Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Veresegyházi Béla: A nagykunok terhei 1577-79-ben (A Nagyváthy-féle összeírás gazdaságtörténeti elemzése)
Veresegyházi Béla A nagykunok terhei 1577-79-ben (A Nagyváthy-féle összeírás gazdaságtörténeti elemzése) 1987-ben jelent meg a Szolnok megyei Levéltár történész-igazgatója tollából A Nagy- és a Kiskunság az egri vár 1577-79. évi összeírásában című tanulmány, amely nemcsak értékes, elemző dolgozat a nagykunok XVI. századi kötelezettségeiről, a térség gazdasági állapotáról és hatalmi rendszeréről, de adattárként is nagy haszonnal forgatható. Botka János harminc éve többek között ezt írta: „A conscriptio azokra az évekre nyújt sok-sok új, pontos ismeretet a Kunságról, amikor már a török berendezkedés is lezártnak mondható. A fontos népesedési, gazdasági, társadalmi vonatkozású számadat mellett számos egyéb információt is szerezhetünk a terület belső életéről (kunkapitány, magyar és török bíró, vice comes stb.j, az új viszonyokhoz való alkalmazkodásról... egyes falvak történetéről. A forrás nagy-nagy értéke, hogy a települések többségénél részletesen rögzíti mind a magyar részre, mind a töröknek teljesítendő pénzbeli és egyéb szolgáltatásokat, szolgálatokat. Ritka lehetőséget kínál ezzel a további kutatásokra, így a török közigazgatásból származó dokumentumok összevetésére is...”' Botka tanulmányának népesedéssel kapcsolatos adatait két szerző dolgozata elemezte az azóta eltelt időszakban. Benedek Gyula és Bagi Gábor írásaikban befoglalták a XVI. század más magyar és török forrásai közé az adóösszeírás számsorait, és táblázatban elemezték az 1500-as évek második felének tendenciáit.1 2 Tudomásom szerint a gazdasággal kapcsolatos adatok elemzésére nem került sor, bár már Botka János a következőket jegyezte meg tanulmányában: „A magyar és a török adóztatás nagyságának összevetése már csak részletes elemzés útján végezhető el...”3 Ebben a dolgozatban ezt az elemzést kísérlem meg elvégezni. Az egri várhoz adózó nagykun falvak népessége A gazdasági adatok elemzéséhez nélkülözhetetlen a terület népességének alapfokú ismerete. Bagi Gábor 23, Benedek Gyula 19 nagykun település adatait vonta be elemzésébe. Jelen dolgozatban szigorúan tartva az eredeti, Botka által közreadott településszámot, 17 falu adatait vizsgáltam meg. Elsősorban azért, mert ezek adatai más forrásokban is szerepelnek, ezért több szempontból is vizsgálhatók, illetve fejlődésük összevethető. Az 1. táblázat alapján a családfők számának alakulását tekintettem át 1567 és 1591/92 között. A bázisévhez, 1567-hez képest a családok száma 28%-kal esett vissza. Ennél az átlagnál nagyobb veszteséget szenvedett el Asszonyszállás, Bocsa, Kápolnás, Magyarszállás és Tótturgony. Különösen nagy a visszaesés Orgondaszentmiklóson. Az ekkoriban népesebb falvak: Kolbász (a központ), Csorba, Karcagújszállás és Márialaka ebben a vérzivataros időben is erősnek mondhatók, népességük nem fogyott jelentősen. A többi hét település átlag körüli veszteséget szenvedett el 1 BOTKA János 1987.208. 2 BAGI Gábor 2011.; BENEDEK Gyula 2002. 3 BOTKA János 1987.212. ebben a huszonöt évben. Azt is láthatjuk, hogy éppen a Nagyváthy-féle összeírás éveiben érte el a mélypontot a térség népességszáma, előtte és utána is magasabb volt a családfők, így a lakosság száma is. Benedek Gyula lábjegyzetben azt írta, hogy „az 1577-1591/92. évi adatok tükrében tehát a folyamatos fogyás tendenciája nem érhető tetten...”* Ez persze önmagában igaz, hiszen a számok ezt mutatják, ugyanakkor az 1571-es defter adatait figyelembe véve mégis jellemző ez a „folyamatos fogyás”. 1577-ben egy évvel vagyunk a pestis aratása után. Az 1571-ben regisztrált népesség egy része bizonyára meghalt a járvány során, mások valószínűleg elmenekültek előle, s 1577-re még nem tértek vissza. Ezt az állítást éppen az 1577-es és az 1591/92-es adatokkal lehet bizonyítani, mert a népesség száma a természetes szaporodás 5 ezrelékes évi szaporodási rátájával nem nőhetett volna arra a szintre, melyet elért. A természetes szaporodás mellett nyilván az eredeti lakosság visszavándorlása is növelte a létszámot. Nem kellett feltétlenül messzire bujdosniuk, a Nagykunságot körülölelő mocsárvidék jó rejtekhelyét nyújthatott a „fekete halál”, a pestis ellen. Az egri vár összeírása tehát éppen a Nagykunság legínségesebb korszakainak egyikében született. Számolnunk kell tehát azzal, hogy ekkor volt a legkevesebb az adóztatható jobbágyok száma, ennek megfelelően az időszak legkevesebb munkaereje állt rendelkezésre. Ez a továbbiakban kihathatott a termelésre és a termelés alapján kiróható haszonvételekre. Ezzel együtt olyan adatokhoz juthatunk, amelyeket a török összeírások nem tartalmaztak, ezért teljesebb képet alkothatunk a kor gazdasági viszonyairól. A gazdasági élet összetevői a jászkunságban A gazdaság elemzéséhez szükséges adatok sora - ezen a felmérésen kívül - található meg Gyárfás István munkájában, a Jászkunok története IV. kötetében. Bár ezek az adatok több helyen, elszórtan találhatók, mégis segítik az 1577-79-es felmérés idő- és térbeli megértését és értékelését. Ugyancsak fontos források a Sugár István által 1975-ben és 1977-ben közzétett tanulmányok is, melyekben más időpontok termelési és szolgáltatási adatai szerepelnek, lehetővé téve a gazdasági folyamat rekonstruálását.5 Bár teljes és hiánytalan adatsorokhoz nemigen juthatunk, a Nagykunság gazdaságát már viszonylag kielégítően felvázolhatjuk, s a török forrásokkal együtt olyan képet festhetünk, amelyet - adatok hiányában - a korábbi korszakokra nem rajzolhatunk meg. Az 1577-79-es összeírás már a stabilizálódott török-magyar hatalmi viszonyok idején készült, amikor a szolnoki, a balaszentmiklósi és a berényi erősségek a hódítók kezén voltak, s a nagyhatalom anyagi érdekeit (a szultán, a török várak, a török földesurak) védték. Ugyanakkor az 4 BENEDEK Gyula 2002.282. 5 GYÁRFÁS István 1870-1885.; SUGÁR István 1977. 151
