Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Szikszai Mihály: Adalékok a jászsági utak történetéhez
TISICUM XXVIII. meg. Szolnoknak ez is előnyt jelentett, miután a megye székhelye lett. Az állomástól az úton könnyebben meg lehetett közelíteni a megyeházát, a törvényszéket és a többi közhivatalt. Jászberény elszalasztottá a kínálkozó lehetőséget, és évekig nem tudták az állomást megközelíteni, így az utat a város sokáig nem tudta megépíteni, mivel nem volt rá anyagi ereje, kölcsönt pedig nem akartak felvenni. Végül 1878. május 2-án jelentette a közigazgatási bizottság, hogy a jászberényi nagy kőhídtól a vasútállomásig terjedő kőutat - amelyet Lippe Simon és Tsa cég kivitelezett - megvizsgálták, és közlekedésre alkalmasnak találták.18 1881-ben Tarnay Antal és 21 képviselőtársa indítványozta a közgyűlésen, hogy az utak kiépítésére a közmunkát vegyék igénybe. Egyúttal a közmunkaügy rendezését is felvetették. Az egységes útügyi törvény hiányát érezte az egész ország. A megyék és a városok helyi szabályrendeletek alkotásával próbáltak úrrá lenni ezen az áldatlan állapoton.19 Jászberény a 148/1881. sz. határozatával a városi közmunka ügyét próbálta rendezni. A határozat alapján ezentúl a közmunka felét megválthatták pénzben, a másik felét természetben kellett teljesíteni. A közmunkák teljesítéséről a közmunka kezelő tiszt rendszeres számadást készített. Az igás közmunka megváltási árát 1 frt-ban, a gyalog közmunka árát 40 xr-ban határozták meg.20 1883-ban merült fel először, hogy az árokszállási és a jákóhalmi út hiányzó részét építsék ki, mégpedig úgy, hogy az árokszállásra vezető út a városon belül 5 m széles, a külső részen 4 m széles legyen.21 A Jákóhalma felé vezető út több bonyodalmat is okozott Berénynek. Még az építkezések megkezdése előtt Bathó Endre főjegyző megemlítette: biztos forrásból tudja, hogy az út kétoldalt árokkal lesz ellátva, ezáltal a város dísze, a főtér átalakításra kerül. Jászberény a főterének kialakítását már 1834-ben megkezdte. Ekkor rendelte el a tanács Heinhofer Bálint kerületi földmérő javaslatára „a vásári nagy utca két oldalának célerányosabb kimérését".22 Komáromy József A régi Jászberény látképes ábrázolásai c. munkájában megjegyzi, hogy a város a főteret már az 1870-es években makadámburkolattal látta el, nemcsak közlekedés elősegítésére, hanem a városnak hasznot hajtó piac miatt is. így érthető a város azonnali tiltakozása a főtéri építkezés ellen. Rögtön intézkedtek is a következő határozattal „...a város közepén levő, gondosan ápolt nagy tér, a város dísze semmisíttetik meg, s ott a piacz és kijebb a sertésvásár, mely a városnak szép jövedelmet hoz, el nem fér, s ez által a város nem csak teréből, de nem megvetendő jövedelemtől is megfosztatik, ennélfogva indítványozza: hogy tétessék intézkedés az iránt, miként a városon keresztül vonuló kőút a kétoldali árok mellőzésével építessék ki.”23 A főtérrel kapcsolatban több munkát is végeztek. Betöltötték például a régi gabonavermeket, de ezek többször is gondot okoztak a városnak. 1872-ben a Jászkunság c. újság adott hírt róla, hogy a főtéren beszakadt a burkolat, és előtűnt egy régi verem, valószínűleg a régi gabonaverem.24 18 MNL JNSZML Tvh. Biz. jkv. 1878.1.34.125. kgy. sz. 3/16/1/1888. 19 MNL JNSZML Jászberény képv. jkv. 1881.13. kgy. sz. 20 MNL JNSZML Jászberény képv. jkv. 1881.148. kgy.sz. 21 MNL JNSZML Jászberény képv. jkv. 1883.10. kgy. sz. és 25. kgy. sz. 22 Jász-Kunság 1872. március 10.5. évf. 10.sz. 23 MNL JNSZML Tvh. Biz. jkv. 4/39/1/1894 24 Jász-Kunság 1872. március 10.5. évf. 10.sz. A Jászberény-Jákóhalma közti útvonal távolsági közlekedést is szolgált, ugyanis részét képezte a Budapest-Tápióbicske-Jászberény- Jászapáti-Heves között vezető és katonai érdekeket is szolgáló útnak. Az út kiépítésre Klein Jakab vállalkozóval kötöttek szerződést. 