Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Cseh János: Régészeti krónika - a szerző Jász-Nagykun-Szolnok megyei kutatásai a 2018-as esztendőben
CSEH JÁNOS: RÉGÉSZETI KRÓNIKA - A SZERZŐ JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI KUTATÁSAI A 2018-AS ESZTENDŐBEN Légvonalban úgy 2 km-nyire esik a Szajol-föld (Gyöngyösi-földekként is szerepel) azon része, ahol egy őskori (rézkori) települést már fölfedeztem korábban, s ahol most két lelőhelyet (Szajol 2018/1-2. lelőhely) vittem térképre. A markáns kora esetleg java rézkori - azt hiszem, a Tiszapolgári kultúrára lehet gondolni leginkább a pontdíszes cserepek alapján - emlékanyag ritkább előfordulása miatt örvendeztetett meg. Ami azonban igazán érdekelt, az néhány (grafitos tartalmú és egyéb korongolt) edényfragmentum volt, viszonylagosan szűkebb helyre korlátozódva. Árpád-kori kerámiát is találtam. A másik, elkülönülő lelőhelyen eme utóbbit római császárkori cserepek egészítették ki (októberben még egyszer megfordultam itt). A Tenyősziget tágabb térségébe esik, de már a kengyeli határba egy jól ismert ''nagylelőhely" közlekedésileg a szolnoki út és a kengyeli szóhasználatban ún. zsinórút, geomorfológiailag száraz tiszai medrek találkozásánál. Kiszállásom szántással fölszínre vetett objektumjeleket (1-2. számú) eredményezett; 2-3 m nagyságú halványabb, de azért érzékelhető flekket vaskori vagy római kori cseréppel, bikónikus agyag orsógombbal, paticcsal (nem biztos, hogy tényleges objektum); a másik valamelyest odébb ca. 1 m átmérőjű, vöröses, égett agyagos folt volt, szarmata edénytöredékkel. A lelőhelyen a régebben megfigyelt őskori (Körös kultúra?) paticsos góc környékén egyéb halovány kiszántásnyomokat is látni véltem. A lelőhelyet az 1925- ös esztendőben Balogh Béla is fölkereste - a gyűjtött kerámiadarabok egy rajzos táblán szerepelnek.7 Augusztus vége felé már egyszer megfordultam a kengyeli Templomdombnak nevezhető halmon (Harkányi-homokos, volt Mülle-tanya, Csemetekert a tízezres térképen), évtizedek után. Ezen alkalommal több időt fordítottam bejárására, leletgyűjtésre. Tetején (kis tisztással), Ny-i oldalán fák között, nehezen/rosszul megfigyelhetően, 15x10 m-es felületen szórványos középkori téglatöredékeket, habarcsdarabokat leltem, az ÉK-i oldalon emberi csontokat, antropológiai maradványokat is. A rákövetkező napok egyike-másika a Beke Pál-halma (Beke halom, Beke-halmi-dűlő) körül talált, a szolnoki határban, két lelőhely erejéig (Szolnok 2018/A és C lelőhely). Kifejezetten homokos-löszös talajféleségen elhelyezkedve, a partos vonulat egy magaslatának K-i lejtőjénél 3-4 kiszántott (leginkább gödör-) maradványt írtam le, melyek 20-30 m hosszant és 5-10 m szélesen szóródtak, szinte sorszerűen. Meghatározható díszített edénytöredék azt mutatta, hogy itt a neolitikum középső, más megközelítésben késői horizontjából (Szakálhát-kultúra?) származó településmaradványokba botlottam. További leletként csonteszköz (csontkorcsolyaszerű tárgy), kova/obszidián pattinték, kavics fordult még elő. Innen jó pár kőhajításnyi távolságra, a magaspart egy másik pontján, kisebb felületen (50 méter) őskori és középkori sporadikus kerámia, egyéb tágy hevert a felszínen; a korábbi időszakra volt keltezhető egy kisebb folt - alatta nyilván gödörrel. Azon nap, mikor iménti megfigyeléseket tettem - kapva a jó közlekedési lehetőségeken, magyarul a személygépkocsival is járható dülőút -, s mert arrafelé valójában sohasem jártam eddig, a Tenyősziget Ny-i oldalán, meneteles szinteséses, lankás-ellaposodó parton, véletlenszerűen kiszántásnyomokra bukkantam (Szolnok, 2018. évi B lelőhely). Egy nagyobb, hosszan