Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Néprajztudomány - Örsi Zsolt: Kunhalmok a karcagi határban
TISICUM XXVII. területe ellenére jól kiemelkedett a vizes részekből.158 159 Személynévi eredetű. Mivel a határper kimeneteléről semmi biztosat nem tudunk, csak feltételesen sorolható a karcagi határhoz. Murza, Murza-laponyag „Laponyag, ily nevű hajdani kondásról, ki nyáját e tájon legeltette.’TMAz asszonyszállási telken lévő kiemelkedő térszín.160 Valószínű helye: 20° 56’ 36,24” E, 47° 22’ 40,29” N. Német-laponyag Laponyag a Német-szigeten.161 Orgonda-halom; Nagy-Orgonda-halom, Kis-Orgondahalom Kettős halom. Neve kun eredetű személynévből származik. Bővebben lásd a Szentmiklósi-halomnál.162 Szentmiklósi-halom Ezen a halmon állott Orgondaszentmiklós falu temploma. Szarmata és Árpád-kori előzmények után kunok megülte település az Üllő nevű - egykori Tisza meder - holtág partján.163 Első okleveles említése 1521-ből ismert a Karcagújszállás, Nádudvar és Püspökladányi határperben.164 A középkorban, az alföldi falvakhoz hasonlóan, Orgondaszentmiklós is egy utcával kettéválasztott, két sor házból álló, mintegy egy kilométer hosszan elnyúló település volt. Temploma a falu déli végén találtató, feltehetően bronzkori halmon állott, amelyet ma Orgondaszentmiklósi vagy Szentmiklósi-halomnak nevezünk. Olyan feltételezések is napvilágot láttak, hogy Orgondaszentmiklós a tatárjáráskor elpusztult egykori Üllő nevű falu területére telepedett meg, amiről a holtág is a nevét nyerte. 165 Az 1558-as összeírás szerint már az egri várhoz tartozott. 1559-ben birtokosa Karczagh Benedek örökös nélkül hunyt el, ezért uradalmait, 158 MOLS 11 No. 1964. 159 PESTY Frigyes 1978.151. 160 GYÖRFFY István 1942/a. I. melléklet; GYINMUT 49-1. 161 GYÖRFFY István 1942/a. I. melléklet; név nélkül: GYINMUT 162. 162 ÖKRÖS István 1977.4.; MKF 40. oszlop 51. szelvény. 163 SELMEÖZI László 1992.51. 164 GYÁRFÁS István 1883. III. 375., 752. 165 SELMECZI László 1992.50-51. többek között Orgondaszentmiklóst is Ferdinánd király új birtokosoknak adományozta.166 1594-95-ben már elpusztult faluként tüntették fel. Nem települt újra. Lakosai szétszóródtak, jelentős részük valószínűleg Karcagra költözött, így határát, az Üllőbeli halászati joggal a XVII. században végig a karcagiak használták, és ők is váltották meg 1745-ben a redempció alkalmával. Nevének eredetére több változat is létezik Gyárfás István a következőt véli: „Az Orgondaszentmiklós helynévvel Itt találkozunk először, s figyelmet érdemel, hogy - mint e munka II. k. 58-9.1. említettük - a 959-ben beköltözött besenyő - Thonuzapának fija Urkund volt. Thonuzapa a mai Abád vidékén, tehát a Jászság és Nagykúnság között elterülő földön telepedett le. Orgondasztmiklós ma Karczaghoz tartozó s ennek közelében levő puszta; hogy azonban volt-e és mi összeköttetésben a besenyő Urkund a kún Orgondaval, ezt adat hiányában meghatározni nem lehet; a név hasonlatosság azonban arra enged következtetni, hogy a besenyőkkel egy nyelvű kúnoknál is szokásban volt Urkund vagy Orkond nevet viselő kún nyelvén itt szállást, az ezen Szentmiklós tiszteletére épült egyház után keletkezett helynévhez az Orgonda előnév megkülönböztetés végett adatott.”'61 Rásonyi az ősi alakot Urganli - Viharos névben vélte megtalálni, a szó eredetének pontos meghatározásával azonban adós maradt.168 A földrajzi név etimológiáját Szabó Ildikó így határozza meg: „Az Orgonda szó töve lehet az or- (aratni, kaszálni) ige is, amely megvolt az ótörökben és ma is él a kipcsak nyelvek közül változatlan formában, a karaimban, a kirgizben. (...) Az ige névszói származéka a kun orag 'sarló' szó, amely általánosan elterjedt a törökségben.” Az Orgonda helynév kun alakja orqunday lehetett és kaszálóhegy jelentésű.169 Bartucz Lajos és Selmeczi László folytattak ásatást a területen.170 A régészeti feltárások végeztével nem temették vissza, így erősen roncsolt. Helye: 20° 52’ 23,51” E, 47° 23’14,77” N. Papné halma Halom a bócsai telektől északra.171 A régészeti bejárás eredményei: „A Kisújszállási úttól Ny felé kb. 3,7 km-re, az ún. Tarattyú-út mellett É-ra, az úttól kb. 100 m-re szántóföldön emelkedik. Meglehetősen lekopott, szétszántott, rajta magassági jel nincs. Környezetéhez képest mindöszsze 0,5-1 m magas, átmérője 60-80 m. Közepén sárga agyagos föld. Felszínén embercsont töredékeket és 2 db szórvány cserepet találtunk (középkori, ill. népvándorlás kori). Az embercsontok arra utalnak, hogy a halmon temető volt, amelyet a halom földjével együtt szétszántottak vagy elhordták. Az edénytöredékekből nem lehet településre következtetni, bár a halom kisebb dombháton fekszik (ÉNy-DK-i dombhát). A mai Tarattyú-út elnevezés helyesen Tarattyó-út lenne. A XVIII. sz. végi térképeken ezen a tájon van egy É-D-i „Tarattyó” felirat, amely a szántóföldeket megszakító mélyebb, vízjárta részt jelöli, bizonyára egykori medret. 166 GYÁRFÁS István 1885. IV. 75. 167 GYÁRFÁS István 1883. III. 375. 168 BASKI Imre. 2007.280. 169 GYINM Orient. 78-98. 170 KAPOSVÁRI Gyula 1984. 112.; BARTUCZ Lajos 1938. 123.; SELMECZI László 1992. 171 GYÖRFFY István 1942/a. I. melléklet. 262
