Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Nagy Zsolt: A Tiszagyenda-Morotvapart (Lak)-i éremlelet. Butyka Béla református elemi iskolai néptanító régészeti munkássága
TISICUM XXVII. Sajnos nem sikerült azonosítanunk a Szilágyi-féle gyümölcsös pontos helyszínét. 1960-ban Hudú János rézkori leleteket, edénytöredéket, obszidián magkövet, kovapengét ajándékozott innen Butyka Bélának.124 125 Törökszentmiklós fontos régészeti lelőhelye a Tere-halom,126 amely egy bronzkori tell. A teli arab szó, jelentése halom, domb. Régészetünk telinek nevezi azokat a „lakódombokat”, amelyek a bronzkornak egy több évszázadig tartó békés periódusában alakultak ki. Egy-egy bronzkori közösség hosszú időn keresztül élt egy helyen, s időről-időre leégett vagy más okból megújított falvait ugyanazon a helyen építette újjá. Az egymásra rakódott településmaradványokból idővel dombok, halmok keletkeztek. A Kárpát-medence síkvidéki területein elterjedt tellek halmai azonban egy összetett, több részből álló településformának csak a központi részét jelentik, mely szorosan egymás közelében álló épületekkel sűrűn beépített, mély, széles árokkal körülkerített, egyben védett belső településmag. Az árkon (és a sáncon) kívül eső részen pedig általában lakóépületekkel és gazdasági terekkel beépített külső település is található.126 A Tere-halom azonban a középkorban még nem tartozott Törökszentmiklóshoz. A tell a Szakállasi-sziget délnyugati magaspartja fölé emelkedik. A Szakállasi-sziget, amely 1853 előtt hullámtéri sziget volt, a Tisza szabályozása után pedig ártéri szigetté vált, egyben Szakállas belterületének mindenkori helye.127 Szakállas 1291. évi első említésétől kezdve végig lakott település volt, amely véglegesen a Rákóczi-szabadságharc időszakában néptelenedett el.128 A Tere-halom mint régészeti lelőhely Butyka Bélát igencsak érdekelte. Olyannyira, hogy a gimnáziumban működő honismereti szakkörének tagjaival 1955. május 1-jén és 2-án kétnapos ásatást végzett rajta. Minden bizonnyal Kaposvári Gyula tudtával, mert munkájáról egyoldalas jelentést és néhány vázlatrajzot is küldött a Damjanich János Múzeum adattárának.129 Az ásatás anyaga 1967-ben került leltárkönyvbe, a régészeti leletek között volt egy újkőkori pecsétlő, a bronzkori Hatvan- és Füzesabony-kultúrák edénytöredékei, köztük egy méltán híressé vált kocsimodell,130 a Dunántúli Mészbetétes Kerámia Kultúrájának a Terehalomra jutott import tárgya, s néhány késő bronzkori töredék.131 Butyka Béla a Szolnokra beküldött rajzain szemléltette a felvett 4 m hosszú, 75 cm széles árkot, rögzítette az általa tapasztalt rétegződést a mélységadatokkal együtt, és rajzokat készített néhány tárgyról, kő- és csonteszközökről.132 Amikor Butyka Béla rövid feltárását vezette, abban az 124 THGy régészeti leltárkönyv 67.231.1. - 67.231.2., 67.233.1. 125 Minden bizonnyal elírásból eredően minden katonai térkép Túri-halomnak nevezi. Azonban autentikus helyi források szerint neve Tere-halom. BENEDEK Gyula 2001.70. 126 V. SZABÓ Gábor 2015.111. 127 A hódoltság kori Szakállas belterületéről került elő XVI-XVIII. századi edénytöredék és cseréppipa. THGy régészeti leltárkönyv 67.63.1. - 67.63.3. 128 BENEDEK Gyula 2001.63-64,70. BAGI Gábor 2001.158-160. 129 TÁRNOKI Judit 2001.123. 130 TÁRNOKI Judit 2001.123-138. 131 THGy régészeti leltárkönyv 67.76.1. - 67.212.1. Tárnoki Judit Butyka Béla ásatását ismertető tanulmányában említette, hogy az ásatáson még szintenként elkülönítve csomagolták el az anyagot, leltározásukra azonban már ömlesztve került sor 1967-ben, így a leletanyag csupán szórványnak tekinthető. TÁRNOKI Judit 2011.125. 