Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Néprajztudomány - Kókai Magdolna: "felit viszem, felit nem" Adaok az állatokhoz fűződő hiedelmekhez a Jászságban
Kókai Magdolna „felit viszem, felit nem” Adatok az állatokhoz fűződő hiedelmekhez a Jászságban Jelen tanulmányban az állatokra vonatkozó hiedelmeket vizsgálom a Jászságban, a Jász Múzeum adattára, és egyéb néprajzi szakirodalom alapján. A jászok életében hosszú évszázadokig az állattartás volt a megélhetés alapja, a vagyon, a gazdagság fokmérője. A Jászság természetföldrajzi viszonyai (lápos, mocsaras vízi világ, óriási füves árterek, rétek) a 18. század közepéig elsősorban a pásztorkodásnak kedveztek, mintsem a földművelésnek. Az ember ki volt szolgáltatva a természetnek, ezért alaposan megfigyelte környezetét. Ismerte a Hold, a Nap, a csillagok járását, a növények gyógyhatását, az állatok tulajdonságait. Megélhetésében a kemény fizikai munka, a reális cselekvések mellett -az eredményesség érdekében -mágikus eljárásokat is alkalmazott. Megfigyelte az állatok viselkedését, és összefüggésbe hozta a különböző jelenségekkel, az időjárással, jósolt a megjelenési idejükből, módjukból, hangjukból. Pl. az alacsonyan repülő fecske, a réseken előbújó hangyák esőt, az éjjeli bagolyhuhogás, a kutyavonyítás halált jósolt. Némely hiedelem alapját az állatokhoz fűződő tisztelet, illetve félelem határozta meg. Ezek a hiedelmek Európa hiedelemvilágának legarchaikusabb rétegeihez tartoznak. Más hiedelmekben pedig, felfedezhetjük a keresztény vallás hagyományait. Az állatokhoz fűződő hiedelmek fontos részét képezték, a természetfeletti lények állatok alakjában való megjelenésének képességébe vetett hit. Pl. a boszorkány, a táltos, tudós molnár stb. lehetséges alakváltozatai: ló, macska, kutya, kakas, béka, borjú, bika, veréb, farkas, varjú, légy stb. A madarak közül a fecskéhez, a galambhoz, a pacsirtához kapcsolódó hiedelmekben bizonyos vallásos jellegű tisztelet nyilvánul meg. Ezek a madarak „Isten madarai”, ezért óvták, védték őket. A fecskefészket nem volt szabad leverni, mert a tehén véres tejet adott volna. A gyerekeket pedig azzal riogatták, hogy elszárad a kezük. Egy jászapáti adat szerint, ha a gólyának egy kereket tesznek a kéményre, a fecskének egy deszkadarabot szögeinek a gerendavégre, a ház lakóit nem éri semmi baj.1 Általánosan elterjedt volt az első fecske, vagy gólya megpillantásakor a következő „szeplőhányó” mondóka elmondása, az arcot mosó mozdulat, majd a tenyér madár felé emelése kíséretében: „Gólyát (fecskét) látok, szeplőt hányok. Innen odaragadjon.”2 Egy másik-jászfelsőszentgyörgyi - adat szerint, ha az első gólyát meglátták, ugráltak, szaladgáltak, hogy frissek legyenek. Közben azt kiabálták, hogy gólya, gólya.3 Jászladányban az első fecskét látva tenyerükbe fújtak, hogy egész évben szerencsések legyenek. Jászberényben pedig hátradobtak egy marék földet, hogy az mind kaporrá váljon.4 A gólya a család szaporodásának hírnökeként élt a magyar néphitben. Ha a kéményre szállt vagy körözött a ház felett, a gyerekek a következő mondókát kiabálták, attól függően, hogy szerettek volna, vagy nem több testvért: „Gólya, gólya vaslapát, hozzál 1 Magyar Néprajz. VII. 1990.539-540: Vallomások 2009.407. 