Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében a 2018. évben
TISICUM XXVIII. festett töredékei, de jelentős a pattintott kőeszközök mennyisége is a lelőhelyen, valamint kiemelendő a bronzkori kútból előkerült réztőr. A jelenségek a területen a település szabályszerűségét követik: a település belsőbb területein, a felszín ÉK-i harmadán, a házak/házhelyek körül csoportosulnak, nagyobb agyagnyerőkkel tagolva, itt találhatóak a temetkezések is. A magaspart széle az erózió/tereprendezés és esetleg a telepszerkezet okán is csak szórványosan fedett. A magaspart alján, a felszín teljes hosszában egy kerítőárkot figyeltünk meg, a hozzá tartozó kerítés cölöplyukaival, ennek a belső oldalán is találunk gödröket, külső oldalán pedig a kutakat. A laposban elszórtan további kutak és a főszelvény DNy-i végében egy kis méretű, de sűrű szarmata megtelepedést figyeltünk meg. A 44-es út déli oldalán található szelvényben ritkák az objektumok, ez a telep szélét jelezheti az egykori holtág irányába. Négy egyedi jelenséget és egy jelenségcsoportot érdemes kiemelni, mint az ásatás legkiemelkedőbb felfedezéseit. A legfontosabb a 313. objektum/S401 kút. Ennek az alján, a talajvíz szintjében, ácsolt faszerkezetet találtunk. A benne található kerámia alapján (korai Alföldi Vonaldíszes kerámia kultúrája i.e. 5600-5430) jelenleg Európa legidősebb faszerkezetes kútja. A 200. objektum/S265, a 306. objektum/S394 árok, a már említett kerítő árok a telep körül. Az árkot több mint 400 méter hosszan, mindkét szelvényünkben meg tudtuk fogni, mindez a belső cölöpsorral egy, a korszakból korábban nem ismert méretű és szerkezetű erődítést mutat. Két temetkezést kell kiemelni: a 43. objektum/S58-at, ahol a temetési szertartás több elemét is meg lehetett figyelni (vörös okkerrel fedett fej és talp, deszkák hosszában a halott felett, amelyre lefelé fordított festett díszedény került), illetve a 481. objektum/S587 temetkezés, ahol mészkőből készült „gombok” kerültek elő a vázon, amelyek egyediek a korszakban. A jelenségcsoport a házak: a feltárás során 17 házhelyet sikerült azonosítani, ezek közül három esetben az alaprajz is rekonstruálható, ezek a megyében az első ismert, középső neolitikus cölöpszerkezetes hosszúházak (18x9 méteres méretben). A lelőhely északi és nyugati határa a telepet körbevevő árok és a Tisza-meder miatt egyértelmű. A neolitikus település a megfigyelt telepszerkezet alapján déli és keleti irányban folytatódik, ennek kiterjedése a beépítettség és a vegetáció miatt nem megállapítható. A szarmata település ugyanezen irányban húzódhat, mivel a feltárt területen csak egy erődítési árkot fogtunk meg belőle a szelvény DK-i szélén. A feltárás munkatársai: Mali Péter ásatásvezető, Hegedűs Gabriella, Leitmann Zsolt, Marton György, Nagy Fanni,Nagy Zsolt Dezső, Oltyán Dorottya, Ondók Lilla technikusok. Tiszakürt, Zsilke-tanya 72845 AVK, SZARMATA, AVAR Ásatásvezető: Váczi Gábor Feltárás éve: 2018 A megelőző feltárást az M44-es gyorsforgalmi út építése tette szükségessé. Az ásatásról jelen kötetünkben részletes beszámoló olvasható. Ld. Váczi Gábor et al.: Előzetes jelentés Tiszakürt-Zsilke-tanya lelőhely feltárásáról. A feltárás munkatársai: Fülöp Kristóf, Füzesi András, Soós Eszter, Szabó Nóra, Szilágyi Márton, Váczi Gábor régészek; Borza Dániel, Mengyán Ákos, Soós Bence technikusok; Almády László, Barcsi Marcel, Csordás Regina, Fenyvesi Bianka, Kerekes Dalma, Kiinga Flóra, Mérvéi Máté, Pillik Bertalan, Solnay Eszter, Uhrin Balázs egyetemi hallgatók. Összeállította: Tárnoki Judit 130
