Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Tolnay Gábor: Az 1920-as évek földreformja Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
Tolnay Gábor Az 1920-as évek földreformja Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 1. A végrehajtás számokban A földreform Jász-Nagykun-Szolnok megyei végrehajtás számszerű eredményeit főleg az 1935. évi mezőgazdasági statisztika közölte. Nézzünk ezekből néhány adatot: A földhöz juttatottak száma A juttatott föld területe Ennek átlaga A házhelyhez juttatottak száma A házhelyek összes területe A telkek átlagterülete 18 686 fő 41 313 kát. hold 2 kát. hold 337 n. öl 7 011 fő 1 427 kát. hold1 326 négyszögöl A kiosztott föld átlagterülete 639 négyszögöllel magasabb, mint az országos átlag, a kiosztott házhelyek alapterülete viszont 50 négyszögöllel alacsonyabb átlagú. A közölt 3. számú táblázat világosan mutatja az eltérést az említett adatsorok között. Míg az 1935. évi statisztika 42 740 kát. holdas juttatást tart nyilván, ami a terület 4,71 %-át jelenti, addig a levéltári források alapján - munka és időigényes kutatások eredményeként - készült feldolgozás egészen más képet mutat. Bár ebben sem voltunk képesek szerepeltetni mindenütt a „közcélú juttatás” adatait, mivel azokat nem minden helységben közölték elkülönítve a források. Ezért csak a megfelelő oszlopokban (házhely, illetve föld) szerepelnek. E feldolgozás alapján 66 551 kát. hold föld mozdult meg valamilyen formában a vármegyében, ami 7,33 %-a a vármegye területének. A szántó, a rét és a legelő területének pedig 8,03 %-a volt. 2. Néhány tanulság a megyei végrehajtás során A vármegye két jól elkülöníthető övezetre osztható. Az egyik a Tisza folyó két oldalán elterülő úgynevezett nagybirtokos övezet, a másik pedig ennek a peremén elhelyezkedő jászkun redemptus helységek sora.2 E két övezet egyben meghatározta a gazdálkodás módját, rendszerét is. A redemptus övezet a Jászságnak és a Nagykunságnak egykori középbirtokosai és gazdagparasztjai által lakott területén általában 500 kát. holdon aluli közép- és kisbirtokosok képezték a mezőgazdaságból élő leggazdagabb réteget. Nagybirtok - 500, illetve 1000 kát. hold felett - elvétve volt található a területen (pl. a Dungyerszky-féle birtok 3 328 kát. hold 790 n. öl területtel). Ezek a kis- és középbirtokosok érdekeltek voltak a kötetlenebb, szabadabb gazdasági feltételek megteremtésében és annak fokozatos kiszélesítésében. Ez ellen a konzervatívabbnak mondható nagybirtokos övezet ezer kát. holdon felüli tulajdonosai és nagybérlői felléptek, annak terjedését igyekeztek meggátolni a megyei törvényhatósági bizottság üléseitől kezdve a megye nagyszámú különböző egyesületein keresztül azokig az érdekszövetségekig, amelyekben hangadók voltak. így azután a megye mezőgazdaságának vizsgálatát csak nagy körültekintéssel lehet elvégezni, mert a legkonzervatívabb feudális nagybirtoktól kezdve a már kapitalista elveket követő - aki bár ezt még nem tudta, de annak megfelelő gazdálkodást folytatott - vállalkozó típusú nagybérlőig szinte minden árnyalat megtalálható volt. A Nagyatádi-féle földreform végrehajtása csak elősegítette ennek a folyamatnak, ennek az átalakulásnak a felgyorsulását, bár teljes kifejlődését megakadályozta a háború, majd az annak befejeződése utáni események. A redemptus övezet a vármegye területének mintegy 44 %-át foglalta el. A redemptus helységek eleve egészségesebb birtokstruktúrája egyszerűen nem tette szükségessé - de nem is engedte - a nagyarányú földjuttatást. A Jászság és a Nagykunság redemptus övezetei a szabad paraszti fejlődés útjának lehetőségeit és vonásait hordozták, míg a nagybirtok övezet - földrajzilag Mezőtúr és Szolnok városok, a három tiszai, valamint a központi járás - az agrárnépesség és a földbirtokmegoszlás tekintetében a nagybirtok és a nagybérlet (olykor már azért társbérlet is) gazdasági hatásának állandó fokozódását juttatták kifejezésre.3 A vármegyei birtokviszonyok módosultak az első világháborút követő években. Ez a hatás jórészt a Nagyatádi-féle földreformnak tudható be az Európa-szerte tapasztalható birtok-aprózódási folyamat mellett. A változás ugyan nem volt radikális, alapvetően nem módosította a vármegye birtokviszonyait, de megléte tagadhatatlan, bizonyítottnak vehető.4 (1. táblázat) Mindkét statisztikai táblázat világosan mutatja, hogy az életképes gazdaságok száma növekedett a vármegyében. Farkas Árpád számításai alapján az 1930-as években életképes üzemnagyság a legelőgazdálkodási forma mellett 20-22 kát. holdat, a gabonagazdálkodási forma esetén a 18-20 kát. holdat, a váltógazdálkodásnál 15-18 kát. holdat igényelt.5 A legtöbb aggodalomra okot adó jelenség éppen az volt, hogy az 1 MG. STAT. 1936.12-15. 2 SERES 1975. 3 KISS 1961.581 -613.; KISS 1962.93-94. 4 MG. STAT. 1900.41.; MG. STAT. 1935.12-13. 5 FARKAS 1944.18-25. 195
