Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Nagy Zsolt: A Tiszagyenda-Morotvapart (Lak)-i éremlelet. Butyka Béla református elemi iskolai néptanító régészeti munkássága
TISICUM XXVII. tártak fel.77 A Kenderföld-part a vaskorban is lakott volt. A vaskor két nagy korszakában, a szkítakor helyi lakosságának és a keltáknak is települése állt itt. Mindkét kultúra házait sikerült feltárni. A korábbi, szkítakori falu lakóinak házai földbe mélyített, 2,5-3 m átmérőjű építmények voltak, közepükbe ásott cölöppel, amely feltehetően valamiféle sátortetőt tartott.78 A kelta település házai mélyen földbe ásott, téglalap alapú gödörházak voltak, rövidebb oldalaiknál a tetőszerkezetet, nyeregtetőt tartó cölöpök nyomaival.79 Hogy a szarmaták is megfordulhattak a Kenderföld-parton, Butyka Béla gyűjteményében található edénytöredék jelzi. A népvándorláskorban, a Gepida Királyság időszakában, a Kr. u. V-VI. században germánok hozták itt létre településüket. A telepleletek - földbe mélyített házak, gödrök, szabadtéri tűzhelyt?) - mellett néhány sírt is feltártak. A telepobjektumok közel fele valamiféle házépítmény, kunyhóféle volt, amelyeket jobban, illetve kevésbé mélyítettek a földbe. Utóbbiakból Cseh János gepida felszíni épületeket rekonstruált, míg a mélyebben földbe mélyítettek 3-5m hosszúságúak is lehettek, oszlophelyekkel, tűzhellyel. Az egyik kunyhót, amelyben „különös formájú agyagnehezékek” voltak, Cseh szövőháznak aposztrofálta.80 A telepről előkerült leletanyagot Cseh 2005-ben megjelent közleményében bemutatta, s ismertette a három nyugat-keleti tájolású, a gepidákhoz köthető temetkezést.81 2013-2015 között ismét korszerű feltárásokat végeztek a lelőhelyen. 2013-ban többek között napvilágra került egy késő bronzkori-kora vaskori hamvasztásos temetkezés és egy négyszögletes alaprajzú szarmata veremház, valamint egy kút kútházzal. 2014-15-ben neolit, rézkori (Bodrogkeresztúr-kultúra), késő bronzkori (Gáva-kultúra), római császárkori szarmata, gepida, V. századi hunkori, avar kori, Árpád-kori és kora újkori leletek kerültek elő.82 Törökszentmiklós határának talán a leggazdagabb régészeti lelőhelye Surjány (korábban hivatalosan Surján). A név fiatal növény, hajtás, fiatal erdő értelmű. Első említése 1769-ből adatolható, az ekkor kötött szerződésben említésre kerül a „Surjány-csárda” elnevezés.83 1853-ban már területén szőlőültetvény található. Településsé formálódása is megkezdődött, „Surjánykertnek” 1881-ben már három utcája is volt.84 Hogy a Surjány név sokkal régebbi eredetű, arra a 4. sz. főútvonaltól nyugatra, kb. 300 méterre található halom elnevezése utal, melyet elsőként 1415-ben említenek „Suryani-halom” néven.85 A török kapuadó összeírásban a domb 1591-92-ben „Surjánhalom” néven szerepel.86 77 TÁRNOKI Judit 2001.113. 78 TÁRNOKI Judit 2001.113. és 108. Már Tárnoki felvetette, hogy a Surjánújtelepi homokbánya területén feltárt szkíta temetőbe a kenderföl-parti település elhalt lakót (is) elföldelhették. 79 TÁRNOKI Judit 2001.113. 80 CSEH János 2005.11. 81 CSEH János 2005.11. 82 F. Kovács Péter - TÁRNOKI Judit 2017.279-280. 83 BENEDEK Gyula 2001.61-62. 84 BENEDEK Gyula 2011.61-62. 85 BENEDEK Gyula 2001.62. 