1957.; SZABÓ 1958. 13 KAPOSVÁR11959.18. 14 KAPOSVÁR11959.18. 15 CSALOG 1954.74. találhatók a múzeum gyűjteményében, így a temetkezések kora - azon belül, hogy a kelta időszakra tehetők - nem pontosítható. A település helytörténeti gyűjteményéből (Horváth Péter Helytörténeti Gyűjtemény) további érdekes, La Téne korra keltezhető tárgyak kerültek elő. Gulyás András, a Jász Múzeum régésze figyelt fel a jelenleg nem látogatható gyűjteményben található régészeti leletekre.16 A több korszakot is felölelő kisebb kollekcióban három kelta vaskard szerepel. Sajnos ezen tárgyak leletkörülményei, kontextusuk, bekerülési módjuk tisztázatlan, annak ellenére is, hogy a háromból két kardon találunk leltári számokat, melyek jelenleg sajnos nem feloldhatók. A kardok leírása: 1. számú kard, rajta található leltári szám 1. (rákötött cetlin): 83.292.1., rajta található leltári szám 2. (ráfestve a nyélnyújtványra): 0847. (III. tábla 3.) Vas, kétélű, markolata téglalap átmetszetű, amelynek vége lapja felé elkalapált, a nyélnyújtványon apró bemetszések láthatók. Keresztvasa ívelt. A penge „lencse” keresztmetszetű, a keresztvas alatt félhold alakú kovácsbélyeg figyelhető meg, amin belül további tartalom látható, de a korrózió miatt nehezen értelmezhető. A pengén markáns hajlítási nyom figyelhető meg 66 cm távolságra a markolattól, valamint kevésbé szembetűnő rongálás látható nagyjából 36 cm-re a markolattól. A penge egésze hullámos, az élek több helyen sérültek. Hüvelye nincs. A penge felületén rostos szálnyomok találhatók, elképzelhető, hogy a hüvely lenyomata. A kard állapota a korrózió ellenére is igen jónak mondható. Hossz: 87,7 cm; markolat hossza: 15,5 cm; penge szélessége: 4,2 cm, kovácsbélyeg mérete: 0,7 x 0,4 cm. 2. számú kard, rajta található leltári szám (ráfestve a nyélnyújtványra): 0841. (III. tábla 2.) Vas, kétélű, markolata téglalap átmetszetű, amelynek vége elkalapált. A penge középvonalában markáns gerinc fut, ennélfogva a keresztmetszete leginkább „gyémánt” alakú. A markolat végétől 38,9 cm-re határozott, szabályos törés, repedés látható a pengében, amely esetleg visszahajlítás során keletkezhetett. A penge élén több helyütt látható sérülésnyom, melyek akár a használat során is keletkezhettek. A kard kiváló, szinte rozsdamentes állapotban van (a felületi korróziótól eltekintve). Hossz: 78,4 cm; markolat hossza: 13,4 cm; penge szélessége: 4,4 cm. 3. számú kard, rajta található leltári szám (rákötött cetlin): 83.292.2. (III. táblai.) Vas, kétélű, markolata téglalap átmetszetű, amelynek vége nem elkalapált, hanem téglatestszerű gombban végződik, amely kihegyesedik. A penge közepe felé domborodik, határozott gerince nincsen. Korábban nem eshetett át rongáláson, íve szabályos, egyenes. A műtárgy nincs restaurálva, felülete erősen korrodálódott. 16 Ez úton is szeretnénk megköszönni segítségét! 44
