Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Vadász István: A tiszafüredi múzeum újjáalakulása és első évei (1947 - 1955)
TISICUM XXVII. foglalkozni, még kevésbé illetékes a Népkönyvtár könyvanyagának a Falu Múzeum számára való odaítélését illetően. A Népkönyvtárak az egész országban a múzeumoktól független intézménynek, melyek más Főhatóság alá tartoznak, mint a múzeumok tekintet nélkül arra, hogy egyes helyeken múzeum és a Népkönyvtár őse ugyanaz az intézmény volt. A 9814-1951. N.T. határozat értelmében a múzeumi könyvtárak csak a múzeumi munkához szükséges szakkönyveket tárolhatják és ennek megfelelőn helyes, ha a tiszafüredi Falumúzeum szigorúan szakkönyvtári anyagot gyűjt a maga könyvtárában, viszont a Népkönyvtár ügyeivel semmilyen formában nem foglalkozik.”56 Az igazi problémák 1952 őszén kezdődtek. 1952. augusztus 31-én erről a múzeumvezető az alábbi levelet küldte az országos központhoz. „Az augusztus havi számadást mellékelten fölterjesztem... Ugyancsak segítséget kellett igénybe vennem a múzeum látogatottságát fokozó 1848-49-es kiállítás megrendezéséhez is, amit mindezideig nem tudtam díjazni, mert azt hittem, hogy a költségvetésileg jóváhagyott havi száz forint a hó folyamán meg fog érkezni... Ugyan csak azt is kérném, hogy az elmaradottat és a következő hónapit is szíveskedjék folyósítani. Mindkettőre a közeljövőben nagy szükségem lesz, mert a múzeum elhelyezésének eddig vajúdó kérdése rövidesen megoldást kell hogy nyerjen, mert a községi tanács helyére a Járási tanács fog költözni a közeljövőben s nekik az épületben lévő összes helyiségekre szükségük lesz. A cserére ép azért van szükség, mert a Járási Tanács két egymástól távolabb eső épületben volt eddig elhelyezve. Bár hivatalosan, írásban eddig nem értesítettek, de fölhívták a figyelmemet arra, hogy a költözködésre tegyem meg az előkészületeket. Egyben az irányban is kérnék tájékoztatást, hogy mitévő legyek, ha fölajánlott helyiség vagy nem lenne megfelelő, vagy ha annak olyan formában történő átalakítása, hogy az múzeum céljaira alkalmas legyen a közel jövőben nem lenne megvalósítható. Egyben fölhívom a Költségvetés figyelmét arra, hogy amennyiben a költözködést még szeptember hónapban meg kell kezdenem, úgy az új helyiségek rendbehozatalára póthitel formájában az országos Központtól segítséget kell kérnem. Az itt előadottakra mielőbbi és részletes választ kérek. A múzeum új elhelyezése a már általam többször is írt egykori Bika szálloda épületében lenne, melyet a Községi Tanács a közel jövőben fog házi kezelésbe venni Kultúrotthon céljaira. Ez irányú lépések már folyamatban vannak és szeptember hó első hetében elintézést nyernek.”57 Néhány nap sem telt el, amikor szinte minden megváltozott. Kiderült, hogy mégsem a volt Bika Szállodába fog költözni a múzeum, hanem az 1952 áprilisában államosított Lipcsey-kúriába.58 Ez teljesen új helyzetet 56 A MMOK 863-661 ./1952.MMOK. Ny. o. sz. jelű válaszlevele a 25/1952 számú levélre, kelt 1952. március 24. KPM Irattár. 57 Szigeti Iván 1952. augusztus 31-i keltezésű levele a MMOK-hoz. KPM Irattár, 79/1952 iktatószámon. 