Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Szikszai Mihály: Adalékok a jászsági utak történetéhez
TISICUM XXVIII. A költségeket hitelből kívánták fedezni, amihez a 12%-ra emelt útadót akarták lekötni 50 évre. A Jászságra 14, a Nagykunságra 34 km esett volna, a többi pedig a volt külső-szolnoki részekre. Ez rendkívül igazságtalan volt, mivel a kölcsön kétharmada a jászokat és a kunokat terhelte. A jászok a megyegyűlésen a javaslat ellen emeltek szót, igaz csak azután, hogy Horthy István és a külső-szolnoki földbirtokosok megtagadták a hozzájárulást a kölcsön felvételéhez. így az úthálózat terve 1892-ben lekerült a napirendről.32 A megyei utakkal kapcsolatos ügyintézés az alispán kezében összpontosult, s a vicinális utak hálózatának megállapítását is ő végezte. A műszaki szolgálat az államépítészeti hivatal feladata lett, ezek feladatuk teljesítésének túlnyomó részét útbiztosokkal és útkaparókkal látták el. Az útbiztosi intézmény létrehozásról Jász-Nagykun-Szolnok vármegye megszervezése előtt a Jászkun Kerületekben az 1872-es szabályrendelet intézkedett. Ez alapján a kerületekben három útbiztosi állást szerveztek. Az útbiztosokról az 1890. évi úttörvény után az 1891. június 17-én alkotott szabályrendelet intézkedett. A törvényhatósági útbiztosok a vármegye segéd- és kezelőszemélyzetéhez tartoztak. Az alispán véleménye alapján a megye főispánja nevezte ki őket. A megyében hat útbiztosi állást szerveztek Szolnok székhellyel, ezenkívül Jászberényben, Jászladányon, Kunhegyesen, Túrkevén és Cibakházán működtek útbiztosok. Az útbiztosoknak képességi vizsgát kellett tenni állásuk betöltéséhez. Bizonyítaniuk kellett, hogy jártasak az olvasás, írás, számolás, rajzolás területén, ezenkívül ismerik az építkezéshez használt anyagokat. Az útbiztos feladata volt a gondviselésére bízott útvonal felügyelete és a természetben lerovandó közmunkák összeírásának ellenőrzése. Közvetlen felettese volt az útkaparóknak. Az útbiztos kötelessége volt, hogy az útkaparónak a fenntartási munkákra az utasítást, útbaigazítást megadja és azokat ellenőrizze. A rájuk bízott utakat az útbiztosok hetente egyszer, a ki nem építetteket havonta kétszer bejárták, s intézkedtek a hiányok pótlásáról és a javításokról.33 Az alispán 1893-ban elrendelte, hogy az útbiztosok szolgálatuk alatt nemzeti színű karszalagot viseljenek, melyre Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címerének fémből nyomott mintázatát illesztették.34 Az útkaparók kinevezett hivatásos közegként az útbiztosoknak voltak alárendelve. Általában írni-olvasni tudókat alkalmaztak, akiket az Államépítészeti Hivatal javaslatára az alispán nevezett ki. Fizetésük szerint az 1883-as szabályrendelet I. és II. osztályba sorolta őket, s számukat 40 főben határozta meg a törvényhatósági utaknál. Az útkaparók lakóhelyét, a kezelendő útvonalak hosszát, a munkaköri leírást az Államépítészeti Hivatal főnöke állította össze. Az útkaparók számára a törvényhatóság házat épített a kijelölt útszakaszokon. Az első útkaparó házat 1886-ban építették a Jászberény-árokszállási út mellett. Az útkaparók székhelyét az alispán határozta meg, a kezelésre átadott útszakasz hosszát pedig az Államépítészeti Hivatal. Az útkaparó szabadságot csak rendkívüli esetben vehetett igénybe, az 1911-es rendelet például csak egy napot biztosított. 14 napnál hoszszabb szabadságot csak az alispán engedélyezhetett, ha az útkaparó a szabadsága idejére saját költségén helyettest fogad. Az útkaparók és családjuk nyugellátását a vármegyei alkalmazottakhoz hasonlóan intézték. Az útkaparók útrendőri feladatokat is elláttak, ezért kötelesek voltak az útszakaszukon minden szabálytalanságot megakadályozni és azt az útbiztosnak jelenteni. Munkájuk végzésére a megyétől kaptak szerszámokat (kapacsákány, lapát, sárlehúzó, kasza), ezekért anyagi felelősséggel tartoztak. A forgalom biztosítására, reggeltől estig kötelesek voltak a rájuk bízott útrészen karbantartási munkákat végezni.35 A Jászberény-jászfelsőszentgyörgyi út kiépítésének terve már 1913- ban elkészült. A kereskedelmi miniszter engedélyezte is a kiépítést, a világháború azonban megakadályozta a terv végrehajtását. 1927-ben a 8 km hosszú vicinális útvonalat felvették a törvényhatósági utak közé. A kormány a vármegyék beruházási céljaira a Speyer-kölcsön mintájára 2,5 millió fontsterling kölcsönt vett fel. Az összeget az igénylő megyéknek az 1925-1927 közötti időszakban utalták ki. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1927-ben került sor a kölcsönből kiépítendő utak és hidak sorrendjének tárgyalására. A 16 kiépítendő útvonal között az első helyen szerepelt a Jászberény-Jászfelsőszentgyörgy közti út. A kiépítendő utakat 8 m útkorona szélességgel és 4 m széles hengerelt és alapozott kavicspályával vagy ezzel egyenlő értékű kocsipálya burkolattal készítették. A jászfelsőszentgyörgyi út építését még ebben az évben megkezdték, és be is fejezték. De ugyanakkor kötelezték Jászberényt is, hogy a felsőszentgyörgyi út kövezéséhez járuljon hozzá. A 400 milliót Jászberény soknak találta, 50 millióval csökkenteni szerette volna a kiadást, de nem engedélyezték számára. A 400 milliót a következő évben ki kellett fizetni. A Jászfelsőszentgyörgy-Szentlőrinckáta közti út kiépítését 1935 májusában kérvényezte a két község az alispántól. De megkeresték kérelmükkel Jászberényt is, hiszen ők is tudták, hogy az útépítéssel Jászberény város is közelebb kerül a fővároshoz. Az útvonal közigazgatási bejárására 1936. november 25-én'került sor. A tervezett út a már kiépített Jászberény-Jászfelsőszentgyörgy közút folytatását képezte. Jászfelsőszentgyörgy utolsó házától a megye határig tervezték kiépíteni. A kőpálya szélessége 3 m. A burkolat 15 cm-es kőalapon 10 cm vastag hengerelt kavicsréteg. Az útalaphoz a követ a Gyöngyös-sárhegyi kőbányától, a kavicsot és a zúzalékot a somoskői bazaltbányából szerezték be. 1937 novemberében a földmunkálatok nagy része már készen volt, és a kőszállítása is megindult.36 32 MNL JNSZML Tvh. Biz. jkv. 222/1892. ______________________ 33 SZABÁLYRENDELET... 1895.161. 35 MNL JNSZML Tvh. Biz. jkv. 1401/1911. 34 MNL JNSZML Tvh. Biz. jkv. 234/1893. 36 MNL JNSZML Alispáni ir. 1022/1937. 146