1883 tavaszán már a berényi indóházhoz szállítottak több mint 280 vagon követ. A vállalkozó azonban majdnem az összes építőanyagot a jákóhalmi útra hordatta. Február 26-án a berényi polgármester a következő levelet intézte Beniczky főispánhoz: „...Méltóságos Főispán Úr! Épen e percben értesültem arról, hogy 16 kocsi a jákóhalmi útra a vasúti indóháztól követ szállít, kötelességemnek tartottam tehát ez ügynek végére járni s a következőknek jöttem tudomására: Klein Jakab vállalkozó az Árokszállás által községi erővel elszállítani elvállalt 390 köböl kifuvarozását nevezett várostól átvállalta köbölenként 14 frt 50 xrért és átadta helybelieknek köbölenként 10 frtért, s ezek az árokszállási illetményt szállítják a jákóhalmai útra, még pedig a 2-ik kilométer oszlophoz. Minthogy azonban Árokszállás ezen illetményt a tekintetes Közig. Bizottságnak ez évi február 14-én 282 sz. a. kelt rendelete értelmében az árokszállási útvonalra, mégpedig a 28-29 kilométer oszlophoz tartozik szállítatni, és sokkal kisebb távolságra szállítja, valóságos csalást követ el, s megkárosítja a megyei alapot is...’’.25 Májusban azután Elefánty Sándor polgármester ismét kénytelen volt panasszal fordulni Beniczky Ferenchez, a vármegye főispánjához. Az elszámoláskor a vállalkozónak ezt a cselekedetét az Államépítészeti Hivatal mérnöke a következőképpen igyekezett megmagyarázni. A vasútállomástól az építőanyag elszállításának egy részét a községeknek, másik részét a megyének kellett volna teljesíteni közmunkával. Csakhogy a közmunka megváltását az 1881-as helyi szabályrendelet már megengedte. Jákóhalma az előírt mennyiséget nem szállította ki, ezért szállította a vállalkozó az elrendelt mennyiséget, mégpedig a munka folyamatosságának biztosítása érdekében. A jákóhalmi útvonal Berényben lévő városi szakaszát eredetileg a városházától a temető felé eső füzes gáton tervezték kiépíteni, de a megyei közigazgatási bizottság javaslatára megváltoztatták, és a honvédlaktanya felé vezették. Június 27- én készült el a kerületi ház kapujától a kaszárnya járdáig az 5 m széles és 16 cm vastag alapkövezés. A kaviccsal való terítés ezután vette kezdetét. Az Árokszállás felé vezető kőút a volt kerületi ház előtt ágazott ki a Jákóhalmára vezető kőútból, innen haladt a város szélén lévő Akasztófa hídig, majd innen pedig a Palocz- és a Pray-féle tanyáig. Az 1884. november 24-én tartott szemle a Berény-Jákóhalmi utat közlekedésre alkalmasnak írja le, az árokszállási úton még folytak kisebb munkák. 1885-ben a végleges elszámoláskor készült el a jákóhalmi útvonal.26 Hogy milyen lehetett a kiépítés előtt a kaszárnya környéke, arról beszéljen egy külföldi, aki egy rövid ideig Jászberényben szolgált. Nos, ez nem más, mint Ferdinánd bolgár cár, aki katonaidejét a városban töltötte. 1932-ben, amikor már lemondott a trónról és Párizsban élt, a Jász Hírlap hasábjain így emlékezett vissza az itt töltött időre:...Nagyon kevés képem van a jászberényi eltöltött időkről, azonban kettőre emlékezem: a mérhetetlen sárra, és kedves tiszttársaimra...”.27 1888-ban Maiina Gyula tanulmányt közölt az Alföld közlekedési viszonyairól a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében. Több alföldi 25 MNL JNSZML Közig. Biz. ir. 538/1886. 26 MNL JNSZML Közig. Biz. ir. 538/1886. 27 Jász Hírlap 1932. március 26.13. szám 144
