Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)

Történettudomány - Ravasz István: Mesélnek az elporló lapok

TISICUM XXVIII.

Az előtalálási helyszín Bözsén Dániel és Puj János esetében arra utal, hogy a magyar 2. hadsereg Don mentéről történt visszavonulásának végső szakaszában halhattak hősi halált, 1943 kora tavaszán. Az azonosítás ezen módja - jegyzetfüzetből kitépett lap, illetve fedőlap - nagy valószínűséggel kizárja, hogy hadikórházban haltak volna meg, ott ugyanis lett volna elegendő idő az előírásos temetés végrehajtására. Az sem kizárt, hogy a halott katonák hátramaradtak, s őket a lakosság temette el, amely nem törődött az azonosítással, de nem is ürítette ki a halottak zsebeit. A lakossági temetésre vonatkozó feltevést erősíti meg, hogy mindketten a községi temetőben nyugodtak exhumálásukig.

Vörös János honvéd

(előtalálási hely: Osztrogozsszk /OcTporo>KCK/ város magyar katonai temetője, Voronyezsi terület /BopoHe3CKas oőnacTb/)

A cédula szabvány gépelt lap, amelyen részletesen megtalálhatók a katona adatai, aki Vörös György és Kovendó Erzsébet gyermekeként 1906-ban a Tolna megyei Simontornyán született, onnan is került behívásra, s a foglalkozására nézve földműves katona utolsó csapatteste a szekszárdi 18. gyalogezred ugyancsak szekszárdi I. zászlóalja volt.

204