Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Udovecz György: A 68. Jászkun gyalogezred az első világháborúban
UDOVECZ GYÖRGY: A 68. JÁSZKUN GYALOGEZRED AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN szemben tarthatatlanná vált, így az ezt védő 38-asok kénytelenek voltak visszavonulni. Az új védővonal a sziget közepén húzódott, amit mindenképpen tartani kellett, hiszen a korábban felépített hadihidak még álltak, elbontásukig pedig nem lehetett visszavonulni. Az angol XIV. hadtest újabb támadása 25-én visszaszorította a 68-asokat a 7. hadosztállyal együtt a Papadopoli-szigetről a Piave töltésére. Estére már csak a figyelőőrsök maradtak a szigeten. Még aznap éjjel fél 12-kor az ellenség pergőtűz alá vette a hadosztály teljes arcvonalát. A csapatok hősiesen állták a tüzérségi tüzet, de a hajnalban megindult angol tömegrohamnak ellenállni nem tudtak. A támadás kibontakozását csak a 38. és a 68. ezred makacs ellenállása és ellenlökése akasztotta meg egy időre. Itt érdemelte ki Vági Zoltán főhadnagy az ezred egyetlen Tiszti Arany Vitézségi Érmét. Ekkor a rangban legidősebb Krause Lajos ezredes, a 68-asok parancsnoka vette át az egész, erősen megfogyatkozott hadosztály feletti parancsnokságot. A hadtest parancsnoka, Rudolf Králicek gyalogsági tábornok nem helyezett súlyt a sziget visszafoglalására, erejét inkább a folyó védelmére tartogatta; az olasz hadvezetés pedig a szigetet kiindulópontnak szánta a későbbi átkelési kísérlethez. 26-án reggel, amikor a Piave magas vízállása csökkenni kezdett, erős tüzérségi fedezet mellett, három helyen: Padarobbanál, Vidor és Faize között, illetve a Papadopoli-szigetnél sikerült összesen hat tahidat építeniük a folyón. Az október 27-én kora reggel megindult támadás során az angol XIV. hadtest csapatai Saletnolnál, a Papadopoli-szigeten keresztül erőszakolták ki az átkelést a Piavén. A 7. hadosztály, benne a 68-asokkal nem tudott az erős támadásnak ellenállni, és San Polo-Tezze vonaláig vonult vissza.33 Az Antant-erők térnyerése akkor még nem volt aggasztó, hiszen a 6. hadsereg és az Isonzó-hadsereg védelmi állásrendszerei még megvoltak és jelentős tartalékok álltak rendelkezésre. A tartalékban lévő alakulatok azonban a hátországból jövő hírek hatására már nem akartak harcolni, sőt egyes alakulatok az azonnali hazautazást követelték. A 68- asok is tudtak a Károlyi-féle felhívásról, állásaikat mégsem hagyták el.34 Október 28-án reggel az angol hadtest mellé csatlakozott a frissen átkelt olasz IX. hadtest. Együttesen tovább nyomták vissza a 7. hadosztály 68- as és 38-as ezredét. Az egész hadtest visszavonult, és magával húzta a hősiesen védekező XXIV. hadtestet is. Jelenlegi ismereteink szerint a 68-asok tartottak ki a legtovább eredeti állásaikban. A fegyelem lazulása most már egyik alakulatról a másikra terjedt, így a Hadsereg-főparancsnokság 28-án este elrendelte az ellenséges csapatok előli kitérést. Az általános harctéri helyzet, a hadsereg állapota, valamint a nemzetiségiek otthoni mozgolódása már reménytelenné és céltalanná tett minden további harcot. Október 29-én Viktor Weber gyalogsági tábornok átadta a Monarchia fegyverszüneti kérelmét az olasz hadsereg főparancsnokságának. Amíg a tárgyalások folytak, az olasz csapatok újból erőteljes támadást Indítottak vonalaink ellen. November 3-án létrejött a fegyverszünet. A hadvezetőség tévesen úgy értelmezte azt, hogy az aláírás pillanatától érvényes, ezért elrendelte az ellenállás beszüntetését. Az Antant csapatai azonban 4-én délután 3-óráig folytatták az előrenyomulást. Ennek következtében számos viszszavonuló osztrák-magyar sereg- és csapattestet utolértek és fogságba ejtettek, amelyek a parancs értelmében nem fejtettek ki ellenállást. Az olasz hadszíntéren harcoló 59 hadosztályból a padovai fegyverszünet aláírása után 16 esett fogságba (ezek közül 20, illetve 3 magyarországi feltöltésű volt). A 6. hadsereg cs. és kir. 31. gyaloghadosztálya, a m. kir. 41. és 51. honvéd gyaloghadosztálya, a m. kir. 11. honvéd lovashadosztálya, az Isonzó-hadsereg cs. és kir. 7., 14. és 33. gyaloghadosztálya és a m. kir. 64. és 70. honvéd gyaloghadosztálya részben a Piave, a Fella és az Isonzó völgyében Villachba, részben Görzön át Laibachba menetelt, ahol bevagonírozott.35 A 7. hadosztály 68. és 132. gyalogezrede Görzön át Laibachba menetelt, ahonnan vasúton érkezett haza. A 68-asok a Nagy Háború során kiérdemeltek 1 tiszti és 4 legénységi Arany Vitézségi Érmet, 380 I. és 762 II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet, valamint 1846 Bronz Vitézségi Érmet. A hős hatvannyolcasok ezredtörténete véget ért, az Abonyi úti laktanya azonban a szolnokiak tudatában talán mindörökre a 68-as jászkun laktanya marad. 33 Uo. 416. _____________ 34 Magyarország hadtörténeteit 1985.104. 35 Ravasz2003.30. 181
