Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Udovecz György: A 68. Jászkun gyalogezred az első világháborúban
TISICUM XXVIII. járó támadás.20 A fronton ezután nyugalom honolt, így az ezred egészen november 10-ig tartalékban volt.21 November 18-án az ezred ismét a frontvonalba került Vidomkánál, majd 20-án Boroezvénél és 27-én Kalicsán. December 2-tól 1917. február 10-ig Kolomeában hadosztálytartalékot képezett. Itália 1917. február 12-én az ezredet ltojanovban bevagonírozták, s az Isonzó frontra irányították. 17-én érkezett Lazára, ahol kirakodott, gyalogmenetben Merzére,22 majd 26-án Ikofilba érkezett. A 7. hadosztály az 5. hadsereg alárendeltségébe került. A hadosztályparancsnok eligazítást tartott a tiszti állomány számára, amelyben felhívta a figyelmüket a hadszíntér sajátosságaira. Egy intézkedést is kiadtak: „Fontos, hogy a rendkívül élénk ellenséges repülőtevékenység miatt, mind az állásokban, mind a tartalék viszonylatában, sőt még hátrább is, mindenki a legnagyobb elővigyázatosságot tanúsítsa. Takarás, álcázás tehát nélkülözhetetlenül szükséges.” A védelemhez alapvetően fontos állások ekkor még gyakorlatilag nem léteztek, csak egymásra rakott kövek, kőrakások képezték a fedezéket, hiszen a sziklás talajban lövészárok kiépítése szinte lehetetlen volt. Március 12-én megalakították a menetoszlopokat és az ezred elindult a frontra. Március 22-én Velikodobra érkezett, ahol már javában folyt a készülődés a közelgő olasz offenzíva elhárítására. 1917. április 2-től 13-ig a 68. ezred a Hermada-vonalban kialakított állásrendszerben teljesített szolgálatot. Az április 13-tól pihenőben töltött idő után hadosztálytartalékba került. Május 1-ig minden időt a karsztvidék sajátos harcmodorának megismerésére és a kiképzésre fordította.23 E célra a basovizai gyakorlóteret bocsátották felváltva a csapatok rendelkezésére. A hadosztályt hegyi ütközetvonattal látták el. Minden század 3 élelmezési, 4 főzőládás málhás- és 3 vízhordó állatot kapott. Május 14-22. között az ezred az állásokban várta az olaszok támadását. 11-éig a 68. ezred arcvonalszakaszán különösebb esemény nem történt, a zászlóaljak 10 naponként váltották egymást. A harctevékenység főleg abban merült ki, hogy az olasz támadóállások előretolási kísérleteit az ezred katonái meghiúsították. 7-étől azonban az olasz tüzérség tevékenysége felerősödött és minden jel arra mutatott, hogy a fő támadás mégis az 5. hadsereg sávjában várható. Az olasz haderő a hosszú tél alatt rendkívül megerősödött. 1917 tavaszán jelentős nyugati hadianyagot és fegyverzetet kapott, 16 új hadosztályt állított csatasorba, további 6 pedig kiképzés alatt ált. Nehéztüzérsége négy, közepes tüzérsége kétszeresére nőtt. 1917. május 12-én 28 olasz hadosztály indult támadásba a Hermada- Tristelj vonal áttörésére. Az olaszok mintegy kétszeres túlerőt képeztek. A harcok kezdetben nem érintették a 7. hadosztályt. 14-én megkezdődtek a gyalogsági támadások, egyelőre főleg a XXIII. hadtesttől északra, a Zagora-szakasz, a Monte San Gabriele és a Monte Santo ellen. A 19-éig 20 Pávai-Náday 1935.647. 21 Oláh Zsigmond őrvezető naplója, másolat a szerző tulajdonában. 22 Oláh Zsigmond őrvezető naplója 23 38. gyalogezred 1936.159. ismétlődő támadások nem értek el számottevő eredményt. