Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Vadász István: A tiszafüredi múzeum története 1955 és 1958 között
VADÁSZ ISTVÁN: A TISZAFÜREDI MÚZEUM TÖRTÉNETE 1955 ÉS 1958 KÖZÖTT „Tiszafüredi régiségek Széles füves út a Rozmaring utca.55 Messziről látni a kúria-szerű épületet. Színes székely kapu öt méteres magas két oszlopa díszíti a ház elejét. Ám amikor odaérünk, látjuk, hogy ez nem a múzeum bejárata, hanem a „Tiszafüredi Háziipari Szövetkezet’’ telepére vezet. A múzeumnak nincsen kapuja, nincsen kerítése. Egy kis letaposott gyalogúton megyünk befelé. A ház sarkánál gyönyörű gesztenye virít.56 Ezzel szemben nagyon bántja a szépérzéket a sok vadnövény, melyek a házat körülveszik. Burján, bogáncs, bozót, ökörfarkkóró, akárcsak kinn a mezőn, a réten. A ház falába helyezett tábla szerint itt a Kiss Pál Múzeum. A múzeum bejárati része hat oszlopon épült tornác. Vegyük sorra a látnivalókat. A nagyteremben nem sok, de annál érdekesebb és értékesebb tárgy, irat látható. A fali táblákon olvasható eredeti és fotókópiás írásokból, hogy 1849. február 6-án, a tiszai és a feldunai hadseregek Kápolnánál egyesültek, hogy az osztrák csapatok előnyomulását megakadályozzák. Azonban az osztrák csapatok oly nagy erővel támadtak, hogy a honvédség kénytelen volt Tiszafüredre visszavonulni. A hadügyminiszter leiratát is megszemlélhetjük, Görgei tábornok h. fővezérhez, melyben közli Kiss Pál és gróf Leiningen Károly ezredesek, Cziliich és Földvári alezredesek vitéz és hősi tetteikért „érdemjellel való feldíszítését”. Az erről kiállított okmányokat is küldi. Érdekes okirat még Mészáros Károly rendőr biztos „Jelentése az ellenség állásáról”. Egerben volt, ahol a legnagyobb rémületben találta a lakosságot. A hevesi központi szolgabíró és a Gyöngyösről „futók” elmondták, hogy az osztrákok megszállták Gyöngyöst, s rabolnak, fosztogatnak. Négyszáz-ötszáz főből álló csapat Eger felé nyomul, saza szándékuk, hogy Eger, Poroszló és Tiszafüred pénztárait, valamint ezek sóhivatali pénztárát kirabolják. Intézkedést kér, hogy 50-60 huszár azonnal induljon ezekre a helyekre és az ottlévö nagymennyiségű pénzkészletet helyezzék biztonságba. Üvegszekrény alatt szép fanyereg és különböző cserépedények. Már a XVIII. században külföldön is elismert hírességű volt a tiszafüredi magyar nyereg. 1819-ben a porosz király két nagynevű nyergesmestert szerződtetett Berlinbe, kik tanárai voltak az udvari nyergeseknek. 1848-49-ben pedig Kossuth Lajos kifejezett kívánságára a tiszafüredi nyergesek Nagyváradon közös műhelyben gyártották a nyergeket a honvédség részére, 1850-ben még 14 nyergesmester dolgozott és adózott Tiszafüreden. Utánpótlás azonban már nem akadt, nem jelentkezett inasnak való. 1930-ban Kuli Mihály nyergesmester halálával teljesen megszűnt ez a szép iparág Tiszafüreden. 55 Az 1950-es évek elejétől Rozmaring utca volt a neve Tiszafüreden a Kossuth tértől a mai városi strandfürdőig vezető utcának, melyet később, 1969 táján Kun Béla sétánynak, majd 1992-ben Taríczky sétánynak neveztek el. A Kiss Pál Múzeum (a volt Lipcsey-kúria) ma is itt található. Az írásban említett Háziipari Szövetkezet az egykori kúria gazdasági épületeit hasznosította, így a múzeum közvetlen szomszédja volt egészen az 1970-es évekig, amikor az ipari üzem új helyre, külső telephelyre költözött. 