2 GYŐRI Jánosné gyűjtése - JMA: 825-2001.24. 3 SZAPU Viola gyűjtése - JMA:155-79.; K. Nagy Istvánná Erdődi Piroska közlése 4 SZENDREY Zsigmond - SZENDREY Ákos, 1940.323. nekünk kisbabát!”5 vagy „Gólya, gólya vaslapát, hozzál nekünk kisbabát, ne gyereket, hanem lányt!”6 Ha már elég gyerek volt a családban, akkor azt kiabálták: „Gólya, gólya vakulj meg, a házunkat ne lásd meg”1 Egy humoros találós kérdés is ismeretes a gólyával kapcsolatban: „Miért piros a gólya csőre? Válasz: Mert elszégyelte magát, mikor téged hozott."8 A régi táplálkozási szokásokra utal a következő adat, miszerint: ebéd után addig nem kaptak a gyerekek uzsonnát, míg a gólyák meg nem érkeztek. Azután már lehetett uzsonnát is kérni.9 Egy termésjóslás is fűződött a gólyához: „Ha az első gólya piszkos, amit meglát, jó termése lesz.m A bíbicről, a pacsirtáról és a pipiskéről egye-egy Jézushoz kapcsolódó monda maradt fenn, Gulyás Éva jászdózsai gyűjtései nyomán. „A bíbic elárulta Jézust, mikor menekült Máriával szamárháton. Azt énekelte, hogy búvik, búvik, búvik, bokor alá búvik. Annak nincsen rendes lakhelye se viztetőn, se földön, ezzel büntette Jézus. Mondtam a gyerekeknek is, hogyha mentek olyan helyre, ahol laposság, vízjáradék van, akkor majd felrepül egy madár, és azt mondja nektek, hogy búvik, búvik, bokor alá búvik, mert a Jézust árulta el az a madár is.” „A pacsirta az égi madár, mert az a Jézus nyomát betakarászta a földbe. A pacsirta a tavaszt köszönti a földön. Már azt is megfigyeltem, hogy a nyelvén picike fekete babok vannak, oszt mondtam a gyerekeknek, hogy azt a madarat egyáltalán ne bántsátok. A pipis az a hegyes kontyú, az meg kikaparta Jézus nyomát, kitépem, úgyis kitépem. Mert a nagyapámmal dolgoztam gyerekkoromban, aztán mindig megfigyeltem a nótáját, hogy mért beszél úgy, hogy kitépem, aszongya, hogy mind kitépi, kitépi. Aztán a nagyapám mondta, hogy a pacsirta az takarta Jézus nyomát, ez meg kitépte, kitakarta.”" A pacsirtához időjóslás is fűződött: ha Julianna napján megszólal, befagy a szája, azaz még hideg lesz.12 Egy jákóhalmi adat szerint: „A pacsirta fészke arról az oldalról magasabb, amerről a legtöbb vihar várható”.’3 A galamb a katolikus vallásban a Szentlélek jelképe, a halott lelke a néphit szerint fehér galamb alakjában távozik, s mivel szent állat, ezért nem volt szabad elvágni a nyakát, csak kitekerni.14 Vadlúd, varjú: ha újév napján a vadludak dél felé szállnak, akkor hideg lesz, ha észak felé, akkor jó idő lesz. Ha a varjak felülnek a fa tetejére, hideg lesz, ha le-föl szállnak, szeles, esős idő lesz.15 5 Vallomások, 2009.403. 6 SZAPU Viola gyűjtése - JMA: 155-79.; Juhász István közlése, 7 Vallomások 2009.403. 8 KÓKAI Magdolna gyűjtése; Fodor István Ferenc közlése 9 KÓKAI Magdolna gyűjtése; KÓKAI Jánosné közlése 10 SZAPU Viola gyűjtése - JMA: 155-79. 11 GULYÁS Éva gyűjtése. In: Folklór Archívum 4.1976.33. 12 Vallomások 2009.403. 13 TERJÉKI János gyűjtése - JMA: 200-79.5. 14 Magyar Néprajz VII. 1990.540. 15 BESENYI Vendel gyűjtése - JMA: 77-68.18. 239
