Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Cseh János: Régészeti krónika - a szerző Jász-Nagykun-Szolnok megyei kutatásai a 2018-as esztendőben
CSEH JÁNOS: RÉGÉSZETI KRÓNIKA - A SZERZŐ JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI KUTATÁSAI A 2018-AS ESZTENDŐBEN (neolit) és római császárkori településekre vetett világot, s amennyiben volt késő vaskori lelet, úgy az középfelé lehetett. Továbbhaladva eléggé intenzív, leletgazdag tereprészt (Vígh Bálint tanyájának helye mellett) is magában foglaló partszakasz következett kiszántott, de sajnálatosan el is boronált/tárcsázott lejtőközeli régészeti betöltődésnyomokkal, gödörmaradványokkal. A leletekből ítélve a neolitikum és a kalkolitikum embere is megtelepedett itt (Alföldi Vonaldíszes Kerámia, talán az azt követő időszak és a Tiszapolgár-kultúra népe) - utóbbi díszes cseréppel (áttört, pontozott csőtalp) jól meghatározhatóan. Mint előbb, ha volt kelta telepnyom, akkor két helyen, egymástól kb. 50 m-re. Szarmata és korai magyar középkori (pl. cserépbogrács) emlékanyag is fölszedésre került, utóbbi az intenzív flekknél. Embercsont (?), malomkő, szabályos szürkés penge, kiégett agyagtapasztás darabjai, archeozoológiai anyag ugyancsak begyűjtésre került, mint egyéb kísérő, akcesszórius/ akcidentális matéria. Az utolsó lelőhely "visszafogottabb"-nak mutatkozott (Fehér-tanya, Matejka-tanya) AVK, biztosnak tűnő késő bronzkori (kettős színnel), szarmata, Árpád-kori keramikával (tipikus bogrács stb.), az iméntiekben említett más településleletekkel. November hónapban (6-15.) Szajol-föld magaspartját 2015 óta járom viszonylagos gyakorisággal; ebben az esztendőben is kimentem az általam berajzolt 1. és 2. számú lelőhelyrészre. A már eddig is ismert korszakokat, kultúrákat relatíve számos archeológiái tárgymaradvány, cserép, (lenyomatos) patics, silex, prehistorikus őrlőkő, történeti korú, "horzsakő" malomkő (munkafelülettel - forgóköves kézimalom részeként), oszteológia reprezentálta - talán objektumhelyek rendkívül szétboronált kultúrrétegeivel (?). Neolit és bronzkori (valószínűleg annak végéről való) edénydarabokon kívül markáns kis kollekciót sikerült fölszednem (az 1. lelőhelyrészhez tartozóan?): korongolt, behúzott tálperem, korongos alj, s ráadásul még grafitos cserép is bizonyította a kelta megtelepedést. Pár darab szarmata lelet, több standard gepida edénytöredék (szürke-szemcsés áru), rádlidíszes és befésült hullámvonalköteges? Árpád-kori kerámia volt az indikátora a római kortól a középkorig tartó település-folytonosságnak.9 Évi utolsó megjelenésem Rákóczifalván részint egy jelentéktelenebb (2018/X lelőhely), részint egy jelentősebb lelőhelyet (az abc újrakezdésével A1 lelőhely) érintett; ez - az L-hez hasonlóan - szélesebb geomorfológiai alakzaton/háton helyezkedett el és összefüggött a régebbi C-vel. A gát iránti, azaz Ny-i oldalon 100x30 m nagyságrendű őskori (jelenleg közelebbről ismeretlen kultúrájú) leletkoncentrációt találtam, amellett Árpád-kori rádlis cserép, malomkő fordult még elő, más szinte semmi. 2018. évi régészeti terepbejárásaim utolsó négy napját a szajoli MOL- telep (illetőleg Szeméttelep) környékén, az attól ÉK-re eső földeken, a mai település felé vezető bekötő vasút és makadámút mellett töltöttem, igencsak jó, adatokban dús megfigyeléseket végezve (Szajol-széle dűlő - középkori/kora újkori Tenyő/Tenyőmonostor területe). Ezt föltétien 9 Helyet kell szorítanom itt egy tudatlanságomból, inszcienciámból/ ignoranciámból eredő "csúsztatás"-nak, amikor is nemrégiben régészetileg föltérképezetlen parti sávként aposztropáltam; amennyiben ugyancsak minapában kezembe került tízezres térképlapon lelőhelyek vannak föltüntetve esedékesnek tartottam