132 TÁRNOKI Judit 2001.124. időben még a tellek feltárásának modern módszere hazai régészettudományunkban nem volt kidolgozva. így talán érthető, hogy a házak agyaggal sározott padlószintjeit vélte steril felületeknek. Azonban megfigyeléseit annyira pontosan rögzítette, hogy a későbbiekben sikerült azonosítani és meghatározni, hogy mely rétegsorokat találhatott és figyelhetett meg.133 1970-71-ben, még Butyka Béla életében Stanczik Ilona vezetésével szisztematikus régészeti feltárás folyt a Tere-halmon. Az ásatás a teli platóján egy 4x4 m-es felületre terjedt ki, de a szonda átvágta a teljes rétegsort, így pontos képet adott a település koráról és részben szerkezetéről is. A szemmel is láthatóan mesterséges eredetű halom a közepes méretű bronzkori teli-telepek közé tartozik. A meredek oldalú halom körül ma is jól kivehető az egykori erődítés nyomvonala. A helyszíni megfigyelések alapján azt is meg lehetett állapítani, hogy a telepnek volt a minden bizonnyal sánccal és sáncárokkal védett, erődített részén kívül, a halom keleti és déli lábánál egy nyitott, külső része is.134 Bár Tárnoki Judit már részletesen beszámolt a tere-halmi ásatásról, a legfontosabbakat azonban megismételhetjük róla. A tere-halmi teli teljes rétegsora 360 cm vastag volt, benne 11 települési réteget sikerült megfigyelni, vagyis az erődített telepet élete folyamán 11 alkalommal építették fel újra, 8 alkalommal az erődített telepet elpusztító tűzvész miatt.135 A telep élete a Hatvan-kultúrának szinte teljes időszakát átfogja a korai bronzkor végétől a középső bronzkor második harmadáig.136 A tere-halmi ásatás bizonyította, hogy a Hatvan-kultúra legkorábbi fázisában annak határa nem a Tarna-Zagyva-Tápió vonalban, hanem délebbre, délkeletre, a Tiszánál húzódhatott.137 A Hatvan-kultúra tere-halmi telepének negyedik szintje már a Füzesabony-kultúra hordozóinak hagyatékát tartalmazta, bár ezt követően még egy ideig itt maradtak a nyomai a korábbi Hatvan-kultúrának (az azt létrehozó népességnek) is. A teli lakói a középső bronzkor második szakaszának folyamán hagyták el tere-halmi telepüket, amikor a Hatvan-kultúra népe feladta Tisza menti falvainak jórészét.138 A történeti igazsághoz hozzá tartozik, hogy Butyka Béla 1971-ben még utoljára kilátogatott a Tere-halomra, és onnan egy hordozható tűzhely darabjait és egy késő bronzkori edénytöredéket gyűjtött be.139 A törökszentmiklósi helytörténeti gyűjteménybe az alapító munkásságának eredményességét bizonyítandó, a város XIX. századi és jelenlegi határából is kerültek be tárgyak, további régészeti lelőhelyek bizonyítékaként. A Tisza melletti Bala140 pusztáról (Bala, Óballa), - sajnos többségük közelebbi lelőhelye nem ismert - közelebbről meg nem határozható őskori tárgyak, néhány újkőkori lelet, későbronzkori és szarmata edénytöredékek jutottak a gyűjteménybe. A fennmaradt leletek tanúsága alapján Butyka Béla először 1955-ben gyűjtött felszíni leleteket Bálán, 1961-ben a balai talajjavító bányagödörből gyűjtött be őrlőköveket, 1964-ben pedig Tóth Imre ajándékozott gyűjteményének 133 TÁRNOKI Judit 2001.124-127. 134 TÁRNOKI Judit 2001.98. 135 TÁRNOKI Judit 2001.99. 136 TÁRNOKI Judit 2001.102. 137 TÁRNOKI Judit 2001.103. 138 TÁRNOKI Judit 2001.105-106. 139 THGy régészeti leltárkönyv 71.1.1. - 71.2.1. 140 Történetére vonatkozóan lásd: BAGI Gábor 2001.149-150. 102
