Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Restaurálás - Szatmáriné Bakonyi Eszter et al.: Szarmata kori fibulák restaurálása a Magyar Képzőművészeti Egyetem iparművészeti restaurátor képzésén
Szatmáriné Bakonyi Eszter - Nagy Melinda - Biró Veronika - Botka Mátyás -Horváth Csaba - Mátéka László - Szabó Melinda - Szecskő Diána Szarmata kori fibulák restaurálása a Magyar Képzőművészeti Egyetem iparművészeti restaurátor képzésén Bevezetés A tanulmány a Damjanich János Múzeum ásatásain előkerült öt darab fibula restaurálását mutatja be, mely munka a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) és a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) közös szervezésében zajló iparművész restaurátor képzés második évfolyamán történt a 2017-18-as tanévben. A restaurálási folyamatok mellett, az azokat megelőző megfigyelések, vizsgálatok eredményei is leírásra kerülnek, először négy bronz1 emailos fibula, majd egy ezüst korongfibula esetében. Utóbbi készítéstechnikájának - a kezelések során fokozatosan feltáruló - érdekes részletei és a restaurálásakor alkalmazott speciális eljárás bemutatása külön olvasható. A gyakorlatot Szatmáriné Bakonyi Eszter és Nagy Melinda, az MNM restaurátorai vezették. A fibulák funkciója és felépítése A ruházat összefogására és rögzítésére használt fibulák, vagyis ruhakapcsoló tűk már az őskori leleteket feltáró ásatásokon is vezérleletnek számítanak, használatuk egészen a középkorig jellemző volt. A fibulák két fő részből állnak: a textilt összefogó tűből, és a tűt rögzítő fibulatestből. A fibulatest (hát vagy kengyel) lehet ívelt illetve lemez alakú, melynek formája és díszítése a legváltozatosabb megjelenést mutathatja.2 A tű rögzítési módja szerint a fibula lehet rugós, vagy csuklós szerkezetű. Utóbbinál - mely típusba a restaurált emailos fibulák is tartoznak - a tűszerkezet mozgó része a fejnél csuklóban csatlakozik a fibulatesthez.3 A tű hegyes végét a fibulalábon elhelyezett tűtartóba akasztották (1. kép).4 1 A bronz megnevezés itt nem az anyag pontos összetételére utal (bronznak ilyen értelemben a réz-ón ötvözeteket nevezhetjük), csupán a régészeti rézötvözeteket jelölő gyűjtőnévként alkalmazzuk, mivel a négy fibula közül csak kettő alapanyagának elemzésére került sor és azok is csak a felületet vizsgálták. Ezek eredményét lásd az adott fibulák bemutatásánál. 2 TÓTH 1985.29-30. 3 A rugós típus részletes bemutatása az ezüst korongfibula készítéstechnikai leírásában található. 4 GÁSPÁR 2008.39. 1. kép: A csuklós szerkezetű fibula főbb részei (Készítette: Horváth Csaba) A fibulák használata a Római Birodalom egész területére jellemző volt, mégis feltételeznünk kell, hogy e viselet kialakulásának divatja valószínűleg nem itáliai eredetű, hiszen a rómaiak ruházata (leszámítva a katonai öltözetet) nem igényelte ezek alkalmazását. Jóval nagyobb arányban hordták viszont a meghódított tartományok őslakói.5 A fibulák viselete jól tanulmányozható a fennmaradt ábrázolásokon, például sírköveken, mozaikokon, falfestményeken vagy akár az 2-3. képen látható poháralj és érme díszítésén.6 2. kép: Hagymafejes fibula viseletének ábrázolása egy üveg poháralj arany díszítésén. 4. század második fele-vége, Dunaújváros (Intercisa)6 5 TÓTH 1985.29. 6 Fondo d’oro, háromtagú család ábrázolásával, MNM Budapest, Itsz.: RR 53.5.1. A fotót Vágó Ádám készítette, a kép az MNM hozzájárulásával jelenik meg. 239