56 Ezt a szép gesztenyefát 2004 táján ki kellett vágnunk, mert két méterre az épület falától veszélyt jelentett (a szerző megjegyzése). A fazekasság is virágzott. Különösen kedvelt volt az emberalakú - úgynevezett Miska kulacs.57 Ez a finoman égetett kulacs egy testes, zömök embert ábrázol. Kalapja a kulacs szája. Nagyon szépek és értékesek a tálak és tányérok. Mindegyikből látni egyet-egyet az üveges tárlókban. A múlt században kezdett hanyatlani a fazekasipar és az utolsó fazekasmester halálával ez a jövedelmező ipar is megszűnt Tiszafüreden. Látjuk, még itt Kiss Pál tábornok életnagyságú fényképét, valamint tizenkét tiszafüredi öregember 1900-ban készült társas képét. Mellükön feltűzve a szabadságharc alatt kiérdemelt vitézségi érdemjelek. A múzeum belső berendezése, a kevés, de értékes múzeumi tárgy kiállítása és elrendezése Gráf Ottó és Gráf Ottóné tanárok58 szakavatott és odaadó munkásságát dicsérik. A múzeum épülete a Lipcsey családé volt, s most állami kezelésben műemlékké nyilvánították. Ugyanis igen nagy nevezetességre jutott Tiszafüred ezzel a Lipcsey házzal. 1849. március 3-tól 6-ig ebben a házban volt a magyar szabadságharc főhadiszállása. 1849. március 4-én és 5-én ide rendelte Kossuth Lajos a szabadságharc tábornokait és itt tárgyalta meg velük a harcok mikénti folytatására vonatkozó tervét, mint azt a felerősített fekete márványtábla arany betűi hirdetik: E HÁZBAN LAKOTT KOSSUTH LAJOS 1849. március 4-én és 5-én. Itt tanácskozott hadseregének főtisztjeivel szabadságharcunk hadi tervéről. E napokat követték honvédségünk fényes győzelmei, és az ellenséges hadseregnek hazánkból kiűzetése. Ez emléktáblát emelte Tiszafüred közönsége Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulóján, 1902. szeptember 19-én. Dénes András,59 Tiszafüred.” 57 Természetesen Míska-kancsóról van szó - a szerző megjegyzése. 58 A napilap tudósításának születésekor, 1958 szeptemberében már Gráf Ottóné Gálffy Lenke (1919-2001) volt a tiszafüredi múzeum vezetője, aki 1958 márciusában kapott a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályától megbízást arra, hogy tiszafüredi gimnáziumi tanárként, szintén félállásban vezesse a tiszafüredi múzeumot. Gráf Ottóné életútjának, egy-másfélévi múzeumvezetői munkásságának bemutatása egy következő írás tárgyát képezi majd. 59 Dénes András személyéről nem sikerült bővebb információkat szereznem. Annyi bizonyos, hogy 1958 májusa és 1960 augusztusa között számos alkalommal fordul levélben a Szolnok Megyei Néplap szerkesztőségéhez, hol verses kézirattal, hol tiszafüredi tudósításokkal, hol szépírói erényeket is felvillantó írásokkal. A korabeli hírlapok szerkesztőségei sajtólevelezőként tartották számon a hasonló önkéntes tudósítókat. A Néplapban megjelent írásokból annyi mindenesetre megállapítható, hogy Dénes András nagy helyismerettel rendelkezett az akkori Tiszafüreden. Feltételezéseink szerint valamilyen rokoni kapcsolatban lehetett a tiszafüredi múzeumot már Szigeti Iván múzeumvezetői tevékenysége idején segítő Dénes Bélával (Perkátai Dénes Bélával) és testvérével, Dénes Gézával. Esetleg valamelyikük publikálhatott ezen a néven (lévén esetleg két keresztneve valamelyik testvérnek). Ezúton köszönöm Gaál Sándor nyugalmazott tiszafüredi könyvtárigazgató ezen a téren nyújtott baráti és szakmai tanácsait. 219