58 A Lipcsey-kúriát az 1840-es években Lipcsey Imre (1811-1882) 1849-dik évi kormánybiztos helyettes építtette, és az 1952 tavaszán történt államosításig a család tulajdonában volt. 1949 körül műemlékké nyilvánították. A helybeli járási és községi tanácsi iratokban a Lipcsey-kúria 1952-től igen gyakran „Kossuth-ház”-ként szerepelt, mivel az épület falán 1902 óta Kossuth Lajos 1849. március 4-5-i tartózkodására emlékeztető tábla van. A Kossuth-házat, mint helynevet vélhetően azért próbálták elterjeszteni, hogy teremtett, melyről 1952 szeptemberében az alábbi levél tudósít.59 * * „A III. negyedévi terv teljesítéssel kapcsolatosan jelenthetem, hogy az előre beállított feladatokból egyet sem tudtunk megoldani, mert a raktárnak a leltározásra történő előkészítése a rendelkezésre álló idő egy részét fölemésztette. A munkaidő egy másik részét pedig a múzeum költöztetésének a megkezdése és néhány tárló elszállítása s ezeknek a Kossuthházban az évfordulóra történt rendezése vette igénybe. A IV. negyedévi munkatervet teljes egészében a költözködés szolgálatába kell állítani. Részletes, előre elkészített tervet ezzel kapcsolatosan nem készíthetek, mert a munkámat csak alkalomszerűen állíthatom be, aszerint amint a társadalmi úton részben előteremthető fuvarok és egyéb segítségek a rendelkezésemre tudnak majd állni. A múzeumot ugyanis a régi Községháza, jelenlegi Járási tanácsházából a Tanács V.B. által kiutalt u.n. Kossuth házba kell szállítani, ahol jelenleg néhány szobát még a gépállomás használ irodául. A költözködés egy részét társadalmi úton meg tudom szervezni, de az 0. Központ segítségére is szükségem volna, részben anyagi téren, részben pedig szaktéren, mert az új helyiségünkben a kiállításunk a régi formájában nem állítható föl. Ebben az ügyben már ismételten fordultam hasonló kéréssel a Központ Költségvetési- és nyilvántartási osztályaihoz, azonban sem segítséget, sem választ még ezideig sem kaptam. Most ismételten kérem a tiszafüredi múzeum költözködés'! problémájával komoly formában foglalkozni és választ küldeni.” A levélben tehát a feladatok torlódásáról olvashatunk. Egyrészt megtudjuk, hogy folyik a raktári anyag szakmai leltározásra történő előkészítése, sőt a leltározás rövidesen el is kezdődik. Másrészt a múzeum átköltöztetése új helyre fog történni, ráadásul a kijelölt új helyen, a Lipcsey-kúriában nincs elegendő hely, mert a tiszafüredi gépállomás is beköltözött az épületbe. De egyébként sincs elegendő munkaerő és pénz a költöztetésre. Sőt, az állandó kiállítás sem rendezhető be az új helyen. A levélből az is kiderül, hogy a múzeumvezető sem a helybeli tanácstól, sem a járási tanácstól, sem pedig a központtól nem kap megfelelő segítséget. „A 863-667/1952. MMOK. Ny. o. számú leiratukra válaszolva az alábbiakat írhatom: A leltárkönyv vezetésével dr. Patay Pál kartárs itt létekor női munkaerő volt megbízva, aki hegyes, un. zsinóríró tollal írt. írása bár nem kalligrafikus, de jól olvasható rendes folyó Írás. Bár kétségtelen, hogy a papíron egészen kis mérvű rojtosodása a betűknek meg van, de ez annyira csekély, hogy a jó és tiszta olvashatóságot nem zavarja. Valószínű onnan ered ez, hogy nem antracén tintát, hanem töltőtoll tintát használtunk. A jövőben antracén tintával fogjuk vezetni és akkor remélhetőleg a beküldött íráspróbához hasonlóan nem fog látszódni a szétfolyás legkisebb nyoma sem. a Lipcsey család emléke a tiszafürediek körében elhomályosodjék. A „Múzeum a Kossuth-házban” feliratot tartalmazó útjelző táblát gyermekkoromban, kb. 1963/64 táján magam is láttam a Kossuth térnek a Rozmaring utca (ma Tariczky sétány) felé nyíló sarkán. 59 Szigeti Iván 1952. szeptember 27-i levele a Múzeumi Központnak. KPM Irattára, 81/1952. számú levél. 210
