Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Bojtos Gábor: Kilakoltatási eljárás "Lenk Gyula budapesti lakos" ellen
BOJTOS GÁBOR: KILAKOLTATÁSI ELJÁRÁS „LENK GYULA BUDAPESTI LAKOS" ELLEN Lenk Gyula 1878-ban nősült meg: Babies Annát (1852-1901) vette feleségül.28 Gyermekük, Gusztáv (1884-1934) szintén ügyvéd lett, és a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének ügyésze volt.29 1880-tól alügyészként működött Veszprémben (1880-1881), Egerben (1881-1884), majd Budapesten (1884-1887).30 1887-től bíró volt a budapesti királyi törvényszéken, 1896-tól a büntető törvényszéken dolgozott. 1902-ben nevezték ki ítélőtáblái bíróvá, posztját egészen főispáni kinevezéséig viselte.31 Lenk Gyula hiába szakadt el vármegyéjétől, családja révén, illetve az 1901-es választások utáni közreműködése miatt nem volt ismeretlen Szolnokon. Ő járt el ugyanis az országos visszhangot kiváltó szolnoki kerületi mandátum ügyében. Az 1901-ben megtartott voksolás után az egyik megtámadott mandátum éppen a szolnoki volt. Az 1897 és 1901 közötti ciklus kormánypárti képviselője, Kiss Ferenc ekkor újra versenybe szállt és nyert. Győzelmének jogosságát azonban kétségbe vonta ellenfele, Kreutzer Balázs. A Magyar Királyi Kúria II. számú választási tanácsa Lenk Gyula vezetésével kezdte el a vizsgálatot, amely azonban Kiss lemondása miatt nem tartott sokáig.32 Az új választást 1902. március 5-én tartották meg (ekkor már Kiss Ernő szállt szembe Kreutzer Balázzsal),33 ám Kreutzer ismét vesztett (ezúttal is nagyon szoros küzdelemben - 1901-ben 71, most 85 szavazat döntött), és ismét petícionált.34 Az ügyet ismét Lenkre bízták, aki a „legkövetkezetesebb részrehajlás nélkül, szigorú tárgyilagossággal” folytatta le a több hónapig elhúzódó vizsgálatot, amelyet azonban a panasz visszavonása miatt végül leállítottak, így október végén végre beiktathatták Kiss Ernőt.35 28 Gyászjelentés, 1901. OSZK; Felesége apja, Babies István (1813-1885) Heves és Külső-Szolnok vármegyében volt vármegyei ügyész, majd táblabíró, 1842-től pedig Pyrker egri érsek uradalmi ügyésze. A szabadságharcban nemzetőrszázadosként, majd őrnagyként szolgált. 1875-ben Eger város, 1878-ban a kápolnai kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. Felesége nagybátyja, Babies János (? - 1891) is többször volt országgyűlési képviselő (a kápolnai és a jászberényi kerületben), 1885 és 1891 között pedig ő volt az egri jogakadémia igazgatója. OROSZ 1906. 29 Gyászjelentés, 1934. OSZK. 30 MNL Országos Levéltára (a továbbiakban: OL), Belügyminisztériumi Levéltár, Elnöki iratok K1481187.cs. 31 Uo. 32 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1901. december 22.1-2., 1902. január 12. 2. és február 13.1.; Képviselőházi napló, 1901. II. kötet. 50/1901. 33 Kreutzer Balázs (aki hosszú időn keresztül a szolnoki Ipartestület elnöke volt) célját fia, Kenéz Béla váltotta valóra: 1920 és 1939 között - kormánypárti színekben - a szolnoki választókerület országgyűlési képviselője volt. 34 A Szabadelvű Párt „tekintettel a Kreutzer párt ezen alap nélküli támadására, méltó felháborodással adta be az ellenpetitiót a Kreutzer-párt üzelmei ellen, melynek határt nem ismerő erőszakoskodása s minden ténye a farkas és bárány meséjét juttatják eszünkbe". Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1902. augusztus 7.1-2. 35 Képviselőházi napló, 1901. Vili. kötet. 137/1901.; Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1902. október 30.1. A darabont főispán Lenk Gyula kinevezésével új szakasza kezdődött a vármegyében is zajló „nemzeti ellenállásnak”. A december 7-én tartott közgyűlés ugyanis kimondta, hogy Lenk kinevezésében „az ország alkotmányának, törvényes közigazgatásának és törvényhatósági önkormányzatunk szabadságának sérelmét látja”, illetve, hogy a „főispáni kinevezés elfogadása egyenlő azzal, hogy az illető a magyar nemzet ősi alkotmánya és ellenállási ereje megtörésére segédkezet nyújt, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatósági bizottsága azokat, kik ettől a kormánytól főispáni hivatalt elfogadnak és kik a főispánnak alkotmányellenes munkájában bármikép segédkezet nyújtanak, hazaárulóknak nyilvánítja”.36 Az új főispánnak szembe kellett néznie azzal is, hogy - ismerve a közgyűlési határozatokat - nem lesz egyszerű dolga, hiszen a vármegye törvényhatósági bizottsága elhatározta, hogy őt főispáni állásába nem iktatják be, s tőle a hivatalos esküt nem veszik és nem fogadják el. A bizottság továbbá eltiltotta az alispánt, a vármegyei főjegyzőt és a vármegyei főügyészt, hogy összehívják az installációs közgyűlést; megtiltotta a tisztviselőknek, községi elöljáróknak, hogy közreműködjenek; utasította az alispánt, hogy a főispáni hivatalos pecsétet vegye magához, a vármegyei székház közgyűlési termének ajtajait zárja be, pecsételtesse le; mindemellett elrendelték az alispánnak, hogy ha Lenk erőszakhoz folyamodna, „rendeljen ki karhatalmat s védje és védesse meg minden erőszakkal szemben a törvényhatóság szabadságát és önkormányzatát”; döntöttek arról is, hogy a főispáni lakást neki nem engedik át, és ezen helyiségek ajtajait is lezárják, lepecsételik.37 Fontos megismételni, hogy a vármegyék (illetve a törvényhatósági jogú városok) az adott főispán kinevezésekor és (inkább) beiktatásakor adhattak látványos választ a kinevezettekkel (és így a kormánynyal) szemben, hiszen az 1886. évi XXL te. 60. §-a és az „ősi jog” szerint a főispánnak esküt kellett tennie ünnepélyes beiktatásakor, azaz a tisztség elfoglalásának feltétele volt az installáció. December 15-én érkezett meg Szolnokra Lenk Gyula. A főispán csendőri karhatalom mellett vonult be a megyeházára. Itt a közgyűlési terem és a főispáni lakás lepecsételt és elzárt ajtóit katonai fegyverkováccsal felnyittatta (miután a pecsétek eltávolítására Bagossi Károly alispán nem volt hajlandó), új kulcsokat készíttetett és december 23-ra közgyűlést hívott össze.38 A főispán szolnoki tartózkodása futótűzként terjedt, és rövid időn belül óriási tömeg lepte el a székház előtti teret, ám a csendőrségnek sikerült úrrá lenni az egyre fenyegetőbb helyzeten. Lenk távozása is csak a kellő biztosítás mellett volt kivitelezhető. Almásy Imre az alkotmányvédő bizottság tagjait december 22-re értekezletre hívta össze, melyen a másnap tartandó közgyűlésen követendő magatartást beszélték át; megállapodtak abban, hogy 36 MNL JNSzML IV.405. 788/1905. 37 Uo. 38 Uo. 155