86 ÁGOSTON Gábor 1988.205.; BENEDEK Gyula 2011.205. Surjányból került elő honfoglalás kori régészeti lelet, egy vasból kovácsolt kengyelpár, ívelt talpalójú, fakengyelt utánzó forma.87 Sajnos pontos lelőhelye nem ismert. Surjány az Árpád-korban is lakott volt, 1960-ban Csalog Zsolt az egyik felhagyott homokbányában (B. Tóthféle homokbánya) két, ebből a korból származó sírt tárt fel.88 1486- ban néhai Balai György birtoka, melyből leánya Orsolya leánynegyed fejében részt kapott.89 A szolnoki Damjanich Múzeum régészeti leltárkönyveinek 3. kötetébe Surjányból kora Árpád-kori, XII., XIII., XIV. és XV. századra keltezhető leleteket leltároztak be.90 Ez arra utal, hogy Surjány önálló település lehetett, amely vagy az ún. pusztásodásnak esett áldozatul a XV. században, vagy a török hódoltság hatására néptelenedett el. Surjányt mint régészeti lelőhelyet már 1933-ban felfedezték, ekkor a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, Bottyán Árpád mentett meg két szkíta kori sírt.91 További feltárás azonban nem történt. Butyka Béla tudta, hogy a Surjányban nyitott homokbányákból rendre kerülnek elő régészeti leletek, s ezek egyike-másika eljutott hozzá, Pl. 1934-ben ő maga személyesen gyűjtött be, feltehetően a régi községi homokbányából, egy késő rézkori (Baden-kultúra) és egy középkori régészeti leletet.92 Feltétlenül szerette volna, ha ott szakszerű régészeti feltárás kezdődik. Az ötvenes években már munkakapcsolatban állt Kaposvári Gyulával, aki a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatójaként támogatta Törökszentmiklós régmúltjáról tanúskodó tárgyi emlékek gyűjtésére, helytörténeti gyűjtemény létrehozására irányuló törekvéseit. Kaposvári Butyka Béla ösztönzésére és feltehetően jelenlétében 1955-ben leletmentést végzett Surjány-halomban, ahonnan szkíta kori és szarmata leletanyagot gyűjtött.93 A halomból később is kerültek, immár kelta régészeti leletek, a Damjanich János Múzeum gyűjteményébe.94 Azonban régészeti ásatásra továbbra sem került sor. 1958-ban Butyka Béla megbeszélést folytatott a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársával, Patay Pállal, aki a központi leletmentési pénzeket kezelte, a surjányi ásatásokról. Törekvései 1960-ban vezettek eredményre. 87 THGy régészeti leltárkönyv 67.45.1. 88 BAGI Gábor 2001.158. 89 BAGI Gábor 2001.158. 90 DJM régészeti leltárkönyv 3. kötete 65.17.1-49. 91 CSALOG Zsolt 1963. 70. Bottyán Árpád (1918-1945) régész. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályán dolgozott. Főként az Alföld szkíta kultúrájának a kutatásával foglalkozott. Az Alföld szkíta kori emlékanyagát feldolgozó doktori értekezésében gondosan összegyűjtötte, leírta és tárgytípusonként értékelte az emlékanyagot. A munka életében nem jelent meg, de a benne foglalt értékes forrásanyag miatt 1955-ben kiadták. Magyar Múzeumi Arcképcsarnok 2002.121. 92 THGy régészeti leltárkönyv 67.217.6. - 67.217.7. Butyka Béla később is meglátogatta Surjányt. 1965-ben pl. néhány késő bronzkori leletet gyűjtött be (THGy régészeti leltárkönyv 67.233.1. - 67.233.4.). Nem tudni, hogyan került hozzá Surjányból két avar korinak meghatározott két ép agyagedény (THGy régészeti leltárkönyv 67.51.1. - 67.52.1.). Csupán Surjány lelőhellyel szerepel, tehát nem tudni pontosan, honnan került elő az a vörösre égett szarmata csésze (THGy régészeti leltárkönyv 68.4.1.), amelyet Óhlbaum István ajándékozott gyűjteményének. Sajnos nem tudni pontos lelőhelyét egy honfoglalás kori körte alakú, fakengyelt utánzó vaskengyelnek sem (THGy régészeti leltárkönyv 67.45.1.1-2.). 93 CSÁNYI Marietta 2017.54. 94 DJM régészeti leltárkönyv 63.291.1.; 68.55.1 -3. 100