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy nem ez az olaszok fő támadási iránya. 21-22- én teljes csend volt, ám 23-ára virradóra éppen, amikor a zászlóaljak váltottak, megindult a nagy erejű olasz támadás, kezdetét vette a 10. isonzói csata. A Hermada-irányt a jobbszárnyon a 10. hadosztály, középen a 7. hadosztály, a balszárnyon a 16. hadosztály védte. A14. dandár (parancsnok: Falkhausen Richard tábornok) az arcvonalban a következőképpen helyezkedett el: a balszárnyon a 38/IV., ettől jobbra a 38/IL, majd a 68/III. és a 68/IV. zászlóalj állt. A dandártartalékot a 68/I. zászlóalj képezte a 235-ös magassági pontnál, a 68/II. pedig hadosztálytartalékként Komarjenál és a 247-es magassági pontnál került kikülönítésre. A heves tüzérségi előkészítés után indított gyalogos rohamot az olaszok 7 támadó hullámban hajtották végre. Elkeseredett harcban áttörtek a 10. és a 7. hadosztálynál, és súlyos veszteségeket okoztak a szívósan védekező 68/IIL, IV., és 38/III. zászlóaljaknak. Ekkor vetették be a tartalékot, amely csak némileg javított a helyzeten. A 68/I. zászlóalj vakmerő ellenlökéssel betört az ellenség sorai közé, s még az első vonalon is túljutott. A 38/I. zászlóalj is derekasan küzdött, ám csapatainkat a Jamianótól északra lévő magaslatokra szorították vissza. A támadások 24-én, 25- én és 26-án makacsul ismétlődtek, 27-én - pünkösdkor - azonban némi szünet állott be. Az olasz támadások ezután már csak a szárnyak irányában folytatódtak. A súlyos harcok a 68. gyalogezred III. és IV. zászlóalját szinte teljesen felőrölték. Az ezred e négy nap alatt 87 tisztet és 2374 legénységi állományú katonát vesztett halottakban és sebesültekben. 28-án az egész 7. hadosztályt kivonták a Hermada-állásból, helyét a felváltására rendelt 9. hadosztály foglalta el. A rövid pihenők egyikében Auguszta főhercegasszony megszemlélte a sokat szenvedett ezredet. A szemle után a 68-asok bevagoníroztak és pihentetésre, feltöltésre Divacsányba indultak. Június 2-án IV. Károly király szemlélte meg az ezredet és megelégedéssel szólt a jászkun bakák háborús teljesítményéről, majd kitüntetéseket és jutalmakat adott át a személyi állomány részére. A10. isonzói csatában tanúsított hősiességéért Kopp Ferenc zászlós, Palásti Sándor őrmester és Farkas Sándor szakaszvezető (ő már Galíciában is kiérdemelte ezt) Arany Vitézségi Érmet kapott.24 Erdély és Moldva 1917. június 3-án az ezred bevagonírozott Divacsányban, és elindult az erdélyi hadszíntérre. Öt nap múlva érkezett Désre, ahol folytatódott feltöltése és összekovácsolása. A besorolás szerint a 7. hadosztály ekkor az osztrák-magyar 7. hadsereg alárendeltségébe került. Június 23-24- én Kövess Hermann vezérezredes, a 7. hadsereg parancsnoka szemlélte meg a jászkun harcosokat. Július 3-án riadóztatták a hadosztályt, majd vasúton elindították Marosvásárhelyre. Másnap, Krause Lajos alezredes ezredparancsnok jelentése után, József Ágost főherceg, hadseregcsoport-parancsnok szemlélte meg a 68-as bakákat. Az ezred 5-én gyalogmenetben Gyimesbökönyre, majd onnan tovább Kóstelekre érkezett. Július 7-én az ezred a frontvonalba került. Ekkor már javában zajlott a Kerenszkij-offenzíva, amely az orosz haderő utolsó támadó hadművelete 24 A magyar gyalogság 1939.365. 178
