Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében a 2018. évben
RÉGÉSZETI KUTATÁSOK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBEN A 2018. ÉVBEN - ÖSSZEÁLLÍTOTTA: TÁRNOKI JUDIT A lelőhelyen 2018. november 3-án mentőfeltárást végeztünk. A mentőfeltárás alatt három kutatóárkot nyitottuk, mivel nem tudtuk pontosan a felszínen talált leletekből, hogy a honfoglaló sír hol helyezkedik el. A három kutatóárkot iszapolókanalas rakodóval humuszoltuk le, közben fémkeresővel néztük át a kitermelt földet. A három kutatóárokban régészeti jelenséget nem észleltünk, ezért az árkokat visszatemettük. A bejelentett leletek a jászberényi Jász Múzeumba kerültek. Szolnok, Piroskai út 93197 ÁRPÁD-KOR Ásatásvezető: Polgár Zoltán Feltárás éve: 2017-2018 A kutatást a Szolnok Ipari Park, K&P Chem Kft. Szolnoki Üzem építési munkálatai tették szükségessé, megelőző feltárás formájában. Az üzem területén összesen 29.048 m2 került lehumuszolásra, melyből 26.150 m2 bizonyult régészeti szempontból pozitívnak, ahol mintegy 150 objektum került elő. A feltárás 2017. november vége és 2018. márciusa között zajlott. A feltárásról szóló jelentés a Tisicum XXVII. kötetében olvasható. A feltárt lelőhely történeti feldolgozása jelen kötetben olvasható. Szolnok, Vár, Palánkvár 75167 I/ATYA, SZARMATA, NÉPVÁNDORLÁS KOR, ÁRPÁD-KOR, KÖZÉPKOR, TÖRÖKKOR, ÚJKOR Ásatásvezető: Kertész Róbert Feltárás éve: 2018 (áthúzódó 2019-re) A megelőző feltárás a „Modern Városok Program keretében a Szolnoki Művésztelep felújítása és fejlesztése” beruházás miatt vált szükségessé. A program során a szolnoki palánkvár területén fekvő Művésztelepen egy új, közel 800 m2-es alapterületű kiállítóház és idegenforgalmi központot építenek, és mintegy 300 m2 alapterületű műtermekkel bővítik a telepet. Ezen új épületek helyén zajlott a megelőző ásatás, négy helyszínen. 3. szelvény (C1 jelű épület, kiállítóház) A leendő kiállítóház és idegenforgalmi központ helyén 821 m2 került feltárásra. A legfelső szinten - egyebek mellett - egy 20. századi, téglával bélelt géppuskafészket, valamint egy 19. század közepére keltezhető, több helyiséget magában foglaló épület, kő és tégla alapozását azonosítottuk. Megfigyelhető volt, hogy az északi falát egy 18. századra keltezhető pincére alapozták rá. Az épület alapozása által behatárolt területen, illetőleg az épület környezetében a Rákóczi-szabadságharc korából származó rétegeket és szinteket, továbbá egy ágyúgolyó lerakatot tártunk fel. A 3. szelvény délnyugati részében - 18-19. századi rétegek, valamint egy 16-17. századi török gödör, továbbá egy 16. század közepére keltezhető planírozási réteg feltárását követően -, kb. 4 méter mélységben bukkantunk rá egy feltöltődött sáncárok legfelső, tőzeges szintjére. Az árok minden bizonnyal az ispáni várat övezte nyugat felől. A tőzeges rétegben cipőtalp, famaradványok, állatcsont és 14-15. századi kerámiatöredékek voltak. Mivel a sáncárkot fedő, 16. század közepi planírozási rétegben középső bronzkori (Vatya-kultúra) cseréptöredékeket is találtunk, emiatt azt feltételezzük, hogy az ispáni vár erődítésének bronzkori előzménye volt. A 3. szelvény déli részén részlegesen feltártunk egy nagyméretű, oszmán palotaépületet, 15 méteres hosszúságban, amely eredetileg legalább 10 helységből állt. Az épület alapozását agyagba rakott kő és tégla alkotta, amelynek külső oldalát földdel feltöltött gerendarács-szerkezet támasztotta meg. A felmenő falakat kiégetetlen agyagtéglákból emelték. A falakban kövek, deszkák is megfigyelhetőek voltak. Az épület nyugati részében három, az attól keletre található konyhában két járószintet azonosítottunk. A deszkapadlóval fedett szinteken több tucat érmét találtunk, amelyek 16. század közepétől a 17. század közepéig keltezik az épület használatát. Az egyik szoba padlóján találtunk egy rézből készített sárkányplasztikát (16. század második fele), amely minden bizonnyal kardhüvelyt díszíthetett, és Kínából származik. Az épület a helyi oszmán társadalmi elit lakóhelyeként azonosítható: a szandzsákbég vagy a várkapitány lakhatott benne. A kiégetetlen agyagtéglákból emelt épület a magyarországi hódoltságban teljesen egyedülálló, legjobb analógiái Anatóliából és a Balkánról ismertek. A 3. szelvény keleti részén részlegesen feltártunk egy téglalap alaprajzú, kifejezetten nagyméretű, kb. 25x9,5 m-es, eredetileg kétszintes kaszárnyaépületet, amit 1551/1552-ben építették, a királyi végvár védműveinek emelésével összhangban. A kivitelezés irányítóiként két itáliai építőmester, Felice da Pisa és Bernardo Gaballio nevesíthető. A színvonalasan kivitelezett épület két szintje közül az alsó, az alagsori raktárként funkcionálhatott, míg a felette levőben a katonák szálláshelyei voltak kialakítva. Napjainkra az alagsori szint maradt meg, helyenként 3 m-t meghaladó magasságú kváderkő falazattal, a déli falon pedig a kapuzattal. Az alagsori szintnek egy kisebb szakaszán az eredeti padló is azonosításra került: az alapozás aljával egy szinten tégla-, illetőleg kőtörmeléket terítettek szét, amit 5-7 cm-es habarcsréteggel zártak le. Kijelenthető, hogy az épület a maga korában a legkorszerűbbek közé tartozott, mert 80 cm-es vastagságú falazatát falkötő fagerendákkal erősítették meg, több szinten. A habarcsba ágyazott gerendakoszorúk lenyomatai párosával, mind a külső, mind pedig a belső falsíkhoz kapcsolódóan jelentkeznek. Az épület nemcsak Szolnok viszonylatában egyedülálló, hiszen az Alföldön nem találunk hasonló méretű épületet a 16. századból, ami ne templom lett volna. Az oszmán foglalás után a szóban forgó épületet a törökök vették birtokba, akik egészen a 16. század utolsó évtizedéig használták. A 15 éves háború időszakában - minden bizonnyal 1595- ben, amikor a keresztény csapatok megostromolták Szolnokot - a tetőszerkezet leégett, lakói végleg felhagyták az épületet, és elkezdődött feltöltődése, falainak részleges elbontása.A beruházó, Szolnok Megyei Jogú Város a feltárás során előkerült értékes épületmaradványokra tekintettel úgy döntött, hogy a leendő épületet áttervezteti, és annak alagsorában bemutató helyet alakít ki. Az áttervezés miatt újabb 140 m2 terület kutatása vált szükségessé, melynek feltárására 2019-ben kerül sor. 127
