Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Cseh Géza: Egy szolnoki tüzértiszt beszámolója az észak-erdélyi bevonulásról (Arday Géza százados levele Alexander Imrének 1940. szeptember 16.)
Cseh Géza Egy szolnoki tüzértiszt beszámolója az észak-erdélyi bevonulásról (Arday Géza százados levele Alexander Imrénének 1940. szeptember 16.) Az 1940. augusztus30-án megszületett II. bécsi döntésa Partium nagyobb részét és Észak-Erdélyt Magyarországnak visszajuttatta. A magyar honvédség azonban 1940 nyarán már hetek óta a román határ közelében állomásozott és készült a katonai támadásra. Ám a német és olasz közbelépésnek köszönhetően a kétes kimenetelűnek ígérkező magyarromán háború elmaradt és a honvédség jelentősebb véráldozat nélkül szánhatta meg a Magyarországnak ítélt területet. Ugyanis a Szovjetunió megtámadására készülő Németországnak nem állt érdekében egy helyi háború, amelybe esetleg keletről a szovjet fél is beleavatkozhatott volna. Ezért bírta rá Romániát a területi engedményekre. A magyar honvédség erdélyi bevonulásában, amely szeptember első felében 11-12 nap alatt lezajlott, a szolnoki 16. tábori tüzérosztály is részt vett. Az egység egyik ütegparancsnoka Arday Géza százados volt, aki Alexander Imre alispán családjának baráti köréhez tartozott. Arday Zemplén megyei nemesi családból származott. Ezredesi rangot elért édesapja neves katonai szakírónak, a robbanóanyagok szakértőjének számított. Arday Géza 1903. szeptember 29-én Pécsett született. 1921-ben a soproni líceumban tett érettségi vizsgát, majd a Ludovika Akadémiára jelentkezett. 1925-ben avatták hadnaggyá. Honvédtiszti pályáját Szegeden kezdte. Innen Kecskemétre helyezték át, 1939 elején pedig Szolnokra került. Csapattiszti szolgálata mellett elméleti haditechnikai kérdésekkel is foglalkozott. A Magyar Katonai Szemlében tüzérséggel kapcsolatos szakcikkeket jelentetett meg. Katonai karrierje gyorsan emelkedett. Kecskeméten már százados, 1942-ben őrnagy, 1944-ben alezredes. 1941. október 1-jétől 1943. decemberéig a hajmáskéri tábori tüzér taniskola tanüteg-parancsnoka. 1943 januárjában, mint tüzérosztály parancsnok a Donnál harcolt. Német hadikórházba került, ahonnan szerencsésen hazatért. 1943. december 1. és 1944. október 1. között a 23. könnyű tüzérosztály parancsnok-helyettese, később az 52. tábori tüzérosztály parancsnoka. 1944. november 3-án alakulatának nagy részével együtt a Duna- Tisza közén, Apostagnál szovjet fogságba került, ahonnan csak 1948 szeptemberében tért vissza Magyarországra.1 Arday Géza 1933- ban megnősült. Feleségével, Kovách Etelkával egy leány- és egy fiúgyermeket neveltek fel.2 Arday százados a Szolnokon töltött két és félév alatt került közel Alexander Imre alispán családjához. Az alispán lányának, a fiatal és csinos Alexander Magdolnának fennmaradt naplóbejegyzései szerint a művelt és fess katonatiszt kiváló társasági partner lehetett, aki vonzó hatást gyakorolt a fiatal hölgyre. Arday Géza neve azonban 1941 1 https://library.hungaricana.hu/hu/view/GYOV_Gyt_21_1998/?pg=129&layo ut=s&query=arday Hozzáférés: 2018.08.03. 2 https://library.hungaricana.hu/hu/viewVaciHirlap_1933/?query=%22ard ay%20g%C3%A9za%22&pg=321&layout=s Hozzáférés: 2018.08.03. - ARDAY Géza 1961. 68-69. - MNL BKML - Kecskemét város születési anyakönyvének másodpéldánya 1938/142. folyószám őszétől, amikor a századost a Dunántúlra helyezték, örökre eltűnik Alexander Magdolna naplójából.3 Arday az észak-erdélyi bevonulásról Alexander Imrénének, az alispán feleségének részletesen beszámolt most közreadott levelében. Ez az érdekes dokumentum az alispán nagymennyiségű és értékes irathagyatékának részeként dr. Borsay Györgyné, sz. Alexander Magdolna 2003-ban bekövetkezett halála után került be a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárba.4 Az alábbiakban a levél tartalmát kihagyások nélkül, teljes terjedelmében közöljük: Erdélyország, 1940. szeptember 16. Méltóságos Asszonyom! Néhány szóval beszámolok Erdély megszállásáról, felszabadításáról, úgy, ahogy azt én láttam. Július-augusztusban Berettyószentmárton községben táboroztunk. Augusztus utolsó napjaiban többször is megmozgattak előre-hátra, oldalt a határ mentén. Nagy szomorúságunkra a várva várt támadáselmaradt. Rádiónkkal hallgatjuk a híreket. Megtudjuk a bécsi döntést. Olyan volt Bölcsi-puszta (mert itt táboroztunk éppen, Zsadány mellett) olyan volt minden, mint egy megbolygatott hangyaboly. Mozgott mindenki, zsibongás volt, találgatás, hogy merre megyünk, meddig megyünk. Aztán jöttek a szeptember első napjai. Még mindég nem megyünk, miért nem megyünk? Nem tudtunk semmit. - Csak ez a kérdés, mikor és hová? Végre szeptember 5-én Biharkeresztes közelébe megyünk egy tanyára. És 6-án reggel 5 órakor indulunk. A 16. dandár megy az élen és a mi tüzérosztályunk is ki van jelölve, hogy Nagyváradra megy a Kormányzó Úr vezérlete alatt. 5 órakor indulunk, rohamsisakkal, felkészülve a harcra, mert még előző nap esetleges oláh ellenállásról szóló hírek érkeztek. A határ 6 kilométerre van, de nem tudunk előrejutni, mert a főútvonal egyik hídját felrobbantották az oláhok. A műszaki csapatok most ideiglenes hidat készítenek. Késünk 4 órát. Közben mellettünk megy előre az élig Hanthy őrnaggyal a testőrség, magukkal viszik a Kormányzó Úr lovát, Majestozót. Csodaszép állat. Elindulunk, 11 óra. Az üteggel átlépem a határt. Dehogy lépem, rálépünk! Erdély földjére lépünk. Lóról szállunk, ez a miénk, Magyar föld. Az ütegtrombitás azjma’jelet fújja, tisztelgünk, lóra és ügetésben megyünk 3 MNL JNSZML XIV. 10. b. Alexander Imre alispán irathagyatéka; Alexander Magdolna naplófeljegyzései 1933-1944. 4 MNL JNSZML XIV. 10. a. Alexander Imre alispán irathagyatéka; levelezések. 195
