Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Bocsi Zsófia et al: A keresztespüspöki (Mezőkeresztes II.) római katolikus templom történetének összefoglalása és szondázó falkutatása
TISICUM XXVII. cm-rel húzódik az eredeti, középkori falsík előtt. Látható ugyanakkor, hogy a középkori falsík, ahol kellően ép maradt, nem kapott semmilyen kiegészítést, hanem a későbbi vakolatrétegek erre a falsíkra kerültek fel. A jelenlegi vakolat alatt helyenként élükre állított tetőcserepeket is beépítettek valamely későbbi felújítás során. A szentély déli falának keleti végénél rézsűs ablakkáva és könyöklő részletét tártuk fel és dokumentáltuk (24. kép). Az ablak, illetve ablakrészlet elhelyezkedése a falon, illetve az egykori ablak elfalazásának jellege azt a feltételezést is megengedi, hogy a templomnak esetleg már a középkorban is két építési periódusa volt. Ezek közül a feltárt ablakrészlet a korábbi periódushoz tartozhatott, elfalazásához egyértelműen törtköves, középkori falazatot építettek (a korai ablak könyöklőjénél feltárt újkori tégla falszövet nem az ablak elfalazásának időpontjára, hanem inkább egy kiszakadt faldarab, falrészlet pótlására, sőt az ablak egykori helyén lévő falazat pótlására utalhat).70 Más elfalazott ablakot a szondázó kutatás során nem találtunk, még a szentélyzáradék középső falmezőjében sem (itt „csak” megszakítás nélküli középkori törtköves falszövet került elő; 25. kép). Mindez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek még felfedezhetőek elfalazott ablakok a szentély falaiban (sőt, az eddigiek alapján azt gondoljuk, hogy biztosan vannak még elfalazott ablakok a falakban). Kutatásunk szondázó jellegű volt, gyakorlatilag előzetes kutatásnak tekinthető, jókora felületek maradtak feltáratlanok, főképpen a létráról el nem érhető magasságokban, de akár az alsóbb zónákban is. A szentély jelenleg meglévő csúcsíves-mérműves ablakainak (26. és 27. képek) kiképzése középkorinak tűnik, ám nem igazán egyértelmű, hogy valóban középkori eredetűek lennének. Bár maga a kőkeret lehetne az, a restaurátori vizsgálat eredményei és restaurátori vélemény alapján az ablakok kőkeretei ehhez túl jó állapotban vannak. Ugyancsak gyanús a rézsűs kávákba épített téglák jellege, típusa, melyek inkább az újkori beépítésre mutatnának (a középkorban valószínűleg inkább kőből képezték volna ki a kávákat, bár persze lehetnek eltérések). Az ablakok eredetisége mellett szólhatna formai kialakításuk, valamint az, hogy a téglából épített kávák tökéletesen illeszkednek a törtköves falszövethez. Ugyanakkor semmiképpen nem tartjuk valószínűnek, hogy a XVIII. századi újjáépítéskor historizáló jelleggel gótikus ablakokat készítettek volna a romosán álló templom falainak felhasználásakor (Barkóczy és Esterházy püspökök építtetői tevékenységének általunk ismert példái is kizárják ezt a lehetőséget). Ezért arra gondolhatunk, hogy amennyiben a mai kőkeretek nem középkoriak, akkor az egyik XIX. századi átfogó felújítás alkalmával készíthették őket (esetleg az addig meglévő, de már rossz állapotú, eredeti, középkori kőkeretek hasonmásaként). Talán egy ilyen felújítás alkalmával alakították át a kávákat is. Mindenesetre az ablakok és a körülöttük lévő falszövet további tanulmányozása javasolt, igaz, ez már csak állványzatról végezhető 70 Az előkerült ablakrészlettel kapcsolatban Simon Zoltán az alábbiakat írta lektori véleményében: „... valóban előkerült egy gótikus ablak töredéke, de annak kora (volt-e több középkori periódus, és ha igen, akkor ez melyikhez tartozott?) nem derűit ki egyértelműen. Az előkerült töredék helyzete arra utal, hogy legalább még egy ugyanilyen ablaknak kellett lennie. [...] A szentély déli falán előkerült ablak körüli nyilvánvalóan középkori falazat roppant módon hasonlít az azt elfalazó falszövethez, a kettő megkülönböztetése nem könnyű, de ha a szentély