Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Nagy Fanni: A nagyrévi kultúra korai és klasszikus időszakának temetkezési szokásairól
Nagy Fanni A nagyrévi kultúra korai és klasszikus időszakának temetkezési szokásairól A nagyrévi kultúra temetkezési szokásairól eddigi ismereteink kétféle képet alkotnak: 1. a korai és klasszikus időszak kevésbé szigorú, változatos temetkezési rítust mutató sírjai. 2. a késői kulcs fázis uniformizálódott, szigorú szabályokat követő halotti kultusza. Utóbbiról egészen világos adatokkal rendelkezünk, hála a - bár kevés lelőhelyről ismert, - de nagy sírszámú temetők viszonylag jól dokumentált és publikált feldolgozásainak.1 Jelen munka a kevésbé jól ismert korszak, a korai és a klasszikus fázis temetkezési szokásait vizsgálja. Célja egy teljes körű gyűjtés elvégzése, az adatok elemzése és kiértékelése. A múlt századi kora bronzkori anyagok közlése során valószínűnek tartották, hogy a teljes edényként előkerült leletek sírok mellékletei lehetnek. Az elmúlt néhány évtized ásatásai és anyagközlései rávilágítottak, hogy a településeken is gyakran látnak napvilágot sértetlen vagy legalábbis teljesen összeállítható edénytöredékek.2 Ez okból kifolyólag jelen munka csak érintőlegesen foglalkozik a szórványként múzeumoknak ajándékozott, kontextus nélküli edényekkel és leletegyüttesekkel. A nagyrévi kultúra korai és klasszikus fázisú sírjainak értékelése több tényező miatt is nehézkes. Mint a későbbiekben látni fogjuk, a legtöbb temetkezés korai feltárásokból, szórványleletekből, bolygatott sírokból vagy csupán előzetes közlésekből ismert. A szórványos ismereteink másik oka a korszak temetkezési szokásaiban keresendő. A kora és klaszszikus nagyrévi temetők nagy területet foglalnak el, elrendezésük szellős, a sírok sekélyek. Emiatt egy-egy feltáráson a temetők csupán kis részletei látnak napvilágot, amelyek sírjai gyakran a mezőgazdasági és egyéb antropogén munkálatok miatt bolygatottak. A kultúra belső időrendje máig nem megnyugtatóan tisztázott. A késői, Bóna István után kulcs fázisnak nevezett időszak és a korai ökörhalom fázis leletanyaga egyértelműen szétválasztható, a kettő közti klasszikus vagy szigetszentmiklós fázis azonban nehezebben megfogható.3 A tellek esetében a rétegtani viszonyok miatt könnyebb elválasztani a korai és a klasszikus időszakot egymástól, a gyakran egymagukban előkerülő vagy kis létszámú temetők időrendi besorolása viszont sokkal nehezebb. Jelen munka törekszik a két fázis elkülönítésére, a szerző véleménye szerint ez azonban nem minden esetben lehetséges. A nagyrévi sírok kutatásának kezdete összefonódik a legkorábbi, szisztematikus teli feltárásokkal. A tárgyalt kora bronzkori kultúra korán felkeltette az európai tudományos élet figyelmét Márton Lajos tószegi ásatásainak köszönhetően. Az ásatások korai évei alatt több, a nagyrévi kultúrába sorolható sír is előkerült, amelyek a korabeli rajzok és archív felvételek alapján a Laposhalomról és a tőle 800 m-re lévő Ökörhalom temetőből egyaránt származnak.4 A névadó lelőhelyen Tompa Ferenc végzett kuta-1 BÓNA István I960.; KALICZ-SCHREIBER Rózsa 1995.; VICZE Magdolna2011. 