Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)

Néprajztudomány - Örsi Zsolt: Kunhalmok a karcagi határban

ÖRSI ZSOLT: KUNHALMOK A KARCAGI HATÁRBAN Berec-laponyag Egykori laponyag a Berec-háton.40 41 Pontos helye nem ismert. Besenyő-domb Egykor Békés, Bihar vármegyék és a Nagykunság hármas határát jelző halom. Egri János 78 éves ladányi pákász azt vallotta 1772-ben, hogy apja: „Besenyő domb tetejében ütvén bottyát, rá akasztván kerék ka­lapját és annak csekély árnyékában beszéltette, hogy azon a dombon hármas halom lett volna, jól lehet már a békás emberektől széjjel há­nyattak.”*' Talán egykor besenyők lakhattak a környékén. Ma Szerephez tartozik. Valószínű helye: 21° 03’ 19,93” E, 47° 21’ 14,02,66” N. Bíbic-halom, Bíbic-laponyag, Bíbictó-halom Laponyag a Kisújszállás felé vezető út mellett, a délnyugati határrészen, a Pingyó csárda és a Görbe-fertő között, az úttól északra.42 Az EKF-en Bíbictó-halom néven szerepel. Nevét a madárról kaphatta, mert egykor igen sok bíbic lakta a környéket. Mára nyoma sincs. Valószínű helye: 20° 51’27,84” E, 47° 16’ 20,20” N. Bócsai-halom A Bócsai-telektől északra fekvő halom, ahol egykor a falu temploma állott.43 Az „uracska” jelentésű személynévi eredetű helynév, amelynek Bajcsa, Bojcsa, Bolcsa személynevek képezhették alapját, amely a bay = úr, gazdag ember és a -ca kicsinyítő képzőből keletkezett.44 Olyan feltételezés is van, amely szerint Árpád-kori személynév és a török ere­detű baj = gazdag jelentésű szó képzős származéka.45 Ha figyelembe vesszük azonban, hogy az országban máshol is találunk Bocsa nevű települést, és az is kunok lakta területen található, akkor ezt a feltétele­zést elvethetjük. A dombot egykor ugyanúgy körárok övezte, mint a Ködszállási­­laponyagot.46 1699-ben már csak a templom alapjai látszottak.47 1924 40 GYÖRFFY István 1942/a. I. melléklet. 41 RÁSONYI László 1965.79.; GYÖRFFY György 1990.162. 42 GYÖRFFY István 1942/a. I. melléklet; PESTY Frigyes 1978.154.; GYINMUT 4. 43 GYÖRFFY István 1942/a. I. melléklet; ÖKRÖS István 1977.6. 44 BASKI Imre 2007.253. 45 BAGI Gábor 2007. 56-57. 46 KAPOSVÁRI Gyula 1987.109. 47 CSEH Géza 2002.204. szeptemberében Mándoki Péter töltéshez földet hordott a tanyájától nem messze lévő halomból, amikor ásója emberi csontokba botlott. Tudta, hogy a mondákból ismert Bocsa falura akadt, és értesítette a ha­tóságokat. Györffy István a város jegyzőjével együtt kiment a helyszínre, ahol megerősítette a leletek eredetét. „Dr. Györffy határozottan kijelen­tette, hogy az 1660. év körül elpusztult Bocsa község templom dombján bontott ki az ásó egy csontkamrát, amelyet a régi szokás szerint közvet­lenül a templom mellett elhelyezett temetőből (miután az betelt) hányták össze a csontokat.”** (Ehelyett talán arról lehetett szó, hogy a templom jóval a temető megnyitása után épült, és az ekkor feltárt csontokat egy közös sírkamrába temették - Ö. Zs.) Ásatásokat kezdett és megállapí­totta, hogy a templom 18 lépés hosszú és 7 lépés széles volt, és falát gyámoszlopok támasztották. Homlokzata minden valószínűség szerint keletre nézett. Az épület kelet-nyugati fekvésű volt. Falai újabb korú tég­lából készültek. Az ásatás megkezdése előtt harangjának egy darabját megtalálta a tulajdonos, amit a Nagykun Múzeumban helyeztek el.49 Az ásatás további eredményei: „Mivel nagykun őseink lábbal keletnek te­metkeztek és sírjaik is inkább a temető keleti oldalán találhatók, a temp­lom keleti sarkától húztunk kelet felé egy 12 lépés hosszú és 2 lépés szé­les kutató árkot. A templom fundamentumát úgy itt, mint a többi kutató árokkal elértük, de már téglát nem találtunk benne, de a helyét kitöltő malter és téglatörmelék azt mutatta, hogy a fundamentum 40 cm-nél mélyebbre nem hatolt a földbe. Mindössze a templom délkeleti sarká­ból kerültek ki téglák, de ezek is saroktámasztó oszlop maradványainak bizonyultak. A téglák között középkori formájúakat nem találtunk. Imitt­­amott akadtunk apró fehér márványdarabokra, de sírkövet nem leltünk, ellenben vagy 2-3 helyen fejfák elkorhadt pora mutatkozott az altalajban. A keleti kutatóárokban 80-150 cm mélységben 10 sírt találtunk. Na­­gyobbára 80-100 cm mélységben. Legelőször egy 9 éves leányka földi maradványai kerültek felszínre, fején apró kalárisos fejdísszel. Második egy férfi csontváza volt, hasonló szintben. Alattuk ismét több csontváz volt található, de a koporsója mindegyiknek elenyészett. Hozzávetőleg e sírok korát Mátyás király és a mohácsi vész idejére tehetjük. Kezüket többnyire a mellükön keresztbe fonták, egyiknek a kezében kis madár csontvázát találtuk, ennek keze a has táján pihent. A koporsókból leg­feljebb az elrozsdásodott szögek maradtak meg. Legérdekesebb lelet volt az árok feneke táján a 180 cm mélységben levő sárga föld réteg, egy őskori lakás maradványa. Ez egy olyan 3 méter széles lapos boglyaszerü üreg volt félig hamuval telve, felső része síroktól bolygatott. A barlang­szerű lakásban égetett és égetetlen állat (disznó) csontok egy nagy ke­rületű, de alacsony urna darabjai égetett tűzpad, égetett tapaszos nád falazat, megüvegesedett hamu és egy vaskos, köpűjénél eltört kőbalta találtatott. Hasonlót, de karcsúbb, finomabb kivitelűt találtunk a múlt év­ben a Ködszállás helyén eszközölt ásatásoknál. Az őskori lakás régészeti leleteit a karcagi Nagykun Múzeum anyagához csatoljuk.” A második ku­tatóárokban csak négy csontvázat emeltek ki, a többi elporladt. Ebben volt egy kun vitéz is, melynek koponyáján gyógyult harci seb volt és egyik felkarja is újraforradt. A csontkamra alatt egy tölgyfakoporsóban egy idős nő vázát találták ruhafoszlányokkal és egy üvegköves réz haj­tűvel. A harmadik kutatóárok nem hozott eredményt, csak bolygatott sírokat találtak.50 48 KAPOSVÁRI Gyula 1987.106-107. 49 KAPOSVÁRI Gyula 1987.111. 50 KAPOSVÁRI Gyula 1987.110-111. 253

Next

/
Oldalképek
Tartalom