Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Szikszai Mihály: Elfeledett vasúti létesítmények Szolnokon
TISICUM XXVII. mégis Szolnok lakott övezetének elkerülésével, teljesen új, félkörös irányban építette ki a vasutat, amely az Alcsi-pusztán már előbb elkészült szakaszba a jelenlegi Verseghy úttól néhány száz méterre keletre csatlakozott be, árvízvédelmi töltésnek meghagyva a századfordulón megépülő városi vízműig húzódó pályaszakaszt.23 A vonal építéséhez szükséges nagy mennyiségű sínt és más építési anyagokat az indóházhoz szállították. Ez még az Osztrák Államvasút tulajdona volt, amely az építési anyagokat csak nagy összegű bérleti díjért volt hajlandó tárolni. Ezért a Tiszavidéki Vasút az Indóház előtt kb. 2 km-rel leágazó vágányt létesített, amely az általa kialakított rakodótelepre vezetett. Ez később döntően beleszólt a vasút vonalvezetésébe Szolnoknál. Ugyanis amikor a vasúttársaság árkalkulációt készített az eredeti tervek (Tisza-parti vonal) alapján, kiderült: a kisajátítás és a töltésépítés rendkívül megdrágítják a munkát. Johann Schimke igazgató tanácsára inkább úgy döntöttek, hogy az állomás előtt 2 km-rel létesített leágazó vágányt meghosszabbítják, és így a vasút a várost félkörívben elkerülve érje el a Tiszán építendő hidat.24 A módosított vonalvezetés új átmenő pályaudvar kialakítását tette szükségessé. így készült Szolnok második állomásépülete a ma is álló pályaudvar helyén.25 A Szolnok-debreceni vasút munkálatai 1852-53-ban az mindenütt megkezdődtek. 1852 őszén az egész vonalon 6.000, 1853 szeptemberétől december végéig 6.500-9.500 a munkások száma. 1854 tavaszán 9.000 fő, de júliusban, aratás idején az 1.000 főt sem érte el létszámuk. 1854 decemberében 1.000,1855 júliusában pedig csak 226 ember dolgozott a vasútvonalon. 1856-ban ismét nagyon sok munkást alkalmaztak: márciusban több mint 4.000, áprilisban 6.000, májusban pedig már a 8.000-et is meghaladta létszámuk.26 Az építésvezetőségi jelentések az adatokat négy szakaszra osztva közlik. A szolnoki Zagyva-hídtól (a Vártemplomtól, keletre a jelenlegi Vízmű területétől) Törökszentmiklósig, Törökszentmiklóstól a karcagi Pingyó csárdáig, majd innen Kábáig, és végül Kábától Debrecenig terjedő szakaszokra osztották fel az épülő vasútvonalat. A jelentések szerint az építkezés során a legtöbben és leghosszabb ideig a Pingyó csárda és Kaba között dolgoztak. A földmunkákat 1852-ben itt kezdték meg, de itt is fejezték be 1856-ban. Ez a szakasz haladt át ugyanis a hírhedt Kunlapos-mocsár területén, amelyet Karcag és Püspökladány között a még szabályozatlan Berettyó kiöntése táplált. 23 TÓTH Emil 1929.2.17-18.; uő 1929.4.43-44. Az eredeti terven Szolnoknál több variációt is feltüntettek az 1853-ban készült térképen. Az A variánsnál a Tisza parton vezetik a vasutat. Az A/l a városon keresztül vezette volna végig a sínpályát. Az A/M szerint az Indóháztól egyenesen vezetett volna át a vasút a Tiszán, majd dél felé elkanyarodva a mai Tiszaligeten keresztül ment volna Szanda felé, körülbelül az egykori „Sóút” vonalát követve. Az A/lll a mai állomás helyén akarta a vonalat vezetni. Az MM jelű variáció még délebbre vezetett át a Tiszán, kb. a mai Szent István-híd helyén. Megjegyzésül csak annyit: az északi vonalvezetés győzedelmeskedett végül, a térképre tekintve azonban láthatjuk, a délről vezető vágányokat vizenyős talajra fektették volna, ami az építkezést drágábbá tette volna. MNL OL S szekció. Térképtár S11. Kamarai térképek. No. 1965. Szolnok melletti Tisza folyó 1830-as áradását bemutató, valamint a tervezett kanyarátvágás térképe (1853). 24 BAGI Gábor 2010.69-70. 25 TÓTH Emil 1929.4.43-44. 26 MNL OL Abszolutizmuskori Levéltár. D.122.1854.781. csomó X. E. kútfő 7999. sz.; 1855.782. csomó X. E. kútfő 10605. sz. A munkálatokat több munkáscsoportban olykor egyszerre 800-1.000 ember is végezte. Az egyik csapat csónakból törte, tarolta és irtotta a nádat, a másik csoport derékig, néhol nyakig vízben állva kapával, csákánnyal szedte ki a nád és gyékény tövét. Mások pedig csónakkal hordták a földet és szórták a megtisztított víz alatti területre. A töltés mindaddig víz alatt épült, amíg a csónakkal idehordott föld a felszínt el nem érte. A földmunkák a Szolnok-debreceni vonal más szakaszain 1854-re már elkészültek. 1855-ben a távíróhálózat, 1856-57-ben pedig a kisebb hidak, átereszek és a szekérforgalmat, állatok hajtását biztosító vasúti átjárások kiépítése folyt.27 A Szolnok-debreceni vasút megnyitásának ünnepségét 1857. november 19-én Debrecenben tartották, amelyen az uralkodót Albrecht királyi herceg képviselte. Nagyobb szabású helyi ünnepségekre nem került sor, kivételt csupán a szolnoki vasúti Tisza-híd átadása jelentett, amely már közel egy hónappal korábban, 1857. október 25-re elkészült. „Felhagyott őrház a Tisza-parton” Az előzőekben már említett szolnoki Zagyva-hídtól Szajol irányába készült el a töltés, amelynek végén állt ez az építmény, melynek azóta emléke is a feledés homályába merült. Abból a célból létesült, hogy a vasutat a régi indóháztól a Tisza partján vezetik tovább. Csakhogy módosult az eredeti elképzelés: a vasút északról kerülte meg a várost, így nem volt szükség az őrházra. A régi dokumentumok tanúsága szerint az épületet „Felhagyott- Őrház”-nak ismerték. Az ingatlan a mai Vízmű és a TITÁSZ (E-ON) üzem mögötti részen kb. a Botond út - Vízmű út közti terület, a töltés egykori nyomvonala pedig párhuzamos a Tisza-parti védtöltéssel. A terület (vasúti töltés, őrház) kb. 4.000 négyszögöl. Az 1900-as évek elején a városnak szüksége volt a vízmű telep építése céljából az említett ingatlanra. Ezért 1906-ban a MÁV Aradi Üzletvezetőségétől 2.400 koronáért megvették az egykori őrházat, 10.400 koronáért pedig a töltés területét. Ekkor még a Scheftsik István-féle major déli része és a Tisza-part között lévő területről van szó. A szerződésben említik az épületet és a vasúti pályatestet, mint olyan műtárgyat, melyet a vasút sohasem használt.28 Ábrázolást nem sikerült felfedezni az épületről, de feltehetően abban az időben szokásos típusterv alapján épült. 27 MNL OL Abszolutizmuskori Levéltár. D.122.1855. 782. csomó X. E. kútfő 25639 sz.; 1856. 783. csomó X. E. kútfő 9122. sz. 28 MNL JNSZML Szolnok ir. XVI. 1474/1907. 164
