Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Művészettörténet - Egri Mária: Balogh Géza festő- és szobrszáművész
Egri Mária Balogh Géza festő- és szobrászművész Több évtizedes tevékenysége nemcsak műveivel, de pedagógiai munkásságával, közéleti szerepléseivel is kortárs képzőművészetünk szerves része. 1973-77. között végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, de már tanulmányai alatt eljegyezte magát a pedagógiával is. 1972-87. között a nyíregyházi Tanárképző Főiskola tanára, 1987-95. között a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola képző- és iparművészeti tagozatának vezetője. Élete egyik legfontosabb időszakának tartja a tagozat megszervezésétműködését. Tevékenysége eredményességét diákjainak díjai, egyetemi felvételük, művésszé válásuk igazolja. „Ez a része életemnek nem a munkáról szólt, hanem a legcsodálatosabb alkotásról, a tanítványok neveléséről, emberré válásáról, az életünk lényegéről. Az ország negyedik művészeti középiskolájának a megindulása kiteljesítette a művészeti tevékenységemet is, hiszen a kettő akkor egygyé vált bennem. Mindkettő óriási belső feszültséggel, érzékenységgel, tehetségek kimunkálásával és egy alkotói művésztanári közösség megteremtésével párosult... Azt gondolom, az életben kijelölt utunk, küldetésünk van. Ennek kiteljesítése mind az oktatási munkámban, mind a művészetemben szükségszerű feladatom A művész először rajzokkal, akvarellel lépett nyilvánosság elé. Akvarelljeivel nyert díjat az 1984-es Szolnoki Festészeti Triennálén is. Lapjainak sommája a figurális-szimbolikus festészet keretei közé helyezhető. Képeinek felfoghatóságát szimbólumainak szövete nehezíti. Nemcsak rajzi motívumai, de sűrűn egymásra tett színei is érzelmi jelzéseket közölnek. Képei többnyire önmaga és a külvilág viszonyáról vallanak, melynek útvesztőjében megpróbál írányjelzőket, fogódzókat találni. Mindeközben falakat, korlátokat, visszavonulási erődöt épít védekezésül a sérülések ellen. Néhol feltűnik egy arc, egy alak, szerkesztett élességgel vagy puhán alig rajzolt, tünékeny, álomszerű realitásban. A testrészletek festve, rajzolva épphogy láttatva, a képtérben hátul, vagy közelebb fél alakká mosódva rejteznek a motívumok között. Balogh konkrét elemei, színfoltjai úgy csaponganak egymás körül, mint egy személyes memoár asszociatív gondolatai. Csak jelzéseket kapunk a történésekre, a megkezdett-elhagyott, sőt elnagyolt formák, alig érintett részletek csak öszszességükben állnak össze Balogh Géza történetekké. Kapcsolata Székhelyi Edith festőművésszel közös tanári munkájuk, hasonló alkotói problémáik révén a 80-as évek végétől életre szóló érzelemmé, majd élettársi kötelékké erősödött. A korai években főként az ebből adódó feszültségek táplálják Balogh munkáit, indulásánál szinte a naplóírást pótolják. Részben szemérmessége, részben mondandója természete miatt sokszor csak számára egyértelmű jeleket, apró valóság részleteket, utalásokat használ. 1 Beszélgetés Balogh Gézával Balogh jelképei között több munkáján követhető az a nyílszerű csúcsban végződő, fehér vagy fekete alapon konkrétan körülhatárolt alakzat, amelynek iránya, illetve eltérő belső rajzolata utal a művész inspirációira. A 80-as évek vázlatai között jelennek meg először, majd kristályosodnak konkrét szimbólumokká az ekkor készült akvarelleken, az 1993-as nagy szénrajzain. „Mindig mást jelent számomra. Ez egy olyan sajátos kis forma, ami síkban jelez valamit, miközben mindig valamire mutató iránya van... mindenki kódolja valahogy a saját életét. Ezek az én kódjaim. ”2 A nyilak iránya a kép lényegéhez vezet, a kompozíciót ösztönző impulzusokat leginkább kifejező motívumok felé. A nyilakon belüli vízszintes és hajlított, csúcsban és dombos ívekkel záródó, összeérő és egymástól távolodó alakzatok sora pedig maga a kód, amivel Balogh pillanatnyi élethelyzetét önmaga számára jegyzi. Számos változatuk jelenik meg korai akvarelljein. Példaként említjük Borbás Tibor emlékére készült lapját. A Munkácsy-díjas Borbás 1985-ben társult a mezőtúri művésztelephez, ahol vezető, ötletadó művészként, barátként mindvégig nélkülözhetetlen volt. 1995. július 24-én kocsijával a művésztelep megnyitójára igyekezett, amikor a város közelében tragikus baleset vetett véget életének. Balogh akvarellben, plasztikában is megörökítette emlékét. Az 1996-ban készült mű először Peresi hajó3 címet viselte. Felidézve a művésztelep közeli Holtág védett állat-növényvilágát, a kanyargó Holt Köröst, ahol Borbás is oly sokszor, motívumot keresve csónakázott. A ladik-forma lett az akvarell alapja, elejét és végét Balogh nyíl-kóddal jelölte, társítva hozzá az élet kezdetének-végének gondolatát. 1. kép: Peresi hajó (Borbás Tibor emlékére) 1996. Papír, akvarell 70x140 cm Ebből az időszakból még a művész 1997-ben készült Várakozó4 pasztelljét említjük, mivel fiúfejének szerkesztett formái, a keretezett belső 2 Beszélgetés Balogh Gézával 3 1. kép Peresi hajó (Borbás Tibor emlékére) 1996. akvarell, papír 70x140 cm 4 2. kép Várakozó 1997. vegyes technika, papír 70 x50 cm 293