már régóta -sa legújabb szakirodalom eredményei még inkább okot adnak most, jelen pillanatban a körültekintőbb leírásra. Az egykori alacsony fekvésű térszínektől, a mai vicinális úttól/ utaktól kissé távolabb, ca. 150 m-re, igen enyhe, keletre tekintő partos rész mellett két, leletekben bővelkedő, átmérőjükben 10-20 m (csökkenő intenzitással még ennek többszörösére is rúgó) és 20-30 m-es flekkre leltem (A és B helyként jelölve - ezek egyben a valószínűleg faluszerű hely K-i határát, mezsgyéjét is jelentik). A közöttük lévő távolság úgy 50 m-nél többre, de 100 m-nél kevesebbre volt tehető, s valamelyest, láthatóan kiemelkedtek környezetükből. Az A helyen - vonaldíszes neolit keramikával együtt - épülettörmelék, úgymint középkori téglatöredékek, különböző fajtájú kődarabok, aprószemű falazó- illetve vakolóanyag mészhabarcsos, malteros morzsalék, "patics" (és némi kerámia) utalt arra, hogy a Kr. u. 14-16. században szilárd/tartós fölmenő falú szakrális vagy profán építmények álltak itt. A B hely némileg más jellegű volt - sárgás/agyagos kiszántással tarkított földön a középkori kerámia és falazótégla-darabok, darázskövek mellett őskori leletek (pl. kova) is mutatkoztak, melyek leginkább talán középső neolitikumbeliek lehettek. 2-3 ponton, 1 m-nél nemigen nagyobb helyen, 5-10 m-re egymástól edénytöredék kupacok hevertek a szántásban. Hozzávetőlegesen egytucatnyi csontvázas temetkezés maradványa (koponya, hosszúcsontok stb.) is borította a felületet - a Ny-K-i vagy D-É-i tájolás valamilyen változatával. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a középkori településhez tartozó edénymaradványok (Árpád-koriak is) természetesen több száz méteres körzetben szóródtak. A terepbejárást É-i irányban folytattam, a durvaköves makadámút mentén. Egy nagyobb kiterjedésű területegységet vettem föl. Ezen belül enyhe kiemelkedésen 30-50 m nagyságú, tehát kis méretű, talán AVKSzakálhát illetőségű cserépanyag volt szerteszéjjel átlagosan, paticcsal és kagylóval stb., talán kovával is. Egy középméretű, átlagos intenzitású szarmata település nyomait ugyancsak megtaláltam - itt Árpád-kori kerámia is volt. A késő középkori faluhely É-i szélére is vannak viszonylag jó adataim: a fönt leírt B helytől 300-400 m erejéig még bizonyosan előfordultak ilyen korú edényrészletek. Történeti korúak lehettek a begyűjtött fenő- és malomkövek (még: kevés patics és állatcsont, mint régészeti-állattani maradványok). Az őszi idény utolsó két lelőhelye újkőkori (kora-középső neolitikum) vonatkozásban hozta a legfontosabb településtörténeti eredményeket. A makadámút túloldalán az ekejárás elég testes emlékanyagot vetett fölszínre: 3-4, néhány m2 alapterületű gödörhelyet jegyeztem, bennük több cseréptöredékkel, kővel, házfalazat- marad ván nyal (közte markáns, sűrű vesszőlenyomatos darabbal), archeozoológiai anyaggal. Pluszként csiszolt őskori kő buzogányfej, vagy valami hasonló ugyancsak előkerült. Valamivel északabbra újabb foltcsoportra lettem figyelmes, amely olyan féltucatnyi élénkebb-elmosódóbb gödörobjektumból állott, az iménti telepleletekhez hasonló régészeti tárgyak (pl. Körös-jellegzetesség csípett dísz, jó pelyvás soványítás, agyagnehezék) mellett még nagyobb méretű, kézenfekvőén a Tokaj-Eperjesi-hegységből származó kárpáti obszidiánnal is. Mely utóbbi ennek a kultúrának a kereskedelmi kapcsolatait illusztrálja. A 2018. évi terepmunkáimat a vasúti sínek átellenes oldalán, egy digógödör, illetve műveletlen süllyedék környékén, enyhe magaslaton fölszínre jutott, markáns neolit, a Körös időszakból és/vagy a vonaldíszes kerámia periódusából származó edénytöredék- és paticshelyek (fenő- és őrlőkővel, kevés állati csonttal) dokumentálásával fejeztem be. 115
