Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Cseh János: Régészeti krónika - a szerző Jász-Nagykun-Szolnok megyei kutatásai a 2018-as esztendőben
TISICUM XXVIII. leletnek számít egy csiszolt, átfúrt kőbuzogány- vagy jogarfej (clava/ sceptrum lapidea/saxea latinosán). - Utóbbi kettő a Kengyel 2018/J-K lelőhely volt. Messzebb, sok száz méterrel odébb - fedett mezőgazdasági területek kihagyásával - adtak csak a körülmények lehetőséget a folytatásra, a Tisza-holtmeder D-i kanyarulatában. Először is egy hosszú, multikulturális település bontakozott ki szemeim előtt, kisebb felületen (10-15 m) valószínűleg prehistorikus (esetleg Kr. e. 6-5. évezredbeli?) gödörként aposztrofálható, épületpusztulási omladékkal, patícsdarabokkal jelentkező nyomokkal. Talán más őskorral is lehet számolni. Már történeti vonatkozású, ámde szerény formában, így azután nem is teljes bizonyossággal jelezte magát a Kr. e. évszázadok kelta megtelepedése, jellegzetes peremdarabbal. Az egész felületen szétszóródva, ritkásabban Kr. u. 2-4. századi és 11-13. századi kerámiadarabok is voltak. Fenő-, őrlő-/malomkövet, kiégett agyagtapaszrészeket és archeozoológiai fragmentumokat gyűjtöttem még be. Ez és a következő parti terephelyszínek az L-M-N-O-Ö betűket kapták Kengyel 2018. évi terepbejárása során.6 A csatlakozó lelőhely településképében a csiszolt kőkorszak jól meghatározható volt: vonaldíszes cserepek a középső neolitikum évszázadaira vetettek világot. Tulajdonképpen egy maximálisan 20x10 m-es telepflekket, azon belül is halványan két sűrűsödést érzékelhettem, szokásos egyéb teleptörmelékkel, ráadásul még embercsontokkal is. A római császárkori barbár népcsoporttól és az Árpádok korából ránkmaradt leletek területileg valamelyest elkülönülve mutatkoztak. Itt csak a kőanyagot hozom: fenésre, őrlésre használt kődarabok és kavics (ütőkő is lehetett). Az 0 lelőhely száz méterekkel a halastó partjától távolabb, egy belső kiemelkedésen feküdt (elhagyott Nagy- és Annus-tanya), s két szempontból érdekes: részint egy a Tiszai kultúrára jellemző díszítésű edénytöredék okán, másrészt a szarmata telepnyomok miatt. Az É-i lejtőn 10-15 m-es felületen (100-150 m2) meglehetősen intenzív előfordulásban méretesebb formában házfalazat tapasztásának összetöredezett darabjai hevertek. Itt épület helyét lehetne adott esetben föltárni, mint néhány km-rel odébb, a Csorcsány-ér mentén történt vagy két évtizeddel ezelőtt. A partszakasz utolsó bejárható lelőhelye (Ö lelőhely) mondhatni átlagos eredményt hozott, némi kuriózummal. Jellegtelensége miatt nem tudni, az őskori töredékek melyik kultúrából valók, viszont egy csiszolt kőbalta körül 10-15 m-es felület leletdúsabb volt (őrlőkövek, kova-obszidián szilánk/pattinték is ide tartozhat korban). A magyar kora középkori kerámiánál esetleg számolni lehetne egy honfoglalás és kora Árpád-kori, azaz Kr. u. 10-11. századi megtelepedéssel (ún. bordásnyakú edény mellett fazekak töredékei). Szeptember hónapban (10-28.) Szent Mihály havában, Kisboldogasszony napjától kezdődően rákóczifalvi, törökszentmiklósi, szajoli, kengyeli, szolnoki kiszállásaim egyaránt voltak, úgyhogy ezek a hetek területileg-helyileg eléggé 6 Megjegyzendő, ezek azok a helyek, ahol 1981-1982-ben a halastónak az Ős-Tisza medrében történő létesítésével összefüggő régészeti leletmentéseket végzett a Damjanich Múzeum. változatosan alakultak. Rákóczifalva Rokkant-föld határrészén három lelőhellyel gyarapítottam azok számát (2018. évi X-Y-A1 jelzettel). Ezek közül