Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Vadász István: A tiszafüredi múzeum újjáalakulása és első évei (1947 - 1955)
TISICUM XXVII. I. táblázat: A tiszafüredi múzeum- és könyvtáregylet gyűjteményének számszerű jellemzői 1941 végén99 Év Éremgyűjtemény, db („régibb s újabb pénzek, emlékérmek, bankjegyek”) Régiségtár, db („agyag-, kő-, csont- és vas ős-, valamint újabb kori tárgvak”} Vegyes tárgyak, db („természetrajzi darabok, iparkészítmények és más különösségek”) Könyvtár, kötet Összesen (db és kötet) 1941 4.624 7.640 2.475 9.000 23.739 A korabeli levelezések áttekintése alapján azonban látható, hogy a tiszafüredi múzeum működésében az 1950-es évek első felében egyre több a megoldatlan probléma. Állandóak az intézmény költségvetési nehézségei, melynek következtében az épületfenntartás, a mindennapi működés akadozik. Továbbra is bizonytalan az elhelyezés, nincs sem állandó, sem időszaki kiállítás. Az erre vonatkozó tervek megvalósításához sem elegendő helyiség, sem megfelelő koncepció, sem elégséges személyi-rendezői kapacitás nincs. A mellékfoglalkozású múzeumvezető immár négy esztendeje küzd a mindennapi feladatokkal, közben tanít, sőt levelező tagozaton végzi az ábrázoló geometria középiskolai tanári szakot, amely arra vallott, hogy hosszabb távon más területen képzeli el a jövőjét. Nincs raktár, nincs kiállítási installáció: a régi helyről átszállított egyleti anyag megmentett és megmaradt része jórészt renis egyértelmű, hogy bizonyos gyűjteményrészek anyaga több múzeumi szakágba sorolandó (különösen a „Régiségtár” és a „Vegyes tárgyak” elnevezésű gyűjteményrész). Arról nem is szólva, hogy - mint azt a II. táblázat is jelzi - egyes gyűjteményrészek szinte teljesen megsemmisültek, illetve a könyvtár esetében szükségszerűen más kulturális intézményhez kerültek.100 101 Ilyen körülmények között például a szakszerű gyűjtés, a gyűjteménygyarapítás és a publikációs feldolgozás is teljesen illuzórikus elvárás lehetett. Pedig igen nagy feladat várt a tiszafüredi múzeum munkatársaira. A régi egyleti gyűjtemény pusztulásáról akkor kaphattunk volna pontos képet, ha a gyűjteményt szakszerűen feltárják, és a tárgyakat tételesen leltározzák. A helyzetet az II. táblázat jól szemlélteti. II. táblázat: A tiszafüredi múzeum szakági gyűjteményeinek és szakkönyvtárának számszerű mutatói, 1951., 1954.101 Év Régé-szet Néprajz Hadigyűjtemény Természet-tudomány Helytör-ténet Össze-sen Könyv-állomány 1951 3.000 142 180 nincs adat nincs adat 3.322 200 1954 951 84 nincs leltározva 137 nincs adat 1.165 273** dezetlenül hever abban az egy-két teremben, amelyet nagy nehezen sikerült megszerezni a gépállomástól. A szakszerű nyilvántartási munkát a régészeti, a néprajzi és a természettudományi gyűjteményben külső munkatársak igénybevételével ugyan elkezdték, de a leíró- és mutatókartonok elkészítése, illetve a helytörténeti anyag felmérése még nem történt meg. A könyvtári anyag közkönyvtári és szakkönyvtári elkülönítése még folyamatban van. Hogy milyen horderejű problémahalmazzal állunk szemben, annak érzékeltetésére érdemes egy pillantást vetnünk a régi, 1877-ben alakult régészeti (és később múzeumi és könyvtáregyletté átalakult) egylet gyűjteményének méreteiről, összetételéről, illetve annak az 1941/42 körüli állapotáról valló adatokra (I. táblázat). Részben azért is, hogy felmérjük, vagy legalábbis felbecsüljük, mekkora pusztuláson esett át a gyűjtemény arra az időszakra, amikor elkezdte munkáját az államosított muzeális intézmény, a tiszafüredi falumúzeum. Az adatok alapján az is nyilvánvaló, hogy nem pusztán a II. világháború előtt még meglévő gyűjtemény darabjait kellett (volna) pontosan fellelni és nyilvántartásba venni, hanem az egyes egyleti gyűjteményrészeken belül az 1950-re kialakult múzeumi szakági rendszer szerinti elkülönítést is el kellett (volna) végezni. A táblázatból ugyanis első ránézésre készült. A könyvtári kötetek számára lásd: ORBÁNNÉ SZEGŐ Ágnes 2007.26. Azaz a fentiek nyomán elmondható, hogy az 1952 második felében elkezdett nyilvántartási feldolgozás egyrészt még csak a kezdeteknél tartott 1954 végén, másrészt egyben jelentős gyűjtemény-válogatást is jelenthetett. Ennek jele, hogy a becsült tárgyak és a beleltározott tárgyak darab vagy tételszáma között igen nagy eltérések mutatkoznak. A régészet területén például az tudható, hogy az egyleti anyag mintegy 3.511 darab tárgyat tartalmazott, s az 1951-ben becsült 3.000 darab régészeti tárgy megléte is nagyfokú túlzást jelent az 1952 őszén beleltározott 951 tárgyhoz képest.102 * A további gyűjteményrészek vonatkozásában is nagyfokúak az eltérések a régi egyleti gyűjtemény, az 1951-es becsült anyag és a végül leltárba vett tárgyak számát illetően. További problémát jelentett még, hogy a helytörténeti anyag számbavétele 100 Az egyleti gyűjteményi anyagnak az 1952-es és a későbbi nyilvántartásoknak a tételes összevetése további érdekes feladat lehet egy olyan feldolgozás számára, amely megközelítőleg be tudja majd mutatni a régi anyag sorsát, pusztulásának (eltűnésének) számszerűségét. 101 Az 1951 -es adatok becsült darabszámot jelentenek, forrás: 34/1951,1951. március 22-kén kelt levél. Az 1954-es adatok a gyűjteményi leltárkönyv év végi állapotának tételszámait mutatják be. Az 1954-es év végi könyvállományból 182 kötet szakkönyv, 91 kötet pedig folyóirat. 102 Az egykori régészeti egyleti anyag és az 1952-től szakszerű nyilvántartásba vett anyag tételes egybevetése - több erre vonatkozó, korábbi kísérlet részeredményei után - még ma is aktuális feladat lenne. 220