elhúzódó, több korszakban is lakott partszakaszon 7 A hónap egyik utolsó napján visszatértem ide, s némi jegyzetet vittem be naplómba ehhez a Kengyel 2018. évi P lelőhelyként futó, két közeli digógödörrel együtt mutatkozó településhez. két leletcsoportosulásba botlottam, éspedig egymás mögött, nem a partvonallal párhuzamosan. Olyan 50 m-re volt egyik a másiktól; az első, kisebbik 10-15 m diaméteren belül elmosódottabbak mellett három élénk, 1-1,5 m terjedelmű "leletfészket" produkált számos kerámiával (pl. érdekes, lábszerű edényapplikációval), paticcsal, valamint kemenceVtűzhelypIatni darabokkal, kőeszközzel (vésővel), apró kovával, állati csonttal. Nagyjából és leginkább (java-) neolitikus gödrök maradványainak véltem őket. A nagyobbik góc cca. 20 m kitrerjedésű volt 1-2 m dimenziójú, "kerek", szürkés (azaz hamus) elszíneződésű gödrökkel, szarmata (korongolt és kézzel formált) agyagkészítmények töredékeivel jól keltezhetően - még azt is megkockáztatnám, hogy kifejezetten Kr. u. 4-5. századiak, besimított díszítésű és kannelúrás fragmentumok nyomán. Salakrög is előfordult. A környezetben egyrészt rézkori (Tiszapolgár-kultúra?) és késő vaskori grafitos és más tipikus finomkerámia kelta cserép is föllehető volt. - Folytatván a kutatásokat, Szandaszőlős irányában, további, ekétől fölszinre vetett őskori és római kori paticsos és hamus objektumhelyek szóródtak a földút mentén. Ez a "kiszántásos” lelőhely Tenyősziget településközpontja felé is terjedt, az eddigi korszakokkal, kagylótörmelékes földdel kiegészülve. Naplófüzetem következő lapjain arról a Körös-telepről találok följegyzéseket és vázlatrajzot, amely a szajoli Disznóháton, a Tsz Kertészettel szemközt emelkedő magasparton, digóföld, azaz sárgaföld nyerése miatt létesített gödör környékén bontakozott ki. A terepmélyedés Ny-i oldalában sok, kisebb-nagyobb, 1-2 m és 3-4 m nagyságú, leletes elszíneződés volt látható a szántásban. Hamus felületükön számos és változatos, zömmel durva és nagyon szinteres korai neolitikus edénytöredékek (feketés festéknyomok (?), barbotin, benyomkodott borda, karcolt vonalak stb.), perforált paradicsom és egyéb alakú agyagnehezékek, különböző féle lenyomatokat őrző faltapasztás, háztartási-konyhai hulladék (csont és kagyló) hevert. Kissé odébb két, egymás közelebén lévő, 10-15 m átmérőjű (nyilván tapasztott sövényfalból való) paticsos flekk talán - egy vagy két - építményre utalt. Pár nap múlva a közelben további megfigyelésekre adódott lehetőségem: a legjelentősebb egy sírhely fölfedezése volt, kőhajításnyira az úttól. Emberi koponya- és hosszúcsont darab, csigolya került zacskóba. Tájolását nem tudtam megállapítani. A koponyához tapadva és azt zöldre elszínezve egyszerű, nyitott, illetve egymásra hajló végű, vaskos bronzhuzal fülbevalót/hajkarikát találtam. (A honfoglalás kor előtti koroktól az Árpádkor utáni periódusig bármelyik évszázadot jelezheti.) A szomszédságban szórvány középkori kerámia is előfordult - leginkább ilyen keltezésben lehet gondolkodni (mindenesetre magyar kora középkorban). Október hónapban (1-26.) Mindszent hava első napjaiban továbbvittem a föntebb megszakított tenyőszigeti, a Szandai-laposra néző part régészeti kutatását (Szolnok 2018/D-E különálló lelőhelyek). Újfent csak digógödör oldalában figyeltem meg fölszántott gödörhelyeket és egy antropológiai anyaggal jelentkező temetkezést. Hozzávetőlegesen 15, egy-másfél méter méretű paticsos-hamus foltot jegyeztem, ezenkívül egyéb kerámiasűrűsödéseket is. A leletekből arra következtettem, hogy itt telepe volt - a karcolt mintázat alapján - egyrészt a vonaldíszes kerámia kultúrájának, illetve 113