az első kettő, egymással szemközt, nem bizonyult túlságosan markánsnak (őskor, kérdésesen római kor és középkor) - a harmadik viszont igen. Gyakorlatilag a C lelőhely DK-i folytatásáról van szó, kevés paticstól, állatcsonttól kísérve szarmata és középkori (az Árpád-házi királyok uralkodása korából is?) leletekről, valamint őskoriakról (esetlegesen réz- vagy bronzkor?), amelyek a szélesebb magaslat Ny-i oldalán jelentkeztek főként olyan 50 m hosszan. Fölkerestem a már dokumentált S és F lelőhelyet (mindkettő júliusi) és másodszori terepbejárást végeztem rajtuk. Az előbbi - legalábbis számomra - főként a kelta és gepida településhelyek szempontjából bírt és bír jelentőséggel; ezek egy kisebb, 10-20-30 m kiterjedésű felületen szóródtak. (Ide keveredett egy, a szomszédos P lelőhelyről való kannelúradíszes késő bronzkori? vagy más korú cserép). A másik topográfiai pont kiegészítő adattal szolgált - a császárkori leleteket halvány talajelszíneződésű, 20-30-40 m nagyságú flekkből szedtem össze. Fölkerestem Varsánypusztát, jegyzetfüzetemben modern és korabeli datálhatóságú jelenségekről tettem említést. Az előzőt már megjegyeztem a föntebbi sorokban, ez alkalommal alaposabban is megvizsgáltam (a "templomhelytől" É/ÉK-re 55 lépésnyire). A helybéliektől ásott, félig-meddig visszatemetődött, hengeres kerek gödör diamétere 100 cm körüli volt, s mélysége is legalább ugyanennyi. A szántott réteget, mint rendesen, 30-35 cm-nek mértem; a mai fölszíntől kb. 60 cm-ig kevert, paticsfoltos föld/kultúrréteg volt, alatta feketés-agyagfoltos. A ''templomhelytől" Ny-i irányban, a csatornaárok túlsó oldalán, éppen arra jártamban, eke által fölszínre vetett, kiszántott (késő) középkori telepobjektumok maradványaira lettem figyelmes. Úgyhogy ez a kitűnő régészeti lelőhely ilyenféle momentumokkal is megajándékozott, s nem mulasztottam el vázlatrajzot készíteni a közel 10-re rúgó, elmosódottab vagy élénkebb pontról, kb. 50 m-es felületen. A kisebb méretkategóriába tartozó veremkiszántások között ráleltem két terjedelmesebb, 3-4x2-3 m "hosszúságú-szélességű" leletflekkre, mázas és egyéb kerámiával (többek között bizonyosan bögrés kályhaszemekkel), vasdarabbal, paticcsal, illetve platni- és égett földrögökkel, folyami kaviccsal. Ezek, legalábbis az egyik, talán több volt, mint egyszerű gödör - gondolkodhatok házhelyben. Összességében ez a teleprész kitűnt számosabb mázas cserép- és állatcsontanyagával. Következő gyűjtőpontom az általam frekventált törökszentmiklósi 34. lelőhely volt; a korábbi bolygatás "metszetfalában" a szántott réteg alatti hamus földből őskori (nyilván Gáva kultúra) őrlőkő ledörzsölődött alapköve került elő. A partrész közepe felé kelta és gepida edénydarabokat gyűjtöttem, a "sarok" közelében csiszolt kőbaltát meg még embercsontot (?). A 4-5. lelőhelyet (a Tinóka-projekt számozásában) is szemrevételeztem, elsősorban ugyancsak kelta és gepida érdekből, ahogyan az iméntinél. Az utóbbiak továbbra is a középső fertályon jelentkeztek. A bronzkor vége népcsoportjának és az Árpád-kor magyarjai megtelepedésének emlékanyagát szintén megállapítottam, egyéb, némely esetben "kortalan“ szórványleletekkel (magkő, penge/pattinték, őrlő-/ malomkövek, őskori agyagtárgy?). A hónap vége eléggé "csapongóra" sikeredett. A Szolnok-Tenyőszigetet körülölelő Csikólapos nevű Tisza-holtmeder külső-déli oldalán, a Méhesi-tanyánál egy alkalmasint részlelőhelynek tekinthető, tárgyi anyagban gyérebb újkőkori (talán középső neolitikus) települést találtam. 112