déli falának nyugati szakaszán nagyobb felületet meg lehetett volna tisztítani, talán lett volna esély a megkülönböztetésre, így a másik ablak helyének meghatározására is. " Simon Z. 2018.2. el a nagy magasság miatt (létráról csak az ablak legalsó részei voltak elérhetőek).71 Több ponton vizsgáltuk a templom egyes részeinek egymással való kapcsolatát. A hajó északi és déli falai és a hajófalak keleti végein lévő északi és déli íves falszakaszok egyszerre épültek, mindegyiket Esterházy Károly püspök templomépítéséhez köthetjük. A déli íves fal ugyanakkor az eddig látottak alapján hozzáépült egy korábbi falhoz - ahogy az a szentély déli falán nyitott nyugatabbi kutatósáv nyugati végén látható (23. kép). A csatlakozást részben szabályosan épített falszakasszal, részben apróbb tégla és kődarabokból álló tömedékeléssel oldották meg. Az északi íves fal csatlakozása a szentély és a sekrestye kapcsolódási pontjához nem volt vizsgálható, mivel ezt a pontot eléfalazott barokk téglák (28. kép) takarják (a feltárt barokk téglát a szondázó kutatás keretében nem emeltük ki). Mindenesetre a kapcsolódási pont közvetlen közelében feltárt falszövetek eltérő jellege, építési módja arra utal, hogy az északi íves fal is hozzáépült, azaz utólagosan csatlakozik a szentély falához. Későbbi, nagyobb felületre kiterjedő vizsgálat vagy kivitelezés közbeni kutatói felügyelet esetén esetleg egy-egy barokk kori tégla kiemelhető lenne a mögötte lévő falkapcsolat tisztázása érdekében (a barokk tégla jelentőségét az mutatja, hogy elhelyezkedésének köszönhetően megmaradhattak rajta a külső homlokzat XVIII-XIX. századi színvilágának részletei, bizonyítékai). A szentély északi fala és a sekrestye keleti fala kötésben van egymással, ezt mutatta mind a két általunk megvizsgált ponton nyitott kutatószonda (29. kép). Annyi különbség van, hogy a falszövet némileg eltérő jellegű a két szondában, ami adódhat építési technikából, de akár abból is, hogy az alsóbb részen kötésben lévő falazatok még középkoriak lehetnek, a felsőbb részen pedig esetleg már az újkori újjáépítés idején kötötték össze az újjáépített falakat. Érdemes lenne ezt is nagyobb felületen tovább vizsgálni vagy legalább kivitelezés közbeni kutatói felügyelet keretében is dokumentálni. A jelenlegi lábazat alatti falszövet és a lábazat feletti falsíkok kapcsolódását, a cementes vakolat erőssége miatt, egyedül a szentély déli falán tudtuk némileg vizsgálni - igaz, ott már a kutatás előtt is hiányzott a cementes vakolat (mely Póta Ferenc plébános úr szóbeli közlése szerint évekkel ezelőtt magától elvált a faltól, ezért eltávolíttatta). A lábazat ezek alapján nagyméretű kőlapokkal burkolt, a szentélynél ráadásul kétféle anyagból készült lapokkal. Ezek kialakítását az 1874-es felújításhoz köthetjük, amikor előírták a templom aljának körben történő javítását. A meglévő cementes lábazat készítésének dátuma 1990, mint azt a szentély délkeleti falmezője mellett lévő támpillérnél dokumentált évszám igazolja (ez a dátum egybevág az építéstörténeti fejezetben közölt adatokkal is). A hajó nyugati oldalán lévő rövid falszakaszok és a torony északi és déli falai közötti kapcsolódást a déli oldalon lévő villámhárító miatt csak a torony északi oldala és a nyugati homlokzatnak az északi oldalon lévő szakasza között tudtuk vizsgálni. A kutatószondában megfigyeltek szerint a torony és a homlokzati fal kötésben vannak egymással, egyidősek (ez egyébként a történeti adatok alapján várható is volt). Megvizsgáltuk a hajó északi falán lévő, a kriptába nyíló ajtó keretének 71 „Megkérdőjeleződött a szentély ma is meglevő gótikus (?) ablakainak valódi kora is (elgondolkodtató, hogy azok könyöklői jóval magasabban húzódnak, mint az előkerült ablaktöredéké, ez merőben szokatlan, talán érdemes lett volna a könyöklők alatti falfelületeket is megnézni). ” Simon Z. 2018.2. 74
