Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Néprajztudomány - Füvessy Anikó: Tiszafüredi butykoskorsók
TISICUM XXVII. 8. kép: 1886-ban készült rátétes abroncsozású bütykös korsó (Szentendre mgy. - Füvessy Anikó felvétele) A Déri Múzeum gyűjteményében egy teljesen ép példányt találunk. Fülén szintén ujjnyomásos abroncs húzódik végig, szívkeretét karcolt rozmaringág díszíti, a szívben elővonalazott sorokon a felirat: „Rosa Gáboré Ez a Bütykös Készült 1854 Szeptember 1-ső nap”.44 Az utolsó, 1854-ben készült példány szintén teljesen ép, de stílusa tovább egyszerűsödött. Fülén nincs agyagrátét, kettős szívkeretét apró félkörök töltik ki, a szív csúcsán és alján karcolt levelek. Felirata elővonalazott sorokon folyóírás: „Sáfrány Andrásé 1854 Esztendő”.45 Ebből a típusból 1869-ből is ismerünk egy példányt. A nyújtott vonalú szívet kockázott félkörök övezik, melybe már csak a készítés pontos idejét karcolták fel: „Készült Ez a BúttyKos 18 69 márczlus 18-án”.46 Ez az utolsó darab már akkor készült, amikor a régi, bütykösök készítésére alkalmas agyagbányát bezárták. Oka az volt, hogy ezt a városrészt - Tiszavég, Tiszazug, majd később Gödrök néven ismert - a szegénység engedély nélkül beépítette, ezért a város keleti részében - Fertő, Akasztófertő elnevezésű helyen - 1858-ban új agyagbányát nyitottak. Ennek agyagja homokos, sovány volt, jó minőségű korsók, vizes- és pálinkás bütykösök készítésére alkalmatlan.47 Ebből az agyagból vastagabb falú, nehézkesebb korsókat, butykosokat lehetett korongozni, minőségük sem volt megfelelő. Mezőtúr jól szervezett, nagy körzetű piaca a tiszafüredi igényeket mennyiségileg és minőségileg is ki tudta elégíteni. Tiszafüred fazekasai a korsók és bütykösök korongozásával ettől kezdve szinte teljesen felhagytak. 44 DM DGY196. Fotója: FÜVESSY Anikó 1994a. 5. kép. 45 Karcag, magángyűjtemény. 46 GYINM 69.302.1.; Fotója: FÜVESSY Anikó 1994a. 6. kép. 47 FÜVESSY Anikó 1991. Az 1869-es szívkeretes példány mellett az 1860-as évektől kezdődően gyűjteményeinkben már csak négy bütyköst őriznek. Egy kivételével mindegyik datált és zöld alapszínű ólommázas. 1877-ből lapított oldalú, oldalán irókázott madárral díszített, 1878-ból Katona Mihály szignójával ellátott, négy ujjnyomásos abroncsú darab - mindkettő a Néprajzi Múzeum gyűjteményében -, továbbá Szentendrén egy magángyűjtemény részeként háromsoros abroncsú, levéldíszes, 1886-ban készült példányt ismerünk (8. kép). Datálatlan az ujjnyomásos abroncsok között leveles virágkoszorúval díszített bütykös, mely az egyik füredi földesúr családjának készült, s virágdíszes sormintája alapján az 1860-as évek elejéhez kötjük.48 Összegzés Már mikor először áttekintettük a teljes tiszafüredi emlékanyagot megállapítottuk, hogy a 20. század elején végbemenő, a magyar fazekasságot érintő folyamatokat - termeléscsökkenés, díszedény gyártás visszaszorulása, szín- és motívumrendszer felbomlása - a helyi fazekasok már nem járták be. Ennek oka, hogy a századfordulón több fazekas viszonylag fiatalon meghalt, néhány iparos elhagyta a pályát, mások nagyrészt ismeretlen helyre költöztek. A megmaradt műhelyekben a termelés drasztikusan csökkent, a pályán maradók a még pótolhatatlan napi használati edények gyártására álltak át. Ez a magyarázata annak, hogy tiszafüredi fazekasságban hiányzik a motívumzsúfolódásban, a szín- és motívumrendszer teljes felbomlásában, az ecsetes díszítőtechnika elterjedéséhez is köthető zárószakasz. Tiszafüreden ennek csak kezdeti jelei vehetők észre, az új, világosabb színek megjelenése, az új díszítőmotívumok és technikák - főleg a plasztikus virág- és levéltárétek - elterjedése. Csökkenő számban a hagyományos díszítmények továbbéltek, a stílusbeli romlás főleg ritkább készítésükből, a gyakorlatlanságból ered.49 A bütykös korsók stílusa ettől eltérő utat járt be. Mivel készítésük a reformkort követően igen rövid idő alatt visszaszorult, a stílusfejlődés más, tiszafüredi edénytípusoknál megfigyelhető útja már nem érintette. Darabjai egy-két kivételtől eltekintve az útkeresés jeleit viselik magukon, számos, később nem állandósult elemet sorakoztatnak fel. Ilyen a függőleges csíkok, hullámvonalak kombinációja, a pontból, pettyből és vonalakból kialakított ornamentika, a gránátalmák különböző változataival való kísérletezés. Azt is megállapíthatjuk, hogy a formai útkeresés - butykosformák - igen rövid idő alatt szinte teljesen lezárult, míg az ornamentika fejlődése a bütykös korsók készítésének megszűntével megszakadt. Ettől eltekintve a bütykösökön a későbbi díszítmények alapelemei csírájában már megtalálhatók, de összehangolásuk még nem tökéletes. Ehhez egy-két évtizedre szükség lett volna, de a korsók folyamatos termelése megfelelő nyersanyag hiányában már nem volt biztosítható. Tiszafüred egy-két évtized alatt a sovány, homokos agyagnak köszönhetően az Alföld második legnagyobb tálas-központjává vált. A jelentősen 48 NM 62.32.1. 49 FÜVESSY Anikó 1993.166. 236