2 P. FISCHL Klára-KISS Viktória-KULCSÁR Gabriella 1999.; KULCSÁR Gabriella 2000.; TÓTH Katalin 1998. 3 BÓNA István 1963. 4 BANNER János - BÓNA István - MÁRTON Lajos 1957. Abb. 29-30.; BÓNA István 1963. Abb. 1. tásokat, melyek során a telitől kb. 1 km távolságban talált egy csontvázas sírt.5 Az előző évszázad második felére a múzeumi raktárak jelentős kora bronzkori gyűjteményt tudhattak magukénak, aminek következményeképpen sorra jelentek meg a kora bronzkori telepek és temetők leletanyagának közlései.6 A hatvanas-hetvenes években elkezdett kirajzolódni a kora bronzkor relatív kronológiájának finomabb tagolása, amihez Bóna István nagyrévi temetkezéseket összefoglaló munkája is nagyban hozzájárult. Ugyanebben a műben megteremtette a kultúra máig használt belső kronológiájának alapjait.7 Kürti Béla a Dél-Alföld kora bronzkorának kutatása kapcsán jelölt meg néhány nagyrévi lelőhelyet,8 melyek közül többet később az Ada-csoport néven elkülönített leletanyagba soroltak.9 A Dél-Alföld kora bronzkorával és az Ada-csoport kérdéskörével a későbbiekben számos munka foglalkozott.10 A nyolcvanas évektől a Közép-Tisza vidék nagyrévi temetkezéseiről is egyre világosabb képet alkothatunk Csányi Marietta kutatásainak köszönhetően.11 Azontúl, hogy feldolgozta a szolnoki múzeum gyűjteményében megbúvó nagyrévi sírok leletanyagok - amivel tisztázta a kultúra viszonyát a Budapest környéki egykorú leletekkel -, nevéhez fűződik az eddig ismert legnagyobb sírszámú temető feltárása is. Ezzel párhuzamosan a Pest megyei kora bronzkor finomabb kronológiai felosztása mellett Kalicz-Schreiber Rózsa számos nagyrévi telepet és temetkezést közzétett.12 A Duna délebbi folyásánál lévő teli telepek rétegsora folyamatos, így a nagyrévi időrend ott jól tisztázott,13 ennek ellenére meglepő módon egyetlen, a nagyrévi kultúra korai vagy klasszikus időszakára tehető sírt sem ismerünk e területről. Az elmúlt évtizedekből régi anyagok feldolgozásaiból és új feltárások teljes vagy előzetes közléseiből vannak adataink a nagyrévi kultúra temetkezési szokásait illetően.14 5 TOMPA Ferenc 1935.75. 6 BANNER János - BÓNA István - MÁRTON Lajos 1957.; BÓNA István I960.; FOLTINY István 1941.; GAZDAPUSZTAI Gyula 1957.; GIRIC, Milorad 1971.; MOZSOLICS Amália 1942.1952. 7 BÓNA István 1963. 8 KÜRTI Béla, ifj.1974. 9 HORVÁTH Ferenc 1984. 10 CSÁNYI Marietta 1982-83.; P. FISCHL Klára - KISS Viktória - KULCSÁR Gabriella 1999.; KULCSÁR Gabriella 2000.; V. SZABÓ Gábor 1999.; SZABÓ Géza 1999. 11 CSÁNYI Marietta 1982., 1982-83., 1992a., 1992b., 1999., 2003.; CSÁNYI Marietta - TÁRNOKI Judit 1996. 12 KALICZ-SCHREIBER Rózsa 1981a.,1981b., 1984a., 1984b., 1986., 1995., 13 SZABÓ Géza 1992., 1994., 1999. 14 HORVÁTH M. Attila - ENDRŐDI Anna - MARÁZ Borbála 2007.; HORVÁTH László András-SZILAS Gábor-ENDRŐDI Anna-HORVÁTH M. Attila 2004., 2003., 2001.; PATAY Róbert 2009.; PÁSZTOR Emília 1997.; REMÉNYI László 2009.; VICZE Magdolna 2011. 